Előtér

Ó, hogyne!
*Nevet fel hirtelen, miközben előkapja a Ballentine's üveget, és a két férfi között önti ki egy pohárba. Pontosan lerakja kettőjük közé - kiváncsi melyikőjük nyúl érte előbb -, majd mosolyogva támaszkodik meg kezeivel a pulton*
Szóval miről is folyt a társalgás?

Csupán arról, hogy elmondtál-e már nekem mindent a házról. Mondtam hogy igen. Mert így van, ugye?
*Amyre sandít*
Még nem tudtam megbeszélni Noethivel a dolgokat, remélem kibírom addig amíg ráér.

Csak azért voltam kíváncsi mert azon gondolkodztam hogy te a fogad miatt alapból érzékenyebb lehetsz bizonyos "behatásokra" amit a ház kifejthet. Így, ha bármi különöset észlesz, ha kérhetem szólj. Kissé paranoiás elméletnek hangozhat, de tudod, ninden apróság számít...
*Köhint egyet*
Mellesleg remélem nem zavarok, szeretnétek kettesben beszélni?

Dehogy!
*Legyint egyet, miután figyelmesen végighallgatta a férfit*
Csak épp azt figyelem, mikor düllednek akkorára Vincent szemei, hogy ne bírja ne elvenni innen ezt a pár korty mérget.
*Mosolyodik el keserűen, majd beleiszik az említett pohár tartalmába, s Faustra néz*
Ennyire érdekel a ház története? Meg akarsz fejteni valamit? De konkrétan mit?

Mondtam már, ez a munkám. Ezért vagyok itt, hogy kiderítsem mi folyik a háttérben.
*sóhajt*
De sajnos egy kissé jelenelg vakvágányra futottam. Eddig az álmokat leszámítva semmi "konkrét" jel nem volt. Így jelenleg várok.
Mellesleg...mielőtt félreértené, nem azért vagyok itt hogy megfejtsem a titkot és kijuttassak innen minden ártatlant...és kevésbé ártatlant. Úgy jöttem ide hogy nagy az esélye hogy soha nem fogok kijutni, nekem már nicns vesztenivalóm. De a tudás hatalom. Ha mégis kijutnék... Remélem érti.
*Elmosolyodik*

*Mosolyogva tolja el a poharat, majd kinyújtja a kezét a pulton és megfogja Amy kezét*
Az különlegesnek számít, hogy majdnem az őrületbe kergettem illúziókkal?
*Bűnbánó szemekkel néz a lányra*
Bocsánat...

Elnézést...
*Néz Faustra kedves mosollyal*
Sokan érkeznek mostanában azzal a célból, hogy 'kutassanak', vagy 'rájöjenek' dolgokra. Itt van az az FBI ügynök is, és már lassan nem tudok senkit komolyan venni. Hisz nagyjából ismerem a házat. Nem fog jelentkezni addig, ameddig épp nem úgy tartja kedve. Lehet, hogy évekig nem fog semmi történni...
*Mondja mindenféle félelem nélkül*
Ne erőlködjön annyira. Az álmok ellen pedig esetleg altatót tudok ajánlani. Lehet, hogy a rémálmok maradnak, de megfelelő dózisban esetleg már álmodni sem lesz ereje... Én ki tudok jutni a házból gyógyszerért.
*Majd Vincent kedves gesztusára mosolya már kezd halványodni*
Ugyan már! Csak megijesztett. Volt már rosszabb élményem is. Viszont...
*Elfintorodik*
Szörnyen bűzlesz az alkoholtól...

Hmm...ez az illúziós dolog érdekesen hangzik. Azthiszem később majd visszatérünk rá.
*Ameliesre osolyog*
Köszönöm de nem szükséges. Tudja az inszomnia általában pszichológiai eredetű. Nem hat rá az altató. Csak bizonyos orvosok által hazsnált dorogok... De annyira nem nagy a gond.

*Meglepődik*
Pedig csak hárommal ittam!
*Miután rájön hogy épp az előbb buktatta le magát mesterien, sóhajt*
Nézd, nem szeretném ha ez zavarna téged. Sőt, ha akarod, le is szokhatok róla, ennyit megérsz nekem. Na, mit mondasz?
*Elszántan néz a lány szemébe*

Hát rendben.
*Bólint egyetértve*
Mindenesetre ha esetleg valami probléma van, szóljon.
*Mondja mosolyogva, majd ismét Vincentre néz*
Három, aztán négy, öt, hat. Miattam ne szokj le.
*Mondja, immáron komolyan*
Felesleges. Egy személy miatt soha nem éri meg leszokni. Majd eltűröm. Inkább egyszer valamikor magad miatt...

*Csöndben hallgatja a beszélgetőket miközben a pultot nézi*

*Másik kezét is a lányéra helyezi, még mindig elszánt és komoly szemekkel nézi*
Hülyeség. Ha az a valaki a legfontosabb az életedben, akkor igenis megéri. Ismerem magamat, nem fogok leszokni. nincs vesztenivalóm; csak te.
*Aztán eszébe jut hogy Faust is ott ül, zavartan rámosolyog*
Elnézést ha zavarom, nem akartam túl nyálas lenni...

Vincent, az istenért... Alig ismersz pár hete!
*Mondja sziszegve, azzal megszólal*
Elnézést uraim, én bemegyek a konyhába segíteni. Ha jönne valaki, szóljanak.
*Azzal elsétál*

[jóéjt!]

Jóéjt Amelies.
*Egy pillanatig gondolkodik*
Azthiszem nekem is ideje lenne felmennem a zsobámba lassan. Eszembejutott hogy még átkell olvasnom valamit. Jóéjszakkát Vincent.
*Majd őis felmey a saját szobájába*

*A lány után néz; nem érti meg, de nem várja el bárkitől hogy teljesen megértse, ez szinte lehetetlen. Keserűen mosolyogva néz rá a mellette csöndesen ücsörgő kalapjára. Ő megérti, meg ám, és még jól is néz ki. Megfogja a kalapot és a fejére rakja, majd biccent a távolodó Faust felé*
Jóéjt.
*Ránéz a korábban kitöltött pohár whiskyre, és odébbtolja*
Akkoris leszokok. Érte. Túlságosan kötődöm hozzá, igen...de nem zavar. Ez van. El kell fogadnom, hogy őrült vagyok. Talán az lenne a jobb, ha hagynám az egészet a francba...Úgysincs számomra remény, miért nem kergetek mindenkit az őrületbe, úgy, ahogy velem tették, és mészárolom le őket egyesével?!
*Egész testében megborzong, majdnem hanyattesik a székkel; régen hallotta ezt a hangot. Kirázza a hideg, és a remegő kezére néz*
Megmondtam, hogy takarodj. Nincs létezési jogod, azon túl, ezek az emberek nem tettek semmi rosszat. Ha nekem már nincs remény, legalább nekik legyen meg az esély. Mind be vagyunk zárva ebbe a gyönyörű házba, ahonnan az emberek nem juthatnak ki, és nem hívhatnak segítséget...
*Ökölbe szorítja még mindig remegő kezét, és az asztalra csap*
Elég. Csak idegesíteni tudsz, a rúna nem engedi hogy irányíts- kivéve ha valamilyen módon megsérülne, mert az igazán kár lenne, hmmm?
*Mély levegőt vesz, megpróbál lenyugodni*
Nincs felettem uralmad. Nem tudsz befolyásolni sem, nemhogy irányítani. Nem engedem, hogy még egy alkalommal vért onts, vagy szenvedést okozz. Azt hiszed, nem tudlak befolyásolni...? Érdekes, nyilván csak azért reszketsz mint egy félős és rettegő kisfiú aki vagy az ijesztő külső és viselkedés mögött, mert fázol, ugye, Vincent?
*A hang elnevette magát; Vincent Nem válaszol, megelégelte a dolgot. Fizetett, majd remegve és - lényegében önmaga által - megszégyenítve felballagott a szobájába. A másik személyisége még hosszú órákon át beszél hozzá, kínozza, kísérti és csábítja mindarra amit ő maga nem akar és örökre szeretne elfelejteni. Nem fog aludni az éjjel...*

*ma is ugyan úgy lebattyog a lépcsőn mint tegnap és elmegy ugyanúgy a bárba, majd leül a pulthoz*
Whiskyt kérnék jéggel mint tegnap. Köszönöm.*elkezdi iszogatni és ugyan úgy mint tegnap vár pár órát hátha jön valaki - bár szinte senkit sem ismer innen csak Faustnak tudja a nevét, mégis csak valamilyen szinten társasági ember - *

*Nyúzott arccal vonszolja ki magát a liftből; beigazolódott a gondolata miszerint nem fog jól aludni. A bár felé csoszog, majd leül a bárszékre. Ismét biccent Emilynek, ahogy tegnap*
Jó napot...
*A pultos felé fordul*
Kérnék egy pohár narancslevet...
*A pult másik oldalán álló úriember hitetlenkedve mosolyog*
Rakjak bele valami alkoholt?
Nem. Narancslevet.
*A pultos újabb viccelődését megelőzően vicsorog egyet, hogy lássa, nincs jó kedvében*
Adom már, adom...
*Lehajtja fejét a pultra és vár*

*oda se néz, hanem 3. pohár whiskyjét kortyolgatja*Napot !
*leteszi a poharat majd ránéz Vincentre* Maga se aludt eleget? vagy nyűgösen kelt fel?!*kérdően néz felé*

*Felemeli a fejét a pultról*
A "nem eleget" egy nagyon enyhe kifejezés hölgyem...
Ó, pedig én nagyon jól elszórakoztam. Gyakrabban kéne ilyen mély beszélgetéseket folytatnunk, nem gondolod? Legalább napközben kussolj...
*A pultos odarakja elé a narancslevet, amit lassan iszogatni kezd*

Ezek szerint semmit*visszafordul és tovább issza a whiskyét, majd leteszi a poharat*
De ahogy elnézem valami aggasztja, elég pocsék állapotban van.*ránéz a szeme sarkából*
Egyébként Emily, nagyon örvendek.*tovább issza a whiskyjét majd feláll és elindul a lépcsőfele és felmegy a szobájába*
Na majd máskor még biztos összefutunk.*int egyet és elindul felfele a lépcsőn*

[no mentem pá ~ további jó rpg-t ha ma lesz még ezekután :'3]

*Int a lány után, majd megissza a második pohár narancslevet. Később átül az étterembe, és rendel egy vastag steaket, aztán lehajtja fejét az asztalra, hátha tud valamennyit pihenni. A pincér megzavarja szendergésében, de a mai nap legszebb élményével: egy szép szelet marhahússal. Boldogan falatozza el a húst, fizet, majd lassan elindul a lift felé*
Ez aztán pazar hús volt. Majdnem annyira mint pár éve a betörőé...emlékszel még? Megkóstoltad...ha jól emlékszem, ízlett is...nem akarsz újra megkóstolni egy embert? Mondjuk a csinos szőkét? Persze, miután megkínoztad. Ugyan már...?
*Ilyen és ehhez hasonló gondolatokat hallgatva tér vissza ismét a saját szobájába, hogy álmatlanul feküdjön az ágyban és bámuljon ki az ablakon*

*ma is le sétál beül a bárba, csak ezúttal már kávét kér és amint kihozzák elkezdi szürcsölgetni*
Jaj istenem, milyen szokatlan most ez a nyugodtság körülöttem, mikor máskor őrült emberek vesznek körbe, meg jelenleg nincs is megbízatásom.
*sóhajt egy nagyot, majd leteszi a kávét és csak néz ki a fejéből, s ha nem jön ki pár óra múlva felmegy ma is, de ameddig lent van iszogatja a kávéját és majd rendel még egy kis whiskyt naranccsal*

*Lassan kisétál a liftből - a kalapja nélkül! - és a bár felé veszi az irányt. Megint alig aludt, látni a sápadt arcán. Megemelné a kalapját Emily előtt, majd mikor rájön hogy nincs is rajta, zavartan ül le*
Jó napot...Megint whisky?

*ránéz Vincentre kicsit kábán* Napot! Ó hát persze, ez a szokásos. Csak most naranccsal kértem és nem jéggel.*mosolyodik el a kicsit, zavarban van kissé, majd újra komoly feje lesz és néz előre*
Valami nagyon aggasztja magát, vagy szimplán beteg és azért ilyen fel fehér?! *kortyolgatja közbe a whiskyjét*

*Mivel a házból nem mehet ki, és be sem jöhetnek hogy elvigyék, tökmindegynek gondolja a dolgot, úgyhogy belekezd*
Nem aggaszt semmi, csupán nem tudok aludni. Csodálkoztam hogy senki sem ismert fel eddig, de mindegy.
*Kezet nyújt Emilynek*
Most újra bemutatkozom; üdvözlöm, Vincent Thomson vagyok, körözött szökött őrült. Épp kezd egy kicsit..."kiújulni" a betegségem, úgyhogy nem jutok sok alváshoz. Örvendtem a találkozásnak.
*Mosolyogva várja a reakciót*