Előtér

Annyira nem nehéz, őszintén szólva ez az első napom. Szeretek új embereket megismerni, mert érdekes, de az emberek csak azt az oldalát látják Amelies-nek, aki vigyorogva vagyok. Attól még, hogy itt évekig mosolyogni fogok a pult mögött, nem jelenti azt, hogy egy szerdai napon nem halt meg a nagymamám, vagy egy hétfői napon nem dőlt csőbe egy kapcsolatom. Érti?
*Mosolyodik el, és tölt még egy pohárral*
Ráadásul nem ihatok, és a dohányzásról is leszokóban vagyok, ami még nehezebb.

Végülis, emberfüggő az egész. Én például kifejezetten nemvagyok azaz ismerkedős fajta, alapvetően nem igazán szeretem az embereket. Olyan "magányos farkas" fajta vagyok, tudja, az én szakmámban ez a normális. Bizonyos szempontból "sajnos", más szempontból előny.
*sóhajt egyet majd kortyol a whiskyből*
Amúgy épp most terveztem rágyújtani de azthiszem leszek kivételesen olyan toleráns hogy megkímélem ettől, hamár leszokóban van. *elfintorodik*

Gyújts rá, engem nem zavar. Egy nap legalább 20 ember rágyújt mellettem, nem izgat már annyira.
*Von vállat*
Honnan jöttél, hogy itt kötöttél ki?
*Közben nekilát elmosogatni pár poharat, amit még az előző vendégek hagytak itt*

*Már nagyon késő volt így úgy döntött, felmegy a szobájába csicsikálni.*

Épp ezért nemfogok rágyújtani mert ennyien megteszik. Nem szeretnék túl gyorsan átlagos lenni.
*a lányra mosolyog*
A kérdésére válaszolva pedig, lehet hogy ezzel a kissé tipikusnak mondható "rejtélyes vendég" benyomását kelthetem, *ennél a résznél elfintorodik* de én már tényleg nem emlékszem hogy honnan indtultam. Tudom, hogy mielőtt elindultam volna volt egy othonom, de azt már közel sem nevezhetem annak. Mióta az eszemet tudom utazok. És hogy hogyan kötöttem itt ki? Őszinte leszek, nem véletlenül jöttem ide. Bár erre azthiszem már magától is rájött. És mivel kutató vagyok, és ön is tudja hogy ez a hely...nem átlagos, így....azthiszem nemkell magyaráznom.
*belekortyl a whiskybe*

Hogyne tudnám.
*Mondja gonosz mosollyal arcán*
De majd gondoltam maga előbb kifejti nekem, Ön hol tart eddig a felismerésben. Ez tényleg nem átlagos hely, nem átlagos szobákkal és emeletekkel, valamint.. *itt hagy egy kis szünetet, és megfordul a csap felől*...különleges recepciósokkal.
*A pultra támaszkodik jobb kezével*
Mondja csak, mire jutott?

*leteszi a poharat és ezúttal komolyabb tekintettel a lányra néz*
Tudok a Dollhauzról. Sőt, nemegynél már jártam is. Tudja, jópár ilyen van a világon. De ez az első alkalom hogy elhatároztam hogy a saját bőrömön tapasztalom meg a hatásait. Alapvetően azt szeretném kideríteni mi okozza ezt, mi a célja, és hogyan lehet ennek a "démoni bábjátéknak" véget vetni. Azt tudom még hogy ha egy különleges képességű ember ezen belül van, annak felerősödnek a képességei. *itt kicsit lejjebb veszi a hangját* Tudom hogy maga se egy "átlagos recepciós". Megéreztem a kisugárzásán azonnal.
*hangja ismét játékossá válik*
...De szerintem egy ilyen szintű eszmefuttatáshoz kicsit késő van, jobban szeretem ilyenkor a könnyedebb témákat.

Okos...
És én még azt hittem, hogy nekem kell majd felvilágosítanom a bennt rekedt embereket.
*Keserűen felnevet*
Nem lesz olyan egyszerű, elhiheti nekem. Úgy beszél róla, mintha a kisujjából túlélné ezt bárki is.
Faust, nem tudom, hogy mennyire van tisztában azzal, hogy egy dollhauznak mi pontosan a feladata.
Én sem tudom elképzelni milyen határokat élhet meg ez a játék. Én nem vagyok benne. Én szabadon közlekedhetek.
Egyelőre, persze csak a liftig..
Maga marha nagy veszélyben van, remélem tisztában van vele.

*őis felnevet keserűen*
Ohh igen... ezt vállaltam mikor beléptem ide. Semmi sem könnyű, de nem az a fajta vagyok aki megijedne ilyesmitől. Mi történhet? Meghalok? Talán, de nem veszt sokat a világ, lesznek majd mások is akik a fejükbe veszik a megoldás keresését. Meg amúgyis, nem adom olyan könnyen a bőröm. *elmosolyodik*
Mellesleg, milyen viszonyban van a főnökével? Kedves ember? *kérezi továbbra is mosolyogva*

A főnököm kedves, de nem a maguk fajtával. Rendes tud lenni igazán, de túl rég óta tervezi ennek a fogadónak a megalapítását ahhoz, hogy kedves legyen azokkal az emberekkel ezentúl, akikkel bábozni fogunk.
*Elvigyorodik, majd leveszi a kötényét, amiben eddig dolgozott*
Vigyázzon magára, nem tudhatja, hogy holnap ép testrészekkel kel-e fel.
*Kacsint, majd kisétál a pult mögül*
Tudja mit? A borravalót hagyja csak, többet úgy sem jut ki innen egykönnyen, felesleges fizetnie!
Jó éjt, örülök, hogy megismertem, holnap találkozunk!
*Azzal felsétál szobájába, és elalszik Kayla mellett*
[Jó éjt, ne haragudj, már nem bírom T-T Holnap remélem leszek!]

Jó éjt kisasszony. És jó ha tudja: nem csak a tűz lángja éget, a lángok közelében még melegebb van.
Szóval jó ha ön is óvatos lesz amíg itt van.
*pár percig még űl a pultnál és gondolkodik, aztán ő is felmegy a szobájába*
/Oyasumii, elvileg én leszek holnap is. ^^/

*Miután a lépcsőfokokat kettesével véve lerohant szobájából, gyorsan megfordítja a fogadó ajtaján a 'Zárva' feliratot 'Nyitva'-ra. Nagyot sóhajt, majd letörli a recepció és a bár pultját, és a többi asztalt*
Noah, az isten áldjon meg, merre jársz?

* Másnap lassan sétált le a lépcsőn ,majd körültekintett. Halkan sóhajtott ahogyan ismét eszébe jutott ,hogy innen nem mehet ki.Nyújtózkodott egyet s mosollyal bólintott.*
Mindent bele. Fel a fejjel Noethi !
*Tovább ment mosollyal s körbe tekintett. Sehol senki. Úgy tűnik ma nem volt nagy a forgalom. Néha bejött egy egy ember ,de hamar el is tűntek az alsó szobákban. Teljesen átlagosak voltak. Ilyenkor Noethi elpillantott parányi szomorúsággal ,mégis ,valahogyan kellemes közelséget is adott neki a ház. Lassan, nagyon lassan de kezdet eltűnni a hidegség amit eddig érzett vele szemben.*
Egymáshoz szokunk lassan..nem?
*Nevette el magát halkan mialatt megcsapta a ház falát ,aztán zavart mosollyal tekintettel ,parányi verejték cseppel félre.*
Megörültem,? A házal beszélgetek...
Ne néz oda kicsim... Biztos részeg..
*Mondta egy nő aki a kisfiával bement a földszinti szobába s erre a kék hajú lány zavartan elvigyorodott.*
eheh...
*Pillantott félre s ekkor észrevette a szőke lányt. Lepetten, majd vizslatva nézte kicsit*

*Taka kicsit nyúzottan s rosszkedvűen kelt hisz tudta a tegnapi nagy leégése után Noah még jobban lenézi.Hosszan nyújtózkodva nézett előre majd egy lazább öltözettel baktatót le a lépcsőn körül nézve az embereken*
Meddig fogom ezt bírni? Ch... Noah-t elcsábítom s akkor bármeddig
*Gondolta ezeket sunyi mosollyal s kis gonosz kacajjal majd a kék hajú lány mellé állt*
-Szia a nevem Taka...nincs kedved enni valami sütit? Addig se unatkozok...
*Ajánlatában semmi rossz indulat nem volt csak a magány szólalt meg belőle ,hisz barátai nincsenek s nem is nagyon voltak*

/Takeshi, honnan tudnád, hogy nem tudsz kimenni...? Elvileg nem tudod.../

*Lerohan a lépcsőn, épp hogy nem esik orra, az utolsó lépcsőfoknál megáll, és megigazítja a ruháját, majd Amelies mellé siet a recepcióhoz*
Hát, izé... jó reggelt!
Nem aludtam el, csak később keltem *teszi hozzá gyorsan, mielőtt a lány megjegyzi, hogy késett*

*A pult mögött állva figyeli az új kékhajú lányt, és a szintén újonnan jött Takeshit, majd Noahra pillant*
Ezt többet nem kéne eljátszani..
*Fintorog*
Kiel nem fog örülni neki, ha ezt rendszeresen eljátszod.

*Mikor Taka megjelent megszeppent majd elmosolyodott felé.*
Örülök. Az én nevem Noethi Kame
Öhm.. persze..úgyis éhes vagyok.
*S a gyomra ahogyan korgott igazat adott a szavának. zavartan mosolyodott el ,cseppekkel. Aztán elindult a pult felé mikor észrevette a szőke lány mellett az új jövevényt. Egy mosollyal biccenten felé köszönés képen ,majd leült Taka mellé s előre pillantott, a kezébe vette a kis füzetett amiben az ételek voltak.*
Tegnap érkezett ?
Hányadikon lakik? *pillantott Taka-ra*

/OK értetem főnök>_<"Átszabom^^/
*Ő maga is átnézi milyen sütik rejlenek az étlapba majd a lány kérdésére koncentrál*
-Igen ,tegnap érkeztem...úgy gondolom a magam fajta betyárnak tökéletes ez a hely
*Kuncog majd sóhajtva pillanatot mutat a lány felé s Noah -hoz megy*
-Öhm bocs a tegnapiért...remélem nincs harag
*Mosolyog ártatlan tekintettel*

Kiel mindennek örül, nem láttad még a fejét? Folyton vigyorog... *morog maga elé.*
Különben is, mit tenne velem? Nélkülem itt nem megy semmire *emlékezteti a lányt.*
*Nekidől a pultnak, és körbenéz az előtérben - látja, hogy a legtöbb vendég lejött már reggelizni. Észreveszi Noethit is, ő is biccent neki, majd látja, hogy Takeshi közeledik felé.*
Éljen, egyre szebb jövő elé nézek *morogja Ameliesnek, mielőtt a srác elé ér.*
Semmi gond *válaszol Takának, bár nem is emlékszik már, miért kér bocsánatot a fiú.*

*Kialvatlan arccal és sajgó kézfejjel vonszolja ki magát a liftből, egyenesen az étterembe, majd leül egy asztalhoz hogy csillapítsa éhségét, unalmában a vésett fogát piszkálva*

* Elmosolyodik mikor vissza köszöntek neki ,majd kérdezett volna még de mikor felpillantott a másik már nem volt sehol. Meglepödött majd zavartan elmosolyodott sóhajtva és figyelte tovább az étlapot. Mikor megtalálta amire várt ,kikereste szemével a pincért s leadta úgymond a rendelést. Lassan tekintett körbe hányan vannak. Csak pár embert látott akik ismerősők voltak neki tegnapról. Ahogyan kihozták az ételt lassan enni kezdet s zöld szemeivel figyelte az embereket. Elgondolkodott.*
Nem láttam még ma a fiút... biztosan alszik még.
*Tekintett előre elbambulva mialatt a villa a szájában volt. Majd lassan Noah és Taka felé pillantott.*

-Ha nem leszel annyira elfoglalt sütizhetnénk egyet, egy finom édesség a sok munka után mindent megold,nah?
*Taka reménykedve mosolygott szinte már kutya farkincája is lehetne lelkesedése miatt*

Foglalkoznál inkább azzal, hogy jutsz ki innen...
*Aprót sóhajt*
Esetleg... most viszont dolgozom. Sokáig *teszi hozzá rögtön, és ennek megerősítéseképp valamit elkezd pötyögni a gépébe. Közben néha felpillant, és végignéz az embereken.*

*Mivel fájó keze nem hagyott neki pihenést éjszaka, pár perc után elalszik az asztalnál ülve*

*Miután megette az ételt előre pillantott s mosollyal megköszönte az ételt a pincérnek aztán felállt. Épp elindult mikor észrevette ,hogy valaki elaludt az asztalnál ülve. Megtorpant zavartan tekintett rá, trappolt egy kicsit ,hogy mit is csináljon ,végül leült vele szemben s kíváncsian nézte a férfit.*
Uram...
*Szólalt halkan meg s váratlanul a bekötözött kéz láttán ,rosszul lett. Nem értette mért ,de mostanában ,mióta itt volt ,volt idő ,változó helyzetekben ,mikor nem érezte jól magát...sőt mondhatni nagyon furcsán. Váratlanul elkapta a fejét s felállt az asztaltól , Noah és Taka felé pillantott. *