Előtér

*Vencent felé fordul* Áhh értem. Nagyon örvendek*kezet ráznak és mosolyog mellé* Emily Bell, a hírhedt álruhás gyilkos. Bár nemesi családból származok fejvadásznak mentem el.*mosolyog Vincenttre*

Nagyon örvendek, szép kis hivatás lehet az öné...élvezi is?
*Közben odafordul a pultoshoz*
Kérnék egy üveg...Ballantines't.
Egy üveg?
Süket?
...Adom.
*A pultos odatolja elé az üveget. Vincent udvariasan fizet, aztán megfogja az üveget és teljes erejéből a háta mögé hajítja, amit a pultos megdöbbent arccal figyel*
Leszokóban vagyok.

Ó persze hogy, kisgyermekkori trauma. Meggyilkolták a szüleim én pedig hatalmas örömmel kerestem meg a gyilkosokat és hatalmas vigyorral arcomon le is gyilkoltam őket.*hatalmas vigyor az arcán majd el is tűnik és érdekesen néz Vincentre majd bólint egyet*
Hát jó. bár elég pazarlós leszokás, de te tudod.*visszafordul majd kortyolgatja tovább a whiskyjét*

*Bólint párat ahogy hallgatja a történetet, majd rendel egy pohár narancslevet*
Én a magaméról nem beszélnék, ha lehet.

Hát ha nem szeretnél, nem kényszerítelek. Ezek szerint elszomorít téged. *megértően ránéz Vincentre majd belekortyol egyet a whiskyjébe, leteszi a poharat*
Nekem is van mi elszomorítson, az, hogy elég fiatalon bár benne voltam a fejvadász szakmában, de nem tud érdekelni egyszerűen, fontos emberek meg már nincsenek egy ideje az életemben. Tehát nekem nincsen mi miatt aggódnom *vállat von és elég unott hangon fejezi be a mondandóját*

Ahogy mondod. Az elszomorít elég gyenge szó rá, de így van. Viszont nem gondoltál még arra, hogy befejezd és normális életet élj?
*Unottan figyeli ahogy mögötte a takarítók munkába látnak*

Hát az élet sem fenékig tejfel*kicsit elmosolyodik*
Normális élet?! Miért most nem azt csinálom?!*kicsit felnevet* Jelenleg semmi megbízatás, tehát teljesen átlagos életet élek.*mosolyog és néz előre*
Kérnék még egy kört*szól a pultoshoz*
Azonnal adom. Parancsoljon.
Köszönöm és tessék.Tartsa meg az aprót.*egyúttal ki is fizet mindent amit rendelt*
Köszönöm.

*kis idő múltán feláll majd elindul a lépcsőfelé*
Na majd még biztos társalgunk*int egyet és elsétál és elindul felfele a szobájába*

*Álmosan sétál ki a konyháról, szeme alatt karikák jelzik, hogy az utóbbi időben többet volt a konyhán, mint a saját szobájában. Az utóbbi héten habár megcsappant a látogatottsága a hotelnek, Kiel parancsolata szerint a konyhában ugyanúgy dolgozni kellett - hol takarítani, hol pedig az érkező vendégeknek főzni, ha esetleg megéheznének. Mostanában sokat gondolkodott Vincent függősége, őrültsége miatt, és legfőképp kettejük miatt. Már vagy egy hete nem találkoztak, és az fordult meg fejében, hogy szándékosan kerüli.
Álmosan veszi át a pultos szerepét*

*Lassan lép ki a liftből kócos hajjal és gyűrött inggel, régóta nem aludt rendesen. Unottan sétál az előtér közepére, néha meg-megállva, majd némán áll meg a terem közepén. Sokan nézik, de szinte észre sem veszi őket*

*Amikor megjelenik Vincent, összevont szemöldökkel bámul rá. Mikor már vagy 3 perce áll ott, és látja, hogy az emberek összesúgnak, kisétál a pult mögül, és megrázza vállát*
Hé, mi van veled? Megőrültél?
*Szembeáll vele, és fürkészőn bámul bele szemeibe*
Meghibbantál?

*A vállrázásra kicsit megijed, mintha csak felébresztették volna. Aztán rápillant a lányra*
Hm...Megőrülni? Nem, csak kezdek...
*Sóhajt, majd megvakarja a nyakát*
Mintha meggyengült volna a rúna hatása...de épp csak egy kicsit.
Ugyan már, "csak egy kicsit"? Ezt te sem gondolod komolyan, ugye?
Kuss.
*Miután rádöbben hogy kimondta amit gondolt, zavarodottan int egyet*
Nem neked mondtam...erről beszélek.

*Szemöldöke még magasabbra szalad*
Te magadban beszélsz?
*Közben észreveszi, hogy többen is figyelik, miről tárgyalnak. Csuklón ragadja Vincentet, majd leülteti egy bárpultszékre, ő pedig visszaáll oda, ahol valójában helye van. Kiszolgál egy pasast, miközben beszél*
Egy hete nem is látlak...
*Sziszegi*
Rúna hatása? Gyenge? Megőrülsz? Mi folyik itt?

*Felsóhajt, majd rámutat egy pohárra*
Megtöltenéd nekem narancslével? Jól esne.
*Rákönyököl a pultra, kezeit összekulcsolja álla alatt*
Igen, olyan mintha a rúna hatása...öh...gyengült volna. És nem magamban beszélek...magammal. Az őrülettel. Azért nem látsz, mert nem akarok emberek között lenni...és sajnálom ha emiatt elhanyagolva érzed magadat...

*Felsóhajt, majd felkap egy üveg Ballentine's-t, és tölt neki*
Szerintem ez most jobban esne. Most nem haragszom.
*Halványan elmosolyodik, majd ásít egyet*
Nem érzem magam elhanyagolva. Csak nagyon fáradt vagyok. És nem értem miért történik mindez most...

*Enyhén elmosolyodik, aztán félretolja a Ballantine's-t*
Narancslevet, ha kérhetlek. Leszokóban vagyok, tudod.
*Nyugtalanul beletúr a kócos hajába*
Mit miért történik...?

Miattam nem kell. Rájöttem. Felesleges.
*Tolja vissza magabiztosan az üveget, majd a férfi szemébe néz*
Miért.. Miért most kell megőrülnöd. Amikor minden most kezdett rendbejönni. Legalábbis próbált...

Nem miattad.
*Bólint és megfogja a poharat, majd elmosolyodik*
Ugyan, az egyetlen jó ami történt a szabadulásom óta, az te vagy, azonkívül bezártak egy házba ahonnan lehet hogy sosem jutok ki. Ez nem olyan jó, igaz?
De senki más sem tud kijutni innen, és a rendőrség sem tud bejönni, ugye?
*Összehúzza a szemöldökét, majd mély levegőt vesz*
Mellesleg, nem őrülök meg, csak hallom...és kicsit visszatért az anatidaephobiám...
*Szúrós pillantást vet a lányra, hogy most véletlenül se nevesse ki. Aztán a kezében tartott poharat még messzebbre tolja*

Rendben...
*Bólint, majd tölt neki egy pohár narancslevet. Még mindig gyanús tekintettel bámulja*
Visszajött..? A hang...?
Istenem...
*A fóbia miatt egy mosolyt sem ejt meg. Tudja, hogy múltkor hogy végződött.*

*Mosollyal az arcán issza meg a hideg narancslevet*
M-hm, vissza. Olyasmi, mintha egy kis ördög ülne a válladon és beszélne, próbálna rávenni mindenfélére...
...Csak éppen az a kis ördög te magad vagy. Ó, micsoda paradox! Nem?
...De éjjel-nappal. Már megszoktam, csak kicsit kezdek szétesni. De amint beszéltem Fausttal, talán rendbejönnek a dolgok. Elvégre, ő csonkította meg a fogamat hogy lezárja az őrületet. Talán tudja mi a megoldás.
*Aztán megvakarja a nyakát és a lány szemébe néz*
Ugye nem lenne gond, ha a te szobádban aludnék? A sajátomat...eléggé szétvertem, szinte lakhatatlan...Bocsánat.

Hogyne aludhatnál!
Már kezdtem félni nélküled...
*Mondja most már tekintetét a pultra helyezve. Álmosságát próbálja elnyomni azzal, hogy takarít. Mindig ezt csinálja.. Folyton takarít*
És.. Egyszerűen sajnálom, hogy ebben nem tudok segíteni. Talán Faust sokkal nagyobb segítségedre lesz, mint én... Én.. Nem tudok mit mondani...
*Sóhajt*
Tudtam, hogy valami baj van. Csak nem kerestelek...

*Mosolyogva hallgatja ahogy a lány szinte a segítségét kéri. Aztán megkomolyodik, és közelebb hajol*
Ugyan, tudsz segíteni. Eddig jobb is hogy nem találkoztunk, el nem hinnéd miket akar veled csinálni az az állat, úgy éreztem inkább nem kockáztatok. Most már valamennyire el tudom hallgattatni.
Vagy csak azt hiszed? Aludj vele, és kiderül...Mint mondtam, el tudlak hallgattatni.
De tényleg, tudsz segíteni. Elég annyi hogy a közelemben vagy, meg hasonlók; ne becsüld alá magadat.
*Rákönyököl a pultra és szélesen mosolyogva nézi*
A héten alig aludtam valamit, ha jól látom te is. Megpróbáljuk kipihenni magunkat együtt?

Igazad van, talán tényleg jól jönne...
*Mondja, majd nyomatékosítva ásít egyet. Elbotorkál a fogadó ajtajáig, megfordítja az ajtón a 'nyitva' gombot, majd visszasétál, és belekarol Vincentbe*
Üzend meg annak az édes hangnak, hogy nagyon szívesen felveszem a harcot, és nem félek szembeszállni vele.
*Nevet fel, majd elindulnak fel, a szobájukba*
Sosem voltam félős típus!

*Lassan botorkál le a lépcsőről, külseje az elegánsról az elmúlt hétben zavartra, elhanyagoltra változott, a szállodában is alig lehetett látni, ideje nagy részét a szobájában tölti egyedül. Bár tegnap Amyvel aludt, így valamivel kipihentebben ébredt mint máskor. Lassan az étterembe sétál, leül az egyik asztalhoz és rendel egy szelet steaket. Kényelmesen elhelyezkedik, és várja az ételt*

*Mosollyal lépdelt le a lépcsőkön. Legalább ez formában tartotta. Mostanság nem nagyon jött le, és senkit nem is látott. Pedig meg volt beszélve. Persze aggódott, de fontosabb dolgot tett , így tudta ,csak nem haragszanak meg rá. Sőt, néha kicsit hozzá nem való dolgokat is tett.*
Igen...igen..
*Mondta mialatt leült és az egyik alkalmazott megállított.*
Örülök. Már féltünk ,hogy baja lett.
Jaj..Ez kedves, de nem. Csak a bátyámmal volt valami, figyelnem kellet rá.
Értem.
És ..jött új vendég ?
*Nézett rá kedvesen.*
Nem...de...*megszólalt a csengő* Sajnos mennem kell. Viszlát
Viszlát.
*Nevetett Noethi ,majd mikor észrevette Vincentet az egyik asztalnál ,rohamosan ült le vele szembe.*
Jó reggelt! Zavarok ?
*Nagy mosoly*

*Gondolataiban elmélyülve ül a széken, gondolkozik arról, hogy mi lesz ha tényleg újra megőrül, mi lesz Amyvel, a hotel vendégeivel...Aztán hirtelen feltűnik előtte egy lány, kékes hajjal. Összerezzen a hirtelen érkezéstől, de levág egy gyors vigyort*
'Reggelt...nem, nem zavarsz.
Öld meg. Nem.