Előtér

*Kedvesen mosolyog*
Semmi bajom, csak egy kis fejfájás. Előfordul...
Gyógyítasz? Tényleg? *lepődik meg, aztán rögtön eszébe is jut, hogy már beszélgettek erről. Megrázza a fejét* De persze, ezt már mondtad... de ha gyógyítani tudsz, akkor mit műveltél a kezeddel?!

*Az egyik vörösboros poharat Vincent elé rakja jelezvén neki, hogy nem tűr ellenvetést, és hogy igya csak meg. A magáéba pedig belekortyol, és elismerően emeli el a szájától az üveget, hogy nagyon finom az a bor, amit az előbb megízlelt.*
- Tegnapi?
*Húzza fel az egyik szemöldökét és pillant oldalra a férfira.*
- Pontosan... mi is történt tegnap? Nem mintha nem tudnám persze, csak.. Mintha egy kissé többet aludtam volna a kelleténél, már azt sem tudom, hogy mi volt álom és mi nem.
*Legyint a kezével, arcmimikáival pedig próbálja elhitetni, hogy igazat mond, de a valóság az, hogy fogalma sincs, hogy mi történt miután lejött ide a bárba.*

*Bólint ,majd mikor a kezéről kérdeznek zavartan elnéz ,halvány mosollyal s lassan simogatja meg a sérült kezét.*
Tudod...nem csak gyógyítani tudok, de inkább azt használom. De a kezem azért sérült...szóval...mert...valamin gyakorolnom kellett ,hogy titeket meg tudjalak majd gyógyítani. Tudod nagyon megijedtem a múltkor, de örülök ,hogy jobban vagy.^^
*Kezdte halkan majd a végén nagy mosollyal.*
Biztosan ?
Ha kellene ,csak szólj..rendben ?És..amúgy, pihentél mostanság ?
Képzeld, Ray valahonnan tortát szerzett a múltkor...biztos megkérte a szakácsot...vicces volt...de nem ez a lényeg...azt hiszem..rájöttem,hogy mi a képessége.
*Halkított a végén a hangján.*

*Egyelőre nem iszik a borból, de megfogja a poharat, aztán elneveti magát*
Ugyan, nem emlékszik semmire. Annyira ismerem magát és a viselkedését, hogy tudjam, az olyasmire nem reagál ilyen higgadtam.
*Vesz egy mély levegőt és belekezd*
Nos...szégyellem bevallani, de így illik. Elég sokat ivott, én pedig már napok óta nem alszok. Ilyenkor elég...más leszek. Nem kertelek tovább, megmarkoltam az ön fenekét.
*Hallatszott a hangján hogy egy kicsit elferdítette az okot, túl sokat gondolkodott. Lassan belekortyol a borba, testileg már felkészült a felé érkező esetleges poharakra, üvegekre, vagy pofonra*

*Elhúzza a száját zavartan, ez a pasas lehet hogy a fejébe lát. De nem, higgadtság! Hát ő a világ legtehetségesebb és legjobb színésznője, nem igaz? Akkor egy ilyen kis jelenet nem okozhat neki gondot!! Vincent mély levegőt vesz, aztán szokásos bevezető szöveg... méghogy sokat ivott. Ez hallatlan. Ő mindig mértékkel iszik, legfeljebb a szobája mászik el máshová és az emberek lesznek mások. De ő mindig mértékkel és csak keveset!
Egy nagyobbat kortyol a borból, majd mikor a férfi kimondja, ami igazából a lelkét nyomja, ő kissé közömbösen tekint rá, mivel nem lát ebben semmi meglepőt.*
- És? Ezért mit van úgy oda?
*Kérdezi, hogy már kissé fel is nevet. Vonzó, és azt tudja is, és egyáltalán nem zavarja, ha valaki megfogja itt-ott, hát azért vannak, most istenem.*
- Vincent, maga még sosem volt egy olyan hírességgel egy bárban mint én, igazam van?

Nem magadon kellene gyakorolnod, Noethi *húzza össze a szemöldökét, hangja kicsit megrovó*
Hogy érted, hogy nem csak gyógyítani tudsz? És Ray... ő a testvéred, ugye? Ő mit tud?
*Kicsit közvetlenek a kérdései, de nem tehet róla, Meg akarja tudni, miket tudnak azok, akik különlegesek. Hogy vajon van-e határ a képességükben, vagy teljesen véletlenszerűen alakul ki náluk... ahogy ráncolta a homlokát, megint megfájdult a feje. Kicsit összerezzent a hirtelen fájdalomra, de amilyen gyorsan jött, úgy el is tűnt.*

*Letaglózza a tudat hogy egy nőt nem zavar ha fogdossák. Nem is nagyon leplezi ezt a tényt, eléggé megdöbben*
Nos nem...nem voltam. De hogy őszinte legyek, nem sokat hallottam önről. Színésznő, ezt tudom.

* A lány meghúzta magát mikor Noah rászólt ,majd a kérdéseknél furcsán tekintett rá. Elgondolkodott, majd elpillantott összehúzva szemöldökét.*
Vagy elfelejtett nagyon sok mindent...vagy tényleg ennyire fáj a feje ? Nem... szórakozni biztosan nem szórakozik velem....Noah...
*Kinyújtotta a kezét s hosszan nézni kezdte, szemeiben parányi fények lobbantak.*
Látom a molekulákat...azt amiből szinte minden áll...az emberi test...és, eltudom dönteni ,hogy éppen gyógyítani akarok-e ezzel a képességgel, vagy bántalmat okozni. De úgy gondolom, elegen vannak itt akiknek sokkal inkább fizikálisabb a képességük...így inkább én gyógyítok.
* Majd felpillantott rá s ekkor eltűntek a fények a szeméből.*
Nem biztos...de fura volt mostanság Ray. Nem jön ki a szobából,mert ír. Azt mondja álmodik és ír ,látja mit írjon...de..múltkor bele olvastam...
Noah, Ray leírta ,hogyan sérültél meg...érted ? ő író...de ezt nem láthatja előre...szóval kísérleteztem vele... Amit leír...és nem töröd meg az megtörténik..persze korlátokon belül. De..többet még nem tudok...
Mellesleg..ugye nem haragszol,hogy múltkor a szobádban voltunk...
*Húzza meg magát parányi mosollyal*

*A férfi megdöbben, ezen a pohara mögül elvigyorodik. Igen, ezt a reakciót várta. Aztán most az ő döbbenése, vagyis inkább sértése következik. Nem_hallott_róla_????? Olivia szinte sértődött szikrákat szór a szemével, miközben oldalra fordítja a fejét, hogy Vincentre nézhessen.*
- Nem....sokat?
*Sziszegi a fogai közül, hát ez jó alaposan megbántotta. Felhajtja a borospohár maradék tartalmát, majd rendel egy pohár vodkát.*
- Szóval nem sokat, mi...?
*Motyogja, mintha magába beszélne, közben szegény csapos kezéből kikapja a vodkás üveget, tölt magának és meghúzza a poharat, majd mégegyszer önt magának.*

*Figyelmesen végighallgatja a lányt, próbálja memorizálni amiket mond*
Szóval te ilyen... molekulamágus vagy *foglalja össze, és kicsit összehúzza a szemét, amikor rájön, milyen hülyén hangzik ez a szó*
És amit a bátyád leír... az megtörténik...
Tiszta bolondok háza... nem tudom, meddig bírom még ezt.
Leírta, hogy hogy sérülök meg... a részleteket is? *ijed meg hirtelen* Azt is, hogy miért? *esik kétségbe, persze, próbálja legyűrni. Egyáltalán nem örülne annak, ha kiderülnének az ő, és Amelies fétisei...*

*Elmosolyodik, számított erre a reakcióra egy olyan embertől akit egész életében imádó rajongók serege vett körül. Lassan belekortyol a borba*
Nos, mentségemre szolgáljon hogy gyakorlatilag vándoréletet élek, így nehéz tájékozódni a hírességekről.
*Óvatosan félrehúzza a vodkásüveget*
Nem tartom jó ötletnek hogy túl sokat igyon...megint.

*Inkább a vodkával van elfoglalva, nem is akar figyelni Vincentre és nem akarja hallani a mentségét. A harmadik pohár után pedig a férfi ki akarja venni a kezéből az üveget, de ő körbefonja a karjával és visszahúzza.*
- De neeeeem!
*Nyafog gyerekesen, és mint valami játékmacihoz ragaszkodik az italhoz. Kivágottabb pólójából pedig így talán még jobban is látszik a dekoltázsa, de ezzel persze ő nem törődik. Arca ismét kipirult kissé az arca és próbálja visszaszerezni a kincset érő nedűt, de ha továbbra sem hajlandó odaadni Vincent, akkor rendel magának whiskyt. Vele bizony ne szúrjon ki senki emberfia.*

*Kicsit furán néz rá a molekulamágus szónál ,majd zavartan elmosolyodik s néha el-el pillant a falakra, a hideg kövekre, majd ismételten vissza. Valamit nem ért, olyan furcsán érzi magát....ez..más..
Noah zaklatott lett...ezt ő is látja, sőt végig furcsán viselkedik most. Lassan elpillantott, kicsit szomorúan fénylettek meg szemei ,de arcának mimikái inkább komolyak lettek. Karba fonta kezét ,és azért sem nézett most a fiúra. Nem értette az egészet.*
Mindent leír..részletesen...
*Vonta el a fejét zavartan*
....de....megnyugodhatsz....nem olvastam el..mert Amelies megígérte, hogy majd összeülünk és megbeszéljük..elmondja nekem. Illetve... mivel jó barátomnak tartalak, úgy gondoltam ha akarod majd elmondod....

*Mély levegőt vesz hogy el tudja viselni a nőszemélyt*
Nem hiszem hogy egymás után két este is részegen látni önt egy egyszerű hotel bárjában jót tenne a hírnevének...Logikus, nem? Ki tudja, miféle pletykákat mesélnek már itt a tegnapi fogdosásról...
*Újra belekortyol a borba*

- Ugyan máááár! Senki sem tudja meg, csak egy piciiit!
*Néz hatalmas bociszemekkel a férfire.*
- Naaa!
*Még a szája is lebiggyed és így inkább az aranyos kategóriába tartozik ismét, de ha nem, hát nem. Visszafordul a csaposhoz és furcsamód, normálisan kér tőle whiskyt. A poharat megemeli és Vincentre mosolyog, majd diadalittasan(?) legurítja azt is, aztán jó hangosan felnevet.*

*Még mindig enyhe döbbenettel nézi a nőt, aztán mosolyogva megcsóválja a fejét*
Magánál furcsább teremtménnyel még nem találkoztam...
*Rendel egy pohár whiskyt, aztán a nő felé fordul*
Ennél többet nem iszom. Nem szeretnék visszaesni.

*Alig észrevehetően fellélegzik*
Értem. Majd... esetleg megnézhetném, miket írt a bátyád? *mosolyodik el halványan* Persze, ha nem szeretné, vagy talán te nem szeretnéd, akkor nem fontos.
*Kicsit körbenéz, meglátja a bárban Vincentet, aki egy nővel beszélget. Ismerős neki... de nem emlékszik, honnan*
Történt valami azóta, amióta nem aktivizálom magam? *kérdezi a lánytól, de közben végig a pultnál ülő nőt figyeli. Damilok... szóval már biztosan találkozott vele. Miért nem emlékszik...?*

*A furcsa teremtményes dolgot inkább bóknak veszi, majd mikor kirendeli ő is az újabb pohár whiskyt, átkarolja Vincentet a nyakánál.*
- Ugyan már senor, ennyitől nem lesz baja.
*Vigyorog a férfi arcába, majd egy csuklás után kiüríti a poharát.*
- Csuklás nem jó dolog...
*Pillant egy kicsit megszeppenve maga elé.*
- Csapos! Még egy pohárral!

*Noethi halkan sóhajt s a földet nézi ,majd mégis a srácra pillant.*
Majd megkérdezem tőle...és, akkor...talán megmutathatom.De Ray bízik benned...mióta segítettél rajtam mikor elájultam, szóval... szerintem nem zavarja majd.
*Utána lassan követi Noah tekintettét s mikor észreveszi Olivia-t lassan elhúzza a száját, majd a nagy ivászat láttán apró lepettséggel nézi.Karba fonja kezeit s halványan elmosolyodott.*
Jót vagy semmit...jót vagy semmit...
Az a nő Vincent mellett , ő Olivia Garpleiht, színésznő.... Igazából sok minden nem történt. Amelies-t nem láttam azóta, Vincent szerint pihen. A többiek sem mászkálnak nagyon le. Még Fasutot szoktam látni néha...meg a kedves pincéreket és munkatársaitokat.
*Mosolyodik el.*

*Valamivel jobban bírja a nő közeledését mint tegnap este, eltolja magától*
Elnézést, de nekem van valakim...nem szeretem az ilyesmit.
Jó ég, micsoda egy nő...ha tovább iszik, én fogok hányni...
*Eltünteti a whisky felét, majd az asztalt kezdi bámulni*

Garpleiht... Garpleiht... ezt már ma hallottam...
Ah! Az ő húga jelentkezett ma be! *jut eszébe hirtelen, aztán elbizonytalanodik* ...de lehet, hogy nem a húga. Mindenesetre, az ismerőse lehet... ez a név annyira nem lehet elterjedt.
Na mindegy *vakarja meg a tarkóját* kicsit elgondolkodtam, ne haragudj *félszeg mosoly*

- Ugyan már! Ne játszd itt az eszed!
*Mosolyog rá Vincentre.*
- Tudom hogy szeretnél még inni. Vagy inkább énekeljek neked, hm? Mit szeretnél hallani?
*A "van valakim"-et inkább elereszti a füle mellett, ha józan lenne, talán erre is megsértődött volna, hogy őt bizony senki se kosarazza ki. Most viszont jó kedve van, úgyhogy ilyenkor lehet lehúzni piával is.*
- Csapos, magát is meghívom! Mondjon bármit, a vendégem, hahaha!
*Nevet fel jókedvűen, majd Vincentre néz, szintén mosolyogva.*
- Amúgy... ha valóban ezzel lenne a probléma, nem tette volna tegnap azt, amit...
*Motyogja, miután kortyol a poharából, és inkább várja a reakciót, hátha történik valami, de igazából most a legkevésbé sem érdekli, ha esetleg valami bosszúszomjas dolgot vágna hozzá a férfi.*

*Lesétál a lépcsőn majd fáradt tekintettel végignéz a lent lévőkön*
Szinte tömeg...pedig ilyenkor nem ezt vártam volna.
*Vincentre és Oliviára néz*
Ehez most nincs energiám...
*Szó nélkül megfordul és visszasétál a szobájába*

Nem hiszem hogy jó ötlet lenne énekelni...
*Olivia feltételezésére kissé dühös lesz, összehúzza a szemeit*
Úgy látom nem figyelt...napok óta nem alszom, nagyon össze vagyok zavarodva...
Te kis fruska...undorodom a fajtádtól. Na, megy ez, lassan megölhetjük.

- Nem akarja hallani, az én csodás hangomaaaat?
*Vonja kérdőre Vincentet, bár lehet tényleg jó ötlet, hogy ne most kezdjen el énekelni.*
- Jólvanna, ne parázzon már annyira. Vicceltem, már azt sem lehet az emberrel?
*Mosolyog rá a férfira, majd egy újabb pohárnyi adagot leönt a torkán.*
- Biztosan szerencsés az illető.
*Egy picit elgondolkodik azon, hogy neki miért nincs egy normális társa, de mivel jelen helyzetben túl kuszák a gondolatai, így inkább lemond arról, hogy bármit is összeszedjen a fejében.*
- Tudja, tényleg nem mindig könnyű azzal élni, hogy felismernek az utcán, hogy "nézd, Olivia Ga... Garpkf"... szóval igen.
*A nyelvbotlás után inkább lemond arról, hogy a saját nevét kimondja, a fejét viszont az egyik kezével megtámasztja és úgy néz bele a poharába, kissé csalódottan.*
- Pláne, ha az emberek csak az alakításaimat látják már bennem, én meg lassan azt sem tudom, hogy ki vagyok valójában...
*Olivia részegségfázis 4-5: normális őszinteség.*