Előtér

*A kék hajú lány zavartan tekintett rá s már feladta ,hogy vissza szerezze a teáját. Ráhagyta. Kezeit összekulcsolta cseppekkel.A reggeli incidensre gondolt...*
Csak....morogtam...tudod ,néha tesz ilyet az ember...
*Zavart mosollyal mialatt előre tekintve elgondolkodott*
Szeretni ? Mennék én el ha tudnék...megszerettem volna? Nem...talán néhány embert...igen, inkább őket szeretném megismerni...
Vagy az egészet...hiszen ha ez megvan.-..kijuthatunk
Nem kellet volna értem jönnöd...

*Ray meglepödött majd elmosolyodva itta a teát s a maradékot kavargatni kezdte*
Ugyán már...Hiszön egy család vágyunk. Nemsokán csák kéttön....de egy család.
És öz a lényög...sémmi más. Europá nágy...de a mi kápcsolátunk még nágyobb...ném?

*Noethi felkapta a fejét ,majd elmosolyodott bólintva.*
Igen ez igaz....nagyon fontos vagy nekem Ray..még hanem is mondom ki.
Felneveltél a baleset után....csak te maradtál nekem.
Remélem,egyszer találok magamnak még egy ilyen jó embert...
*Ekkor tüsszentett egyet ,s a tegnapi majd Noah beszolása jutott eszébe amin nevetni kezdet. aztán váratlanul valami megcsapta a fülét. A szíve felgyorsult ,lüktetett rohamosan.Verejték csurgott le fehér arcáról és megremegett. Szinte üresen, mozdulatlanul kezdte figyelni és elemezni ahogyan Ray keveri a teát. Nem értette magát, sőt...már nem is irányította önmagát. Ösztönösen,mint egy robot dolgozott az agya a nyomásra.*

*A fehér hajú srác nevetett ,majd feszülten pillantott a lányra. Keverte labba hagyta aztán újra kezdte. Figyeltea reakciót s egyre feszültebb volt.*
Té biztos ném vágy beteg Noéthi?
*Nézte*

Tudtad ,hogy minden molekulásból és apró részecskékből áll? Az épület az emberek is....vagyis akkor ugyan azok vagyunk mint az épületek? Talán...
Nekik is vannak érzéseik...Nem.Hiszen bár molekuláink, részecskéink egy része ugyan az ,fizikai megjelenésünk más.. s van meg magarázhatatlan dolog is...
emiatt vagyunk emberek.

Noéthi...mé éz a szövég?
*nevetett zavartan*

Nem tudom.Csak jön...azt sem tudom,honnan vágom így.Olyan ösztönös...
* Elemezte még mindig a kavargatást és nem nézett fel. Nem tudott.Ott ragadtak a szemei. Lassan érezte ahogyan égeti a teste ,s a feje is megfájdul emiatt.
Túl sok volt hirtelen.*

*Ray a lány fejére rakja a kezét s érzi,hogy nagyon lázas ijedten tekint hátha látt valakit . Felugrik a székből amire alegtöbb vendég megijed ,hiszen abbana pillanatban a lány feje ájultan koppan az asztal lapján ,de szerencsére nem olyan nagy erővel. A bátyus megrázta a lányt ,deválasz nem jött, s a forró testről elkapta a kezét.*
Lázás...
*Motyogta s ekkor elszaladt majd vissza jött azzala recepcióssal aki éppen volt. Még nem látta, de jó erőben volt a kölyök*
Kérém... ségitsön fől vinné...elájult...
Nyugodjon meg..biztos a láza miatt van. Felvisszük és hozzunk gyógyszer... jó?
Mégköszöném...
*Bólintott feszülten Ray ,majd segitett felvinni Noethit a szobályába.*
Hányadikon van?
Négyédik
Áldom azta hülyét aki oda rakta...

[negyedik - 85]
[Magyarázat: azért vonom ki magam egy kicsit a forgalomból mert vizsgáim lesznek és nem leszek sajnos gépközelben XD köszi ]

*Ráérősen lesétál a földszintre, épp látja, hogy néhány alkalmazott felvisz valakit a lifttel. Az egyik kollégájához sétál.*
Mi történt?
Az egyik vendégünk rosszul lett. Felvittük a szobájába. Szegény lány... még szerencse, hogy van lift. Gyalog felcipelni e negyedikre teljesítmény lett volna...
Ah?! *mered a másik recepciósra, majd szó nélkül ott is hagyja, és lépcsőn felszalad a negyedikre.*

(negyedik -> 85.)

*bizonytalanul néz körbe a földszinten, de csak a szőke férfit látja a pult mögött. Magabiztosan a pulthoz léptel, és kissé bizonytalnul a férfire néz* Szeretnék tudni valamit... uram...

*Kicsit labilis állapotban van, tegnap óta nem aludt szinte semmit, tulajdonképpen nyitott szemmel, egyenesen ülve alszik, így amikor Eric megszólítja, összerezzen. Pislog néhányat, aztán a fiúra néz.*
Tessék, segítek.

Reggel, mikor kimentem a mosdóba... levertem egy vázát az ajtó meletti asztalról. Utána akartam kapni, de az megállt a levegőben... Ugyhogy sértetlenül visszatettem... *szégyenkezve félrenéz* Tu-tudja mit... hülyeség, ne is figyeljen rám, biztos... hülyének tart... elnézést, talána sok alvástól már én is rémeket látok..vagy beképzeltem magamnak... *elneveti magát, aztán elindulna a lépcsőhöz*

Megállt volna? *dönti kicsit oldalra a fejét, amíg felfogja az új információkat, és mikor a fiú elindulna, a válla után kap* Várj egy kicsit! *kerüli meg az asztalt, és szembe áll Ericcel. A nyakára néz*
Igen... és nem éreztél valami furcsát?

Hogy őszinte legyek de... olyan volt...mintha... valaki...ezt akarta volna tőlem... mintha irányították volna... miért...*megint elneveti magát* Ez butaság, ilyenek nincsenek... nem igaz? *eröltet magára egy mosolyt, aztán lehajtja a fejét, sóhajt egyet. Majd isméta férfira néz egy kis hatásszünet után* Megpróbáltam kiszökni az elmúlt éjjel... Miért nem tudok innen kimenni?

Te nem hiszel az ilyen paranormális cuccokban, mi? *mosolyodik el, majd odaszól az egyik kollégájának, hogy álljon be a pulthoz, és kicsit arrébb tereli Ericet.* Hallottad már azt a szót, hogy "dollhauz"?

*nagyot pislog, aztán megrázza a fejét* Ha csak nem a német fakultációmra gondol, akkor nemigazán... de mi köze lenne egy babaháznak a mostani szituáció hoz...?

Hát, hogy is magyarázzam... szóval a babaházból a babák nem tudnak kimenni...
*Sóhajt, és inkább megpróbálja másképp megfogalmazni*
A negyedik emelet, ahol szobát kaptál, kicsit különlegesebb, mint a többi emelet... ha oda belépsz, egyfajta fogollyá válsz a ház számára, és nem tudod elhagyni.

És én is fogoly vagyok ezek szerint...? *megrázza a fejét*Szóval amiben állunk...lényegében egy nagyra nőtt... babaház? Ez... ez nevetséges! *kezdi el masszíroznia fejét* Ezt nem értem...ennek mi értleme?!

*Nagyot sóhajt*
Ezt mi sem tudjuk, de próbáljuk kideríteni... ezért van szükségünk rátok.. ti vagytok a babák. A főnök szerint, ha az összes baba megvan, történni fog valami...

*Miután elfogyasztotta a steaket, ami mellesleg nagyon ízletes volt, mint egy jóllakott óvodás ül a székében*
Ez remek volt...meg kell kérdeznem honnan szerzik ezt a húst.
*Közbenéz és ahogy meglátja a recepciónál álló Noaht, azonnal felpattan és elindul a pult felé*

Mégis mi? Jön egy kislány, és elkezd velünk játszani? Király!... Várj... hogyhogy...ránk? *sandít Noahra* Ezek szerint... te... nem vagy fogoly?

*megrázza a fejét*
Egy különleges házba csak olyan babák kellenek, akik szintén különlegesek...
*Észreveszi, hogy Vincent közelít felé, Ericre mosolyog, és a közeledő férfi felé fordul*
Segíthetek valamiben?

*Köszönésképp bólint egyet, majd mikor odaér rátámaszkodik a pultra*
Köszönöm, jelenleg nem. Csak azt akartam megkérdezni, hogy honnan szerzik be a marhaszeleteket, amikből a steak készül? Ritkán eszek ilyen jót, és mivel nemsokára továbbállok, gondoltam benézek oda.
*Látja hogy Ericnek épp van valami baja, úgyhogy inkább nem zavarja meg*

*Kissé hitetlenkedve néz Noahra, majd az újjonan érkezett férfire. Ahogy véginéz rajta, végigfut a hátán a borzongás, szabályosan fél tőle*

Sajnálom, ezt nem én intézem, de a főszakácsunk biztos tud önnek választ adni *mosolyog Vincentre.*
Bár teljesen mindegy, maga se jut tovább a sövénynél...