Előtér

*Túl sok neki egyszerre, amit Vincent mond. Mered maga elé, pislogni is elfelejt. Végül feláll, a recepcióhoz sétál, és visszakéri a szobája kulcsát. Visszasétál a gitárjáért, és köszönés nélkül fellépked az emeletre*

(szobám)

*mélyet sóhajt* Hagyja, felügyelő úr. Eddig nem bántott senkit, ezután sem hiszem, hogy fog, hacsak nem idegesíti mégtovább, és az ön fejébe ereszt pár golyót. Azt javaslom, menjünk aludni. Mára épp elég volt. Emésztgethetné a kapott információkat! *felsiet a lépcsőn az elsőre, hogy megkeresse Noirt*

*Megpördül és Shinnel szembe fordul, arcán ugyanaz a beteges vigyor*
Csak akkor vagyok közveszélyes, ha az ilyenek mint maga felidegesítenek!
*Amíg Vincent beszél Shin embertelen fájdalmat érez a fejében és úgy érzi mintha emberek százai utolsó levegőjükkel sikoltva vádolnák őt amiért megölte őket*
Jobban tenné, ha békénhagyna...
*Eltűnik a lépcsőfordulóban és felsiet a szobájába*
//Lóéjt mindenkinek, jó rpg-t!//

*A távozó Noir, és Eric után néz, aztán visszafordul Vincenthez. Hirtelen erős fájdalmat érez a fejében, hátrálni kezd, és tenyerét a fejéhez szorítja.*
Egyszer úgyis elkapom... *Mire sikerül megszólalnia, Vincent már a szobájában van.*
Nyomorult...*A fájdalom enyhülni kezd, de csak lassan*
Azt hiszem jó lesz, ha megfogadom a kölyök tanácsát, és felmegyek, összekaparni magam...
*felsóhajt, és fejét szorongatva a szobájába sétál*

/Jóéjt mindenkinek!/

*elér a Hotel Marionett elé leguggol leteszi maga elé a babáját majd leveszi a kötését*
Hm.. milyen furcsa, de hátha itt szerencsém lesz.*fogja visszateszi a kötést, megfogja a babáját majd feláll és elindul a hotel felé*
Na hát akkor hajrá..

*belép a hotelba*~~Jó napot!

*Tegnap este, miután sikerült összefutnia Noir és Trewis siralmas esetével, valamint az FBI ügynök tökéletes időzítésével, eltűnt a konyhában. Oda menekült, miután a recepciópultnál tevékenykedett pár percig. Tudta, ha Shin szeme előtt marad még pár percig, ebiztosan kérdésekkel fogja bombázni, és az most nem tenne jót. Legszívesebben lelőtte volna már most Kielt, amiért a munka 90%-a rájuk esik, és amiért nem tudja, kinek hazudjon, kinek ne.
Volt rá egy egész éjszakája, hogy eldöntse, ezentúl nem fog senkit áltatni, aki kellőképpen benne van már a közepében, tudjon is mindent. Egyedül attól tartott, hogy a különleges emberek, és a 'normálisak' keveredéséből nagyobb bajok akadhatnak, esetleg aki még 'friss hús', kikotyogja a dolgokat egy olyan különleges embernek, akit még nem sikerült felcsalogatni a negyedikre. A tökéletes megoldás a megfélemlítés lenne. Ha rettegésben élnének, és megfenyegetnék őket azzal, hogy bajuk esik - mert tényleg az lesz -, ha fontos információkat adnak tovább embereknek, nem lenne ennyi gondjuk. Természetesen másnap reggel teljes nyugalommal állt munkába, sejtelme sem volt arról, hogy milyen információk cseréltek gazdát a hotelről, és kik között. Noahhal is beszélni akart már, főleg a tegnapi esetről. Egyre több lesz az értetlen ember, aki választ követel...*
Jó napot!
*Mosolyog a pult mögül Lilienre*
Miben segíthetek?

Bazmeg, fény...
*Macskajajosan tántorog le a lépcsőn, közben többször majdnem felbukik. Ahogy leér a földszintre, elborzadt arccal néz körül*
Bazmeg, hangok...
*Lassan odacsoszog Amelieshez a fejét tapogatva*
'napot....

Csak azt szeretném megérdeklődni, hogy van e itt számomra munka lehetőség?! takarítást is vállalok ha kell és attól nem kell félni, hogy be van kötve a szemem ugyan úgy tudok dolgozni ^^'*beszél Amelieshez, eléggé zavarban van és kissé megrémül a zajok hallatán amit Vincent csap*
Jaj basszuskulcs.. azt hiszem jobb, hogy nem is látom ami történik

*Egy pillanatát kéri Lilientől, és besétál a bárpulthoz. Megvetően néz Vincenten végig*
Tudja, tudom, hogy a függőség nagy gondokat tud okozni. De azt is tudom, hogy soha többet nem fogom magát egyedül hagyni a bárpultunkkal. Összetör egy Finlandiás üveget, és leissza magát whiskyvel. Nem szép dolog, tudja?
*Rázza meg fejét*
Na jó, kérem, rendelek magának egy tojásrántottát kenyérrel, meg egy pohár tejet. Nem kell megköszönnie.
*Míg sül a rántotta, végignéz az új lányon. Esetlennek tűnik.*
Kérem, ne haragudjon, de megvan az összes személyzetünk, és sajnos nincs nálunk munkalehetőség. Esetleg nem akar megszállni nálunk?
[i]Ez a lány vak...[/i]

*Hirtelen megrezzen és vérig sértett arccal csap gyengén a pultra*
Hé! ÉN csakis a Finlandia vodkától rúgtam be!
*Átgondolja az este történéseit és kicsit összehúzza magát, mintha szégyellne valamit*
Egyébként...azt hiszem megeredt a nyelvem, mikor részeg voltam, és lehet kicsúszott pár dolog a zsarunak és annak a lánynak az első emeleten...

Hát rendben, köszönöm, esetleg pár napra ha nem gond.. Utána keresek tovább. *mély sóhaj*
Ilyen az én szerencsém..

Rendben.
*Bólint*
Egy pillanat, és adom a szobakulcsot.
*Vincentre sandít, majd egy pillanatra elkerekednek szemei. Közelebb hajol, hogy a lány ne hallja, amit mond*
Ide figyelj, ezt a lányt szépen felvisszük a szobájába, a negyedikre. Egy mukkot ne merj mondani. És a szobámban el fogsz mondani MINDENT, amire emlékszel, különben két kézzel csavarom ki belőled az összes Finlandiát, amit eddig ittál.
*Miután elhajol a férfitól, kedves mosolyt erőltet arcára. Látja, hogy a lány vak, de már megszokásból ilyen arcot használ idegeneknél. Előveszi a füzetet, majd beírja kérdőjelesen Lilien nevét a negyedikre, jelzésképp Noahnak, hogy nem tudta, melyik emeletre viheti. Szüksége lesz majd rá is, hisz ő magától nem látja a damilokat.*
Erre, kérem.
*Fogja meg a lány karját, és a lift felé invitálja*
Vincent!
*Sziszegi, hogy jöjjön velük*

Köszönöm*mosolyog* Egyébként kérlek nézd el bunkóságomat elfelejtettem bemutatkozni, Lilien Lyndon a nevem ^^'*megy utána*

*Bólogatva hallgatja az utasításokat, közben párszor majdnem leokádja a lányt. Miután befejezte a beszédet, lassan megcsóválja a fejét és tovább várja a rántottát. Mikor kihozzák és elkezdené enni, meghallja a nevét a lift felől. Odapillant, majd a rántottára, végül a liftre, majd sajnálkozó arccal újra a rántottára*
Pedig milyen jól nézel ki...
*Odasiet és belép a liftbe*
...Viszont a szöszi is.

*Mikor beszállnak a liftbe, Vincent kezébe nyomja a 89-ös szoba kulcsát*
Kisasszony, magát az egyik barátom, Vincent fogja elkísérni. Öné a 89-ös szoba, a negyediken. a Folyosón az ötödik ajtó, tudni fogja. Rendezkedjen csak be. Vincent, én pedig megvárlak a liftben.
*Mondja ugyanolyan tettetett mosollyal szokásos szövegét*

Értem, köszönöm*mosolyog*

[Negyedik emelet >> folyosó]

*Kicsit furcsállja hogy miért épp ő kísérje oda a lányt, de vállat von és bólint*
Jó, odakísérem...de szerintem az első emelet jobb ötlet lenne...
*Szúrós pillantást vet Ameliesre, majd végigméri a lányt és rájön, hogy vak. Lassan meglengeti a tenyerét Lilien arca előtt, majd vigyorogva várja hogy felérjenek a negyedikre*

*Kicsit nyúzott arccal sétál le a szobájából a földszintre. Csak egy ->picit<- aludt el.*
Remek. A változatosság kedvéért Amelies megint nincs itt.
*Sóhajt, majd beáll a helyére. Kicsit elrendezi magát, és észreveszi, hogy munkatársa beírt a negyedikre valakit, kérdőjellel a neve mellett.*
Hát látod, ez van, ha nem vagyok itt... *Bepötyögi a gépbe az új vendég nevét, de nem ad ki semmit.* Legalább az adatokat felvennéd, mint egy normális szállodai dolgozó! Lassan tényleg úgy érzem, hogy itt csak én dolgozom...

*Amikor a liftajtó kinyílik, kócosan, elmosódott sminkkel, gyűrött arccal viharzik Noah mellé*
Az istenért Noah, annyi.. de annyi mindenről kellene beszélnünk! Miért van az, hogy mi ketten kerüljük el egymást folyton?
*Sziszegi társa fülébe*

Úristen, hogy nézel ki... inkább menj vissza oda, ahonnan jöttél... elijeszted a vendégeket...
*húzza el a száját*
Talán ha dolgoznál néha, többet látnál!

*Lesétál a lépcsőről és elhalad a párocska mellett amint az étterem felé tart*
'Reggelt emberek!
*Kényelembe helyezi magát az egyik asztalnál, majd rendel a pincértől egy kávét és egy rántottát, amit remélhetőleg lesz ideje megenni*

De...
*Épp egy hosszas magyarázkodásba kezdene, amikor megadja magát*
Rendben, tényleg nem dolgoztam annyit, mint te. De teljesen szét vagyok esve. El sem tudod képzelni, hogy mik történtek itt, amíg épp én voltam a recepción...
*Sóhajt, majd leül az egyik bárszékre, mintha vendég lenne*
Noah, ezek túl sokat tudnak már. És tudni akarják az igazságot. Beszélnünk kéne Kiellel...

Miért, mi történt? *dönti oldalra a fejét. Nekitámaszkodik a pultnak*
Néhányan rosszul vannak a damiloktól. Az egyik lány ájultan fekszik a negyediken. Kicsit aggódom... na jó... eléggé. Veled ilyen nem fordult elő...

*Unottan várja az ételt, néha rápillant a beszélgető recepciósokra*
Szegény lány...nem kellett volna ezt tennem vele.
*Kihozzák a rendelést, és elkezdi enni a rántottát*