Előtér

Már csak ő maradt nekem és igen, tudom, hogy nem viselik el... és büntetésből mert mindenki fél tőlem dolgoznom kellett az árvaházba bekötött szemmel... 8 hónapja jöttem el onnan azóta igyekszek a külvilágban munkát keresni csak hát "vakon" elég nehéz mindez... *mély sóhaj közbe kortyolgatja az inni valóját*
na és neked, hogy kezdődött ez az egész?*mosolyog közbe*

Hát....
*zavartan vakarja meg a fejét mosollyal,majd kortyolt egyet és a poharat nézi szemeivel*
Tudod..... Még amikor kicsi voltam ,történt egy baleset a családomban, s csak nem rég jöttem rá ,hogy én okoztam ezt. Akkor, nem tudtam a szüleim miért nem fogadtak el, és miért veszekedtek annyit. Az egyik este, a bátyám felkapott ,s elvitt otthagyja mindent. Máshol éltünk Európában, majd nemrég ide jöttem a munkám miatt. Aztán veszekedtünk és itt kötöttünk ki mindketten.
*Mosolygott*
Igen...talán csak most értettem meg...

Hát igen, normális emberek közül kivételes esetek fogadják el szeretteik, barátaik másságát sajnos ez már csak így marad, nem rég kezdem el felfogni miért nem bírtam az emberek néha én is félek saját magamtól...*sóhaj*
De hát ettől megszabadulni nem tud az ember így vele élnie kell...*mély levegő és mosolyog*
De egyébként miért mondtál olyanokat a házról amiket mondtál?! Én ezt nem értem?!*kérdő fejet vág becsukott szemmel*

Igen, így van. Én ezért próbálok mindenkit megismerni, ne elítélni, és kedves lenni.
A bátyám így nevelt és végül is igaza lett.
*Nagy mosoly majd váratlanul ez is lehervadt és elgondolkodott ,végül úgy döntött elmondja s sóhajtott*
Lilian... a negyediken laksz?
Próbáltál már kimenni innen ?
*Tette fel a kérdéseket s ismételten kortyolt majd a két jó embertől tanult szöveget kérdezte.*
Ismered a Dollhauz-t?

Igen, hát az udvaron kívül a főbejáraton még sosem... miért?! Nem, csak nem van valami különleges legendája ennek a háznak?!*meglepettségtől kinyitja a szemét, de el is fordul egyúttal*

*Nevet zavartan. Már kezd beleszokni abba a tudatba ,hogy egy idei nem jut innen ki.*
Tudod...a dollhauz bezár embereket, de csak különlegeseket. Hívja őket mindenfelől...és akaratod ellenére is elkap. Ezt tette a legtöbb itteni emberrel is. Köztük beleértve engem is.
*Nézte halvány mosollyal*
De hiszem ,hogy kijuthatunk...előbb utóbb.

őszintén szólva engem nem is zavar...*néz a fal fele kicsit szomorkásan* úgysincsen sehova mennem, szóval lényegtelen*Naitho felé fordul mosolyog rá és becsukja a szemeit közbe azért*

*Noethi mosollyal pillantott rá s bólintott*
Igen.... családot kapnak azok akiknek nem volt. Ebből a szempontból...én is kezdem megszeretni a helyet, de tudod...sok embernek fontos a szabadsága....szinte mindenkinek. Ezért, szeretnénk majd innen valamikor kijutni. Addig is...meg kell ismernünk egymást, ha együtt élünk majd, nemde ?
*Nagy mosollyal pillantott rá aztán felállt és öntött még mindkettejüknek üdítőt s vissza ülve elé tolta.*
Tessék még egy kis narancs.
És...mond ,hogy hívják a plüssöd?

Talán csak annyiban rossz, hogy érdekel a világ, de lényegében feleslegesen érdekel ha egyszer nem látok.. és nem is mászkálhatok a kötés nélkül... rossz érzés, hogy nem láthatom mindig azt amit más is lát.. mert ezzel kell élnem amim van..*mély sóhaj* Ha itt lesz az ideje kijutunk innen.. addig is élvezni kell azt ami van *őszinte mosoly*
Köszönöm. Tulajdonképpen különösebb nevet nem adtam neki, néha Naominak szoktam szólítani mert így hívták a gondozómat is...*kicsit elszomorodik legbelül, de ugyanúgy igyekszik mosolyogni*

*Bólint mosolyogva*
Igazad van....addig élvezni kell.
Egy jó tanács, ha a bátyámmal találkozol vigyázz arra ,hogy mit mondasz. Igazán komikus alkat, csak néha túlságosan aggódik.
*Nevetett aztán rápillantott megértően.*
Naomi....nagyon szép név.
*Mondta s parányilag elszomorodott ,majd felállt és átölelte Lilien-t.*

Tulajdonképpen azt sem tudom, ki a báttyád.. de biztos fogok vele találkozni, ha tényleg én is itt ragadtam ebbe a házban.Köszönöm vagyis köszöni szépen Naomi*mosolyog*
*feláll és ő is átöleli Noethit* nem baj ameddig itt ragadunk összezárva élvezni kell ugyanúgy az élet megy tovább.*mosolyog és kicsordul egy könnye*

*Noethi örül az ölelésnek ,majd után elengedi s mosollyal tekint rá.*
Igazad van .és úgy is teszünk majd. Most viszont ideje ,hogy aludni menjünk ,igen késő van már ,és fárasztó ,inkább aggodalmas nap volt ma.
*Pillantott rá mosollyal*
Nagyon...nagyon örülök ,hogy megismerhettelek Lilien.
*Mosolygott aztán intett.*
Azt hiszem megyek aludni. Elfáradtam...
*Törölgeti a szemeit.*
Jóéjt...aludj jól

[4.em - 85]

(Köszi a játékot mindenkinek,neked is Lilien ^^. Köszi. Aludj jól! )

Igazad van én is fáradok, rémület teljes nap volt..huhh*mély levegő*
én is nagyon örülök*örömteli mosoly*
Én is megyek én is el elfáradtam jóéjt te is*feláll nyújtózik egyet és elindul felfele a lépcsőn*

[4.em ~ 89 sz.]

(én is köszi a mait. oyasumi minna ~~ :3)

*Lassan kivánszorog a liftből és a bárputhoz megy, leűl az egyik székre, majd rendel a pultostól*
A lehető legerősebbet kérem. Tudja, kéne valami ami végre "felébreszt" kissé, bár ennek nincs túl nagy esélye...
Tessék uram. Fizetni majd ráér távozáskor.
Távozáskor...
*ezen egy pillanatig megakadtak a gondolatai, de utána észbe kapott, átvette a poharat és egyszerre lehúzta az italt majd maga elé tette a poharat, rádőlt a pultra és a gondolataiba mélyedt*

*Kipihenten robog le ugrálva a lépcsőkön mialatt előre tekint. A normális vendégekből nem sokan voltak ,akik meg igen ,azok is ettek vagy ittak. Esetleg egymás közt megosztották észrevételeiket. Jókedve volt, hiszen tudott aludni. Miután leért ,megigazgatta ruháját és mosollyal ment el az emberek között ,s elfoglalta az egyik üres asztalt. Olvasgatni kezdte az étlapot de gondolatai sokkal messzebb vándoroltak és teljesen más dolgokkal foglalkoztak. Például ,hogy a bátyja mostanság milyen jól elvolt a szobájában. Tudta ilyenkor biztosan dolgozik ,így nem zavarta inkább. Amikor éppen mosollyal fejezte be volna gondolatait a pincér visszarántotta a most kicsit kesernyés valóságba.*
Noethi Kame kisasszony ?
Igen..én vagyok.
*Nézett rá lepetten ,vajon miért kérik a nevét s ekkor a férfi elmosolyodott ,majd átadott a lánynak egy cédulát.*
Hozhatok még valamit ?
Ööö... nem tudom, de kérek szépen egy forró kakaót.
Máris hozom.
*Noethi szuggerálta a papírt mintha az elárulna valamit ,de nem így volt. Sóhajtott és kihajtotta ,hátha akkor többet megtud belőle.*
Ki küldhette ?

*Amikor a liftajtó kinyílt, Vincenttel karöltve sétáltak ki belőle. Észrevette, hogy páran felfigyeltek rájuk, de aki nem ismerte őket, folytatták tovább a társalgást. Amint kiértek, pár méter után elengedte a férfit, majd a pultoshoz sietett*
Köszi, hogy tartottad a frontot, most már átveszem. *Mosolyog*
Á, igazán nincsmit. Azt hittem, nem érsz le soha. Jól vagy? Sokkal korábban lenn szoktál lenni.
Túl kialvatlan voltam mostanság... *Azzal a férfi elsétál, ő pedig vígan áll meg a pult mögött. Kiszúrja Noethit és Faustot is. Noethi épp egy cetlit vizsgált, így kérdőn nézett rá*

*Rögtön érezte ahogy a tekintetek rászegeződnek, habár nem nagyon érdekelte. Annak ellenére hogy Amelies elengedte, követte őt, viszont megállt a pult másik oldalán és a földszinten levőket figyelte, megpillantva pár ismerős arcot*

*a beszélgetés hangjaira észbe kap és felpillant, észreveszi az újonnan érkezőket*

*Nézegette a szöveget ,de nem értette ,hogy miért kaphatta, mikor kihozták a kakaót, megállította a pincért.*
Uram... mégis ki küldte ..nem tudja ?
Nem. Már nincs itt.
Köszi...
*Pillantott vissza Noethi s ekkor vette észre az újonnan érkezőket. Intett nekik ,majd Amelies kérdő tekinteténél, felállt és megfogva a poharát odament a pulthoz.*
Sziasztok..
*Köszönt majd Ameliesnek adta a papirost.*
Most kaptam, de se név..se semmi más.
Szerintem ,csak szórakoztak, nem lenne meglepő. Legalábbis most.
*Mosolygott*
És..hogy aludtatok?

Szia Noethi...
*Mondja mosolyogva, miközben tölt Vincentnek egy pohár Ballentine's-t*
Te is kérsz valamit?
*Majd az elé csúsztatott papírra mered*
Mi a.. *Ráncolja homlokát, miközben olvassa a sorokat*
Ezt az előző pultosunktól kaptad, vagy ő adta át?
*Közben Vincent felé csúsztatja*
Nézd meg... Elég érdekes...

*feláll és a beszélgetőkhöz lép*
Szépjóreggelt mindenkinek! Miről folyik a társalgás?
Juteszembe... Amelies, kicsit később beszélhetnénk négyszemközt? Van egy kis...probléma.

Szia...azt hiszem azt mondhatom, nagyon jól aludtunk.
*Mosolyogva néz rá Ameliesre, és mégjobban felderül az arca mikor meglátja a teli poharat. Gyorsan kapja el és húzza oda magához*
Hiányoztam, ugye aranyom...?
*Mosolyogva belekortyol az italba, és rápillant a papírra*
Ez meg mi?
*Elolvassa a sorokat, majd bólint párat*
Érdekesnek érdekes, igen.
*Ismét szájához emeli a poharat, majd a közeledő Faust felé biccent*
Reggelt? Ember, el vagy tájolva. De azért, viszont.

Meg tudod magyarázni nekünk Noethi mit jelent ez?
*Néz a lányra összevont szemöldökkel*
Nem igazán.. bíztató...
*Vincentre bámul, és forgatja szemeit, amikor a whiskyvel társalog. Közben az újonnan megjelent Faustra pillant*
Á, Faust! Persze, akár most is...
*Néz rá mosolyogva, majd kisétál a pult mögül*
Vincent, ha valaki jön, szolgáld ki! Noethi, kérlek, ha megindulna a piák felé, felhatalmazlak, hogy megüsd!
Amúgy is beszélni akart veled..
*Kuncog, majd kissé távolabb vonul el Fausttal*
Probléma?

*Mint az őrült, úgy robban be az ajtón. Arca nyúzott, szemei karikásak, kissé megviselt.
Lefékez a recepció előtt*
No lám! Ennyien itt vannak, most nem cserélhetem ki a lehallgatót...remek!
*Dühösen felmordul, aztán felsóhajt. Körbenéz az ismerős, és az új arcokon, és csak
annyit nyög ki:*
Üdv!

Jó reggelt.
*Köszön az érkező idegennek aztán bólint Vincent és Amelies felé és vissza véve a papírt mélyen a zsebébe rakja*
Nem igazán...de majd kiderítem. Bár lehet ,csak Ray szórakozik.
Addig is..elrakom ,hátha megtudok többet róla.
Nem köszi...
*Mutat a kakaójára*
Látod...finom.
*Nagy mosollyal néz előre ,majd nevet Vincenten ahogyan játszik a pohárral s mikor Faust Amelieshez beszél rápillant kettejükre. Végül lepetten néz a szőke lány után.*
Én megütni őt?
*Majd ismét rápillantott Vincentre s figyelte milyen italok hol vannak*
Beszélni? Miről?
*Aztán az örült futkosóra pillant lepetten*
Huh.. jó reggelt... segíthetünk valamiben?
Ez az a férfi akit múltkor úgy figyeltek...s aki úgy figyelte a többieket.