Előtér

*Taka a lányra tekintett s szemébe látta a segélykérő tekintetett*
-Segítsünk neki...

*Egy új vendégnek rendezi az adatait, és épp veszi fel a csomagokat, amikor ő is észreveszi, hogy néhányan valamiért aggódnak. Megkéri az egyik segítőt, hogy kísérje a vendéget a szobájához, majd közelebb sétál.*
Oh, a tegnapi kalapos alak, kalap nélkül... *ismeri fel, majd megáll mellette, és a férfi vállára teszi a kezét* Uram, minden rendben?

*Meglepően mélyen alszik, a beszéd hangjaira csak horkant egy hangosat és mocorog egy kicsit*

* Ahogyan telik az idő a következő pillanatban ismét semmi baja. Szívéhez teszi a kezét. Nem érti mostanság miért törnek rá ilyenek, tegnap óta egyre erősebben. Most már rendesen tekint a férfira aztán Noah próbálkozására.*
Jólvan...csak alszik, nincs gond.
Nem értem az előzőt...
*Vett egy mély levegőt aztán mikor az alvó férfi felhorkant elnevette halkan magát.*
Azt hiszem ez nem fog segíteni....
*Pillant fel Taka-ra mosollyal ,majd Noah-ra és a többi vendégre. Pár szülő is néz értetlenül, Noethi gyorsan elintézi a dolgot és kimagyarázza a vendégeknél.*

*Elmosolyodok maga is majd Noah-ra s Noethi-re tekintve vállukra helyezi kezét*
-Ilyen se fordult elő még soha ,de úgy látszik gond nincs
*Majd nagyot sóhajtva vissza ül a kis székre*
Észre se vesz ez a Noah gyerek

Alszik *húzza fel a szemöldökét* De még hogy...!
*Picit megrázza Vincent vállát*
Uram!

*Felrezzen az asztalról, keze majdnem ütésre lendült. Pár pislantás után rájön, hogy az étteremben aludt el, mire zavarában felnevet*
Azt hiszem nem aludtam túl sokat...Elnézést. Gondot okoztam?

*Feltekintett Taka-ra majd Noah-ra pillantott.*
Csak óvatosan.
*Majd mikor Vincent fel kel elmosolyodik nagy mosollyal. Térdeire támasztja kezeit s előre hajol kedvesen.*
Jó reggelt. Jól van uram ?
Annyira nem, ellehetett intézni. Igaz Noah ?
*Nézte zöld szemeivel a kötést*
Fáj a keze uram?

*A különös férfire tekintett*
-Ühm ne aggódjon nem okozott gondott csak jó nagyokat horkolt , hmm akkor pihennyen ha nem aludt...
*Meg adta az ismeretlen felé a magázó tiszteletet*

*Felegyenesedik, és elengedi Vincent vállát*
Ne haragudjon, hogy körbelihegjük *pillant először Noethire, majd Takára, aztán vissza a férfira*, csak azt hittük, rosszul van.
Esetleg kér egy kávét?

A kezem fáj, de mivel el van látva, mást nem tehetek. Már csak idő kérdése az egész.
*Elfintorodva emlékezik vissza az előző estére*
Semmi gond, csak meglepődtem...Viszont eltalálta, egy kávé nagyon jól esne. Sok cukorral.
*A sok szót kihangsúlyozza, majd széles vigyorral az arcán nyujtózik egyet*
Elnézést kérek ha megtévesztő lett volna a kis előadásom, legközelebb a szobámban alszok.

*Váratlanul haladt be az épületbe ey kabátban, mivel kint esett az eső. Már előző este óta kereste a kölyköt ,de nem találta sehol és ez zavarta. Utána ,pedig mintha mutatták volna az utat betért ide, hátha itt van. Amúgyis kedvelte az ilyen helyeket. Lassan leemelte a fejéről a kapucnit s körbe tekintett jég kék szemeivel. Régies ruhája és arc berendezése miatt lerítt róla ,hogy Európai. Szemeivel lassan körbetekintett s ekkor azok megdöbbenve megnöttek egy pillanatra. A szája szélén furcsa vigyor, inkább mérges vicsor húzodott és megindult a személyek felé. Megragadta a fehéres kezet és magával rángadta egészen arrébb, mégha az ellenkezet akkor is.*
A francba...eltüntél!
*kiabált vele ,bár halkabban akarta.*
Hülye gyerek

*Noethi mosollyal nézte a férfit majd kedvesen tekintett a kezére.*
Ugyan. Szerintem nem dőlt össze a világ. A lényeg ,hogy ön jobban van.
*Bólintott aranyos mosollyal s ekkor csak egy hirtelen mozdulatot érzet ahogyan rángatják el. Fel sem fogta a dolgokat csak mikor már arrébb voltak és erős szorításban tartottak mindkét vállát. Döbbenten nézett a férfira ,hangja elcsukot.*
Ray....
*Motyogta ,s összébb húzta magát. Szégyellte a dolgot ,de most más miatt félt. *
Menj innen! Menj innen!!!
Menj el.
*Próbált szabadulni*

*Kérdően néz Noethi-re s sóhajt*
Mindenki itt milyen különc,csak én vagyok ennyire tökéletes
*Egó glória a feje fölött szinte már látható*

Máris elintézem *mosolyog a férfira, majd az egyik pincérhez lép, és közli vele, hogy kávé, sok cukorral, annak az embernek ott. Indul vissza a recepcióhoz, amikor észreveszi, hogy Noethi veszekszik valakivel.*
Damilok... *figyeli a fiút, majd a lány mellé lép*
Elnézést, esetleg segíthetek valamiben...? *néz mereven a srác arcába*

*Mosolyogva hallgatja a lányt, ám mikor elrántják, furcsán néz utána*
Talán segítenem kéne...nem az én bajom, nem ismerem...habár, nagyon kedvesen viselkedett az a lány. Eh, ha durvábbra fordulna a helyzet, majd célba vezetem a tőrömet...
*A sóhaj hangjára Take irányába fordul*
Valami gond van?

* Ray nem engedi el a lányt s egyre mérgesebb lesz.*
Menjek ? Meghibbantál ? *kérdezett ismételten aztán mikor odajött Noah rápillanott mérgesen.*
Maga adott ki néki szobát !? Hiszen még gyerök!!
*Aztán eszébe jutott ,hogy 21 éves a lány ,ezért feszülten cseppekel pillantott rá*
Nem volt meglepő ,hogy bétéved hirtélen ide egy ilyen fiatal ? Minek adtak nekö szobát....
Azonnal haza vöszem..
*Ragadta meg a lány kezét de az gyorsan kihúzta s emiatt rápillantott.*
Noethi... mö van véled ?

*A lány kétségbeesetten hallgatta a fiút ,majd kihúzta a kezét és komolyan nézett rá*
21 éves vagyok. Nagykorú és nem gyerek. Azt csinálok amit akarok.
Ray értsd meg, nem megyek haza!
*Jelentette ki határozottan*
Mennék...de nem lehet
*Aztán ahogyan észrevette Noah tekintetétt és ahogyan itt volt elfogta a félelem és rázta a fejét feszülten, a sírással kerülgetve*
Kérlek Noah..ne tedd...ne ne...
*Könyörgött neki halkan döbbenten.*
Ne vond bele....
*Ért a szőke hajú srác vállának de ekkor elkapta Ray a kezét ,határozottan.*

*Taka a srác elé lép nagy képűen*
-Hallod őszike ,szerintem a lánynak is van akarata s nem hiszem ,hogy annyira gyerek...kicsit nyughassál ha tombolni akarsz akkor hűtsd le magad a viharba...nem fog ártani...

*Noethire pillant, kicsit tanácstalanul, majd lehunyja a szemét, erőt vesz magán és Rayre néz*
Haza akarja vinni? A 85-ös szobában van a holmija, a negyediken.

*A pincér kihozza a kávét amit azonnal kevergetni kezd, közben figyelve az eseményeket*
Ez a nap egyre jobb lesz...élő szappanopera.
*Halkan kuncog, majd belekortyol a kávéjába*

*Ray végig nézett Taka-n mialatt megpöckölte annak a homlokát*
Maradj kö ebből tökmag. Ez a felnöttek dolga.
Számomra ő mindög gyerök marad.
*Mondta aztán Noah-ra pillantott*
Azt mondja negyedik ? Rendben.
*Indult meg de ekkor elkapták a kezét. Rápillantott a lányra s kihúzta*
Várj ött...majd otthon számolunk.
*Mondta nagyon mérgesen mialatt elvette a lány zsebéből a kulcsot s elindult a lift fele. Ott még támadt egy parányi rossz érzése ,majd mégis beszált és elindult vele.*

[negyedik---> folyosó]

Ne ne ne ne...
*Hadarta a srácnak s elkapta a kezét de az kivette és elvéve kulcsot felment a lifttel.*
Ez..nem lehet igaz...
*Hitetlenkedett ,majd a fejéhez kapott feszülten. Váratlanul felpillantott ,még tartotta magát ,de szája már jelezte ,nem sok kell neki a sírásig.*
Hagyd Taka...de köszönöm.
*Motyogta aztán Noah-ra pillantott fájdalmasan és csalódottan, törölgette a könnyeit amik azóta nagyon könnyen kibuktak.*
A fenébe is....
*lökte meg a szőke hajú srácot a mellkasánál*
Miért keverted bele őt is ? Megígértem neked...
*Majd váratlanul elindult affelé az ajtó felé ami kintre a kertbe vezetett. Hiába volt eső...ő azt szerette...kimosta a fejét. És most nagyon szükség volt rá*
Nem tudtam uralkodni magamon...
Mi a fenéért kellet ezt? Miért kellet belekeverni??!

*Taka kissé mérges lesz s arca el is vörösödik dühébe*
-1. 22 éves vagyok
-2. Nem mindig a méret a lényeg...ch..
-3. S még én vagyok a homoszexuális...
-4. Leszálnátok a méretemről?
*Dühöngve toporzékol*
-Ma meg ütök valakit az tuti...

*Kicsit hátratántorodik a lökéstől, majd a lány után néz*
Ez a munkám...
*Sóhajt, és elindul a lány után*

(kültér helyett szabad tér -> kert)