85. szoba (Noethi)

Noethi szobája.

*Noethi fáradtan lép be ,későn a szobájába. Becsukja az ajtót ,majd kipakolja még a bőröndjét ami hozott. Nem gondolta ,volna ,hogy itt köt ki. És hogy nem mehet többé haza vagy ki. Most is gondolatai szanaszét szálltak mialatt pakol s dúdolgatott. Talán ez volt csak ami egységesítette. A munkáira gondolt...amit végül is egyiket tudja itt is folytatni...bár pénzre itt nincs szüksége...de kint..ha kijut lehet ,hogy kell. És hisz abban ,hogy kijut. Mellesleg ott van a bátyja is aki egyedül maradt és biztos aggódik. Ahogyan ezeket gondolta ,már a fürdőben volt és zuhanyzott. Pár perc múlva kijött és átöltözött egy fehér hálóingbe. Csak ezután dőlt be az ágyba ,s átölelve a takaróját ,hamarosan el is aludt.*

*Miután felkelt mosollyal nézett előre. Csapzott haja előreugrott s egy laza dobással lökte vissza a helyére. Ilyenkor mindig szanaszét állt és kócos volt. Sokszor Ray ezen nevetett. Kikelt az ágyból,beágyazott s körbetekintett. Bement megfogta a türcsijét, fogat mosott ,arcot és megfésülködött. Most egy copfba kötötte kékes haját ,elől ki hagyva egy egy tincset. Aztán nyújtózkodott egyet és felvette kékes-lilás ruháját. Az ablakon nézett ki, furcsán érezte magát. Látása elhomályosult ,.úgy érezte, kezd eltávolodni magától s váratlanul csak a hasa korgása élesztette fel. Elmosolyodott megsimogatva éhező társát.*
Menjünk enni....
*Indul ki és becsukta maga mögött az ajtót*

*Bár a bátyjának külön szobája van ,valahova elrakta hirtelen a kulcsot s erre csak az ajtó előtt jöttek rá. Noethi sóhajtott és belökte ebbe a szobába a srácot ,majd ő is bement és bezárta az ajtót. Átöltözött és elment fürdeni, elgondolkodott a dolgokon ,majd mikor hálóinge kiért a bátyja már elterült az ágyon és aludt. Sóhajtott.*
Olyan vagy mint valami medve...
*Motyogta s megágyazott a kis kanapén, majd arra feküdt le. Nem olyan kényelmes ,de most tökéletes.*
Jó éjt... mindenki...
*suttogta aztán elaludt*

* A lány elterül az ágyon tudatlanul.Bár nem mozgott,és a láza verdeste az eget, teste kimerült. Szíve zakatolt mintha pumpálnák, agya pedig fokozatosan tudatta tovább az információkat a lánynak,hiába nem volt magánál. Mintha valami most bezárta volna s addig nem engedi ki, amíg el nem fogadja. Miért most? Senki nem tudja...
Talán az egyik legérzékenyebb ő rá....vagy más....esetleg csak úgy... Ray közben ott ült az ágyánál mindig.Csak néha ment ki ,a gyógyszerekért, amik nem hatottak ,csak a lázát vitték lejjebb,de nem kelt fel. Ray elakarta vinni orvoshoz a lányt.még nem tudta...hogy nem fogja tudni...*

*Felfut a lépcsőn, és megáll a 85-ös ajtó előtt, de mielőtt bekopogna, nekitámaszkodik a falnak, és kilihegi magát.*
Ennyi szar lépcsőt...! *lihegi maga elé, majd erőt vesz magán, és bekopog.*

*Felkapja a fejét ,majd feláll a lány melőll aki még mindig fekszik ,s csak néha veszi szaporábban a levegőt, innen tudni,hogy van még. A fehéres hajú srác kinyitja az ajtót majd lepetten néz ,végül zavart mosoly jelenik meg a mimikái közt. Az ajtóban beszél hozzá.*
No...Noéh..persze...
*Vakarja meg a tarkóját idegesen majd elvigyorodik zavartan.*
Jó és högy idé jött. Ném tudja... mikör vihetem ki innén orvöshöz...
Nem réagál sémmire....

Beljebb mehetek? *kérdezi, de választ nem várva megkerüli a férfit, és Noethi mellé guggol.*
A damilok a nyakán megfeszültek... Mintha kezdené érezni, hogy különleges...
Furcsa, Ameliesnél és Kielnél nem voltak ilyen reakciók...
*Felegyenesedik, és Rayre néz.*
Ilyen állapotban nem cipelheti orvoshoz. Inkább kihívunk hozzá egyet. Már ha ez így megfelel önnek is...

*Bármitis válaszolt volna Ray ,a szőke hajú srác már bent volt. Ezután karba tetteépett ,úgy nézett az alkalmazottra.*
Ném is tudöm...
*Kezdte ,majd sóhajtott a húgát látva.*
Hát...ha éttől jobbán lész... akkör beléegyézem...
Csák jöjjön rendbé.

*Biztatóan elmosolyodik*
Máris hívok egy orvost. Ne aggódjon, rendben lesz. Valószínűleg csak megfázott. Ne engedje, hogy legközelebb kint szaladgáljon az esőben!
*A szobában lévő telefonhoz lép, és letelefonál a recepcióra, hogy azonnal hívjanak orvost a 85-ös szobába. Leteszi, majd ismét Rayhez fordul.*
Nemsokára itt van az orvos.
Ha bármi probléma történne, nyugodtan használja a telefont, vagy jöjjön le, és szóljon!
*Lép ki az ajtón*

Áz lész.
*Fogta a fejét feszülten.*
Mostanábén sok furcsá dolgott tész...dé köszönöm. Májd jobban figyélék rá. S akkör várjük áz orvöst.
*Nézi aztán sóhajt s halvány mosoly jelenik meg feszült és megnúzott arcán. Lassan összekötötte fehér haját.*
Köszönöm. Úgy lész. Há bármi is kéll...vágy magáhöz tér...azonnál szólok.
*Bólintott ,majd miután kiment Noah bólintott felé még köszönettkép és becsukta mögötte az ajtót. Vissza ült Noethi mellé.*

*Noethi fáradtan lépkedett fel mialatt ásított egyet, halkan lépett be a szobába fel ne keltse a bátyját de látta ,hogy most nincs itt. Úgy tűnik vissza költözött a szobájába. Mosollyal oltotta fel a lámpát ,majd elment fürdeni és 15 perc múlva kijött már hálóingben s eldőlt az ágyon. Mosollyal burkolózott a pihe puha takaróba s elgondolkodott a mai napon. Örült,hogy megismerte Lilien-t, hogy közelebb került Amelies-hez, ,hogy tanulta jobban a képességét, s még Noah-t is sikerült meg gyógyítania, szóval, egy eseménydús ,de szerencsés napja volt. Aztán mire ide jutott már el is aludt. Csendben szuszogott.

Megjöttem!
*Csukódik be az ajtó, s ezzel a lendülettel veszi észre ,hogy egyedül van.*
Úgy tűnik megint a szobájában alszik...
*Pakol le ,majd mosollyal ,de elgondolkodva öltözik át*
Örülök ,hogy Noah jól van, s jó volt elbeszélgetni a többiekkel.
Egyenesen érdekes...
Úgy tűnik tényleg van valami terve velünk Kiel úrnak. De...
*Lépkedett az ablakhoz ,rátette tenyerét s közben szomorúan nézett ki a kinti helyre.*
Nem tudom megérteni...hogy lehet a szobában ülni..hetekig..hónapokig...akár évekig...
Milyen szomorú és meggyötört ember lehet ilyen ?
*Majd elhúzza a kezét és eldől az ágyban.*
Holnap beszélnem kell Noah-val.
*Nézi a plafont*
Igen....azt hiszem...és..
*Motyogta ásítva, de ekkor elaludt.*

*Ahogyan a lány felért felkapcsolta a vilanyt. Tudta ,hogy gyakorolnia kell még, és nem számit semmi. Amikor ezt elhatározta, még párszor bele nyilalt a fejébe a félelem ,majd mindig egy célra gondolt s emiatt megtette. Ütötte a falat, csapkodta a szekrény ajtót a kezére,s bár mindegyik hihetetlen kínt és fájdalmat hozott neki folytatta, hallva a csontok roppanását. Az egyik ilyen alkalmával nyitodott az ajtó s Ray döbbenten torpant meg ,mialatt becsukta. A szemei kikerekedtek s csak nézte ahogyan a húga tönkre teszi a kezét és fájdalmat okoz magának.*
Noéthi! Mé a fráncot csinélsz? Ázonnál érészd él.
*Rontott a lánynak s elkapta a kezét, hogy ne bántsa többet. Az nem nézett rá, szemeit lesütötte, haja eltakarta általában ragyogó arcát. Keze már jó pár helye törött volt, sebes és véres. Teste meg fokozatosan remeget a fájdalomtól. Ez még sosem látta Ray ,ezért nem is értette ,de amint látta a lány kezét kiabálni kezdett vele.*
Éz a munkás kézéd!!! ÉZZÉL RÁJZOLSZ! Noéthi! Hiszén imádsz rájzolné...
Ray...fejezd be...
Noéthi...
Megkell védenem őket...ezért gyakorolnom kell....
*A férfi értetlenül nézte a húgát ,majd csak azt látta ahogyan annak a könynei hullotak. Inkább nem kérdezet semmi ,hanem leültette az ágy szélére és hozott mindent, leápolva a lány kezét. Az fel-felszisszent a fájdalomtól, de Ray nem szólalt meg. Noethi szomorúan nézett rá.*
Köszönöm.
Nincs mét..örült vágy....
Nem...nézd csak...
*Kezdte a lány mire az időseb rápillantott ,majd döbbenten nézett. A lány kezei körül fények voltak és a sérült kacsó hamar rendbe jött. Sehol egy karc...egy törött csont, vagy más. Az egyetlen egy baj csak a fájdalom volt. Amit még Noethi sem tudott eltűntetni teljesen.*
Éz:?!
Majd elmondom...
*Mosolyodott fáradtan és kikészülve a lány. Ray gyorsan lekente majd befáslizta a kezét ,aztán eldöntötte az ágyon s mire hozott neki teát már aludt. Ray pedig idegesen ült az ágy szélére s nézte a húgát.*
Ném értem...ném.