Előtér

Kevés dologban nem szeretem a viccet, ez az egyik.
*Kiüríti a poharát, majd elgondolkozik, aztán megszólal*
Talán azért van ez így, mert nem is próbálkozik megmutatni saját magát. Ahogy láttam, józanon, legalábbis így tűnt. Valóban nem lehet könnyű élni, de ön választotta...

- Á, értem, elnézést.
*Mi?? Olivia elnézést kért?? O.O*
- Magának a szülei nem akarták látni a dicsőségét?
*Kérdezi elgondolkodva.*
- Lehet hogy választhattam volna magamnak más pályát, de ez volt az, amiben jó voltam és nem akartam nekik csalódást okozni.
*Lehajt még egy pohárral, és kezdi magát úgy érezni, hogyha mégegyet megiszik, itt helyben fog összeesni, de sebaj. Bírja most még. Csak a keze nem, így fél testével a pulton nyúlik ki.*
- A legjobb védekezés a támadás, nemde? Ha az emberek nem látják a valódi arcunkat, azt nem tudják megsebezni. A színészet lényege, hogy más szerepet tudjunk eljátszani, mintha mi lennénk. A jó színész ezt bármikor tudja alkalmazni a való életben is. Ha viszont önmagát adja, a média és a kritikusok a porba tiporják a saját belső önbecsülését. Így is olyan könnyű választani?

Testvérek? Az nagyon...durva lenne....
De igen, igazad van, ez a név nem túl gyakori. Ezért jó egy olyan színésznőnek is ,mint ő.l
*Motyogta követve Noah hangos gondolat menetét ,majd megértő mosollyal pillantott rá.*
Semmi gond. Sokáig nem voltál a baleseted miatt...és hát, első a munka, nem?
Sőt..igazából, szerintem még pihenned kellene...
*Pillantott rá ,majd szőke fejéhez rakta egyik kezét. Halványan elmosolyodott ,egyik beszólásán Noahnak amit még régen elsütött s most eszébe jutott,majd apró sóhajjal vette el a kezét s nagy mosolyt csalt az arcára.*
Hiszen a lényeg ,hogy mindannyian jól legyünk! Amíg ez így van,a ház is békén hagy minket...gondolom...
*A végét már csak halkan motyogta. Aztán felsóhajtott mosollyal és elkezdte tolni Noah-t a lift felé ,majd mikor beértek megnyomta az 1-es gombot és gyorsan kiszállt belőle. Amióta Vinent elmondta neki Noah "titkát" ,azóta sokkal közvetlenebb vele. Ő volt az első akivel itt úgymond össze barátkozott, így érhető ha figyel rá. *
Jóéjt! Menj és pihenj le.
*Mondta neki mosollyal ,integetve amíg be nem csukódott a lift ajtaja és ő nekivágott a lépcsőknek. Jó-jó, tény ,hogy ő a 4.-re ment, szóval jobban elkélt volna neki a lift, de majd egy jót alszik ha vissza ér a szobájába. Azonban, bár mennyire is próbált nem figyelni rá, valami aggasztotta ezzel kapcsolatban. S a gond az volt, hogy munkájából kifolyólag, ezt mindig jól érezte meg.*

// Bocsi, de elment a netem és nem jött vissza. Eleinte harcoltam még vele aztán -------------. Szóval ezer bocsi, és köszönöma játékot.^^ Majd ma jövök.//

Semmi baj...a szüleim? Igazából én nem remekeltem a színészetben, lehet hogy csak azért nem annak mentem. Bár, az hogy minek mentem volna, teljesen mindegy.
*Hallgatja Oliviát, majd keserűen nevet*
Nem, nem könnyű választani...igaz. Egyébként, még be sem mutatkoztam rendesen. Vincent Thomson vagyok.
*Kockáztatja hogy a nő felismeri és éktelen balhét csap, hogy egy őrült van a házban. De nembaj, ha így is lesz, élvezi az emberek félelmét, és úgysem juthat ki innen. Kezet nyújt a nőnek*

- Miért, minek ment volna?
*Emeli a szájához a poharat, majd a benne lévő folyadék szagától inkább elundorodik és eltolja magától - egy időre. Egyébként pedig amennyi hírt hallott, vagy hall, az annyiból áll, hogy melyik film van most az eladási listák élén, úgyhogy tulajdonképpen nem ismeri fel a nevet. Ám, hogy egyenrangúak legyenek, és mivel ő sem mutatkozott be, kezet fog Vincenttel.*
- Olivia Gaaaa... Najó, nézze el nekem, ilyenkor már képtelen vagyok a saját nevem kimondani.
*Nevet fel, és most magát érzi szánalmasnak, de nem tud vele mit csinálni, majd ha jobban lesz, akkor biztosan bemutatkozik rendesen. Feltéve, ha akkor emlékezni fog mindenre, aminek kicsi a valószínűsége.*

Garpleiht, ennyit még tudok.
*Halkan felnevet, majd megkomolyodik és unottan vállat von*
Nem tudom...volt egy...súlyos...öh...balesetem, még huszonéves koromban. Rengeteg dolog kiesett az azelőtti időből.
*Felkel a bárszékről, majd lerakja a pultra a megfelelő pénzösszeget*
Jobb, ha felmegyek a szobámba. Nem szeretnék többet inni, és még sok dolgot kell elrendeznem odafent. Remélem máskor is leissza magát, és rendesen lehet majd beszélgetni önnel...remélem erre emlékezni fog. Örültem a találkozásnak, Olivia.
*Elindul a lift felé, majd megnyomja a négyes gombot*

*Felnevet, hát Vincent jobban tudja a nevét, mint ő maga, ez felettébb mulatságos.*
- Súlyos baleset...?
*Néz fáradtan a férfira, és első gondolatban kapásból az ugrik be neki, hogy esetleg valami trauma érte, vagy valami agyrázkódás, vagy ilyesmi...*
- Rendesen beszélni? Ne butáskodjon!
*Nevet fel, majd ő is elköszön azért, végül pedig meghúzza Vincent egészségére az utolsó pohár whiskyét, és semmi fizetés, vagy előzetes figyelmeztetés után a bárpulton terül el kiütve és mélyen aludva.*

*Mostanában nem nagyon járkált le, de megvolt rá az oka. Álandóan fáradt volt, valami nagyon kímerítette mindig, pedig csak szokásosan írt. Most viszont sokszor csak úgy dőlt belőle minden, mintha ebben a hotelban valami múzsa megáldotta volna. S ehhez még húga kellemes társasága is társult mostanság, igen, Noethi igen ritkán ment el Ray elől. Legalább figyelhette. Épp korán ,hogy elkerülje a nagy forgalmat ,lejött halkan a lépcsőn ,sőt inkább lopakodott ,hogy egyedül lehessen és a gyomrát végre kényezthesse. Igen, néha még ő is bünöz egy kicsit, főleg ezen a tájon ,ám sosem látszott meg rajta egy deka kilo sem ami pluszként rakopdhatott volna rá. Most is így ment mikor valami nagyot és szöröset látott meg ahogyan a bárpultra dölve alszik. No..még valaki kiütötte magát ,gondolta és közelebb ment, majd mikor ki is vette ennek az alaknak a kilététt ,akkor nyomban elfeledkezett az ételről és előkapta a telefonját. Halkan nevetett ,de inkább befogta a száját ahogyan tökéletesen kompromitáló sztárfotókat készített a nőről,majd egy kecses mozdulattal becsukta a telefonját és lefújta mintha lőtt volna.*
Átmenetileg...nyertem. Olivia.
*Hajol meg parányit, illedelmesen az alvó nő melett.*

*Mikor átment Rayhez s nem találta sehol zaklatottan futott le a lépcsőkön. Jobbra-balra kapkodta a fejét ,majd mikor meglátta bátyja világos haját ,megnyugodott s halvány mosollyal fújta ki a jól megszerzett levegőt, mely éppen kitisztította a szervezettét már. Ahogyan látta ,hogy a férfi ott bohóskodik ,valami mellett ,ahol még tegnap Olivia ült ,lassan odament és kíváncsisággal telve hangjában a kiütött nőre ,majd bátyjára tekintett.*
Mit bohóskodsz? Ugye nem te tetted?
*Kérdezte gyanakvó pillantással méregetve a pasast, majd sóhajtott s előre gondolt. Maga előtt látta ,ahogyan a vendégek összesúgnak ,akik felismerik meg jó pletykát szorgalmaznak a színésznőről. Egy pillanatra elgondolkodott ezen a lehetőségen ,majd mialatt megrázta a fejét el is vetette a tervet. Bánta néha ,hogy ilyen szíve van,de még ennek a perszónának sem akart rosszat, ki tudja, lehet volt oka rá ,hogy így viselkedett....még ha nagyon idegesítő volt akkor is.*
Kérlek! Ide jönnél..?
Tessék.. mit parancsolsz?
*Lépett be a kapun már átöltözve az egyik reggeli recepciós, akik ilyenkor Noaht vagy Ameliest helyettesítették. Egy-két ilyen átlagos dolgozóval Noethi már jobban volt, sokszor elbeszélgettek.*
Tudnál nekem segíteni ? Ez a hölgy a 4.-en lakik és úgy tűnik kiütötte magát.
Hát...akkor hívok még valakit és felvihetjük...*vakarta meg a fejét mialatt a lány nagy mosollyal tekintett rá.*
Megtennétek? Köszönöm.
Persze. Meg hát, a Hotelnak sem lenne jó ha a vendégek így látnák az egyik itt lakottat..szóval igen. Intézkedem. Szia.
Szia.

*Mikor húga megjelent mellette megijedt ,mint akit rajta kaptak valami csalafintaságon ,majd nyugodtan igazgatta ingjét s vigyorral azacán válaszolt a gyanúsítgatásokra.*
Nem lényégés. Gondold én tettöm volná vélé ? Mindig mellötem vágy, hogyán téhéttém volná ?
Amögyis , Olivia sosém vététte meg az itált, széröntem az hámarabb kiüti,mint én.
*Nevetett ,majd mikor húga intézkedett csak elgondolkozva nézett, aztán rápillantott.*
Hágyháttád volna lént. Na mindögy... Ha már így történt ,üljönk lé és egyönk valámit.
*Kedves mosollyal bíztatta rá a lányt ,mialatt kihúzta neki a széket ,majd mikor ráült betolta s ezután ő is helyet foglalt a másiknál. Fél szemmel persze, még ekkor is azt figyelte ,hogy a két férfi ,hogyan viszi fel Oliviat a lifthez majd a negedikre. Nagy csend volt ezért érdeklődve pillantott vissza a húgára. Nem szokott ennyire csendben lenni.*
Gondölkodtám...amióta itt vágyok ,mintha múzsá szállt volná még. Ném lénne gond ,ha még maradnánk egy idöig ? Úgy látom, amügyis össze barátkáztál már a személyzéttel ,meg véndégekkel is.

Tessék ?
*Pillantott fel hirtelen a lány ,majd elmosolyodott és bólintott ahogyan Rayt hallgatta. Ez pont jól jött ki, hiszen még nem tudja egyáltalán ,hogyan mondhatná meg bátyjának ,hogy innen nem mehetnek egy jó ideig...vagy akár örökre. De ezt elvetette ,fő az optimista gondolkodás mód. Sőt, jó ,hogy így elvannak és tengetik itt a napjaikat, de Noethi kíváncsi volt, tudni szeretett volna a házról minél többet. De Ameliest ,sem Noaht nem kérdezhette jobban ki....más megoldást kell találnia.*
Igen. Megkedveltem sok embert, nagyon érdekesek. Szóval nekem nem gond, én..itt is tudok dolgozni.
Vagyis ,még egy jó ideig tisztázva van ,hogy miért nem megyünk innen. Ez így is jó. Nem is kell más magyaráztat. Viszont most én jövök...de hogyan kérdezzek rá? Egyáltalán miért zavar engem?
Mond csak...Noah láthatná az eddigí írásaid ? Kíváncsi ,hogy milyen múzsákat kapsz....ennyivel tartozunk neki. Persze csak ha nem gond.

*Ahogyan Noethi ismételten csendbe maradt egy ideig Ran komolyan elgondolkodott.*
Talán áz volt a báj ,hogy mégtártottam a szülétésnápod ? Vágy válömit elrontottam ? Ne aggódj, hámárosan kész lész az ajándéköd.
*Húzott magár egy nagy mosolyt, hátha jobb kedvre derítheti a lányt. Ekkor jött egy teljesen ellentétes válasz, mintha meg sem hallotta volna az előzőt s Ray elmosolyodot. Hallgatta a lányt, közben bólintott a pincérnek aki kihozta nekik a reggelit. Már így kommunikáltak ,mert a pincér sehogysem értette amit Ray beszélt neki. Végül a lány elé tolta nagy tál rántotátt és elvigyorodott mialatt áthatóan kezdte vizslatni a lányt.*
Hát ném is tudom..ném széréttöm kiádni a dolgáimát, dé igázad van. Énnyivel tártozom néki. Úgyis külön füzetékbe írom. Mélyik részlet érdekli?
Ná és...csák nem a récépciós miátt jár a féjed ?
*Vigyorodott el a lányon.*

*Felpillantott lepetten ,majd legyintett apró nevetéssel*
Dehogyis.. nagyon örültem neki. Nem volt semmi gond a tortával és nem kell sietned az ajándékkal nem ez a probléma.
Igen ? Több füzetbe?
*Lepődött meg ,mialatt az ételre pillantott és lassan belekotort ,majd enni kezdet.*
Ez meg hogyan került ide ?
Hát...tudom, írtál olyat ,hogy megvertek egy srácot... Igazából meséltem neki, és az érdekelné. Szóval..nem lenne gond , ha odaadnám neki ma? És holnapra vissza is kapod meg minden..
*Majd ismételten evett pár falatott s maga elé meredt, tényleg túl sokat gondolkodott ma.*
De ő jár. vagyis Noah. Múltkor megsérült és aggódom...
*Motyogta majd felpillantott és zavartan nézett ,összehúzva a szemöldökét bátyja vigyorra láttán.*
Ne gondolj semmi rosszra! Csak nagyon jó barátom, hiszen ő vele ismerkedtem először itt meg. Ennyi! És emiatt aggódom. Szóval nem kell félreérteni.
*Pillantott el durcásan s ezen Ray nagyon jól mulatott. Az ilyen témákkal ,mindig kényes helyzetbe hozhatta a lányt. Ezt tudta.*
Amúgy... ha kedvelném is... Ő MELEG...szóval ,jó barátja maradok. Nekem az tökéletes.

Jö..Jö...
Ném kéll enyiré védened mágád. Mert tudod ám..néhá már éz kézd gyánus lenni... tülságosán védéd mágád. Dé mondom...nincs problémá...
*Nevetett jóizűen a srác ,majd köhintett s evett tovább. Úgy tűnt az előző szivózás egy picit jobb kedvre derítette. Hát igen...a testvéri szeretett. Lassan megfogta két oldalról a lány puha arcát és meghúzta nagy vigyorral.*
Ná..né durcázz.. még má mégkápod ö füzötött. Csák kérem májd visszá...értéttél?
Náh és...méséljek áz ajándékodról ?
Írok nékéd egy kis kellemes történetett, és rövidét. Égy olyán lány lész bénne ,mint té. Pár kéllémétlen cikés hélyzét ,tánc és égyébékkel. Dé mulotságoss lész. Rém,élem ékkor is élkáp á muzsá..

*A lány evett nem szólt semmit. Nem hagyott Raynek semmi támadási felületet vagy pontot. Csak akkor pillantott fel ,mikor befejezte a reggelijét és a srác meghúzta a lány arcát. Nem ,hogy elmosolyodott egyenesen fájdalmasan tekintett rá és simogatta a saját arcát.*
Ez fájt...nem volt vicces.
Igen ? Olyasmi ,mint én?
*Gondolkodott el ,majd észbe kapott s nagy szemekkel nézett a srácra*
Neeem..ne tedd meg...vagy jó írd meg ,de könyörgöm...kérlek te ház, ne akkor kapja el a múzsa! Mert olyankor csinál valamit ,hogy valósággá váljon... kérlek akkor ne legyen... ne okozz nekem és másoknak kellemetlen helyzeteket...könyörgöm.
*Tette össze a kezeit az asztalon ,mintha tényleg könyörgött volna*

*Csomagok összepakolva, most pedig le igyekszik menni a lifttel, hogy kijelentkezhessen a recepción. A feje most jobban fáj, mint tegnap, és nem is emlékszik semmire abból, amit az előző este csinált. Csinosan felöltözve megy a pulthoz és érdeklődik arról, hogy mennyibe is fog kerülni az itt eltöltött idő. Alig várja már, hogy elmehessen innen, így igyekszik sietni. A lentieknek nem is köszön semmit, most csak magával van elfoglalva.*

*Rágózva érkezik le Olivia után a liften, valahogy eddig mindig elkerülték egymást, ám mikor kilép és köszön a lentieknek, ismerős hang üti fel a fülét.*
~Naneee...~
*Gondolja magában döbbenten, kizárt hogy ez a nőszemély pont ott van, ahol ő is. Száját fintorra húzza, majd zsebeibe rakja kezeit, és kissé flegmán sétál nővére mellé.*
- Csőcső. Én is kijelentkeznék.

*Ray furcsán tekintett a lányra ,majd zavartan mosolyodott el. Igen ez az ő húga. Végre normálisan viselkedik....már amennyire ez normálisnak nevezhető. Miután ő is végzet ,kitette a pénzt az sztalra ,majd felállt s megvárta amig húga is ezt teszi. Átkarolta a lány vállátés magához húzta miallatt mentek.*
Na szóval, elmondom mit kell tenned a kiszemelteddel..
Nincs kiszemeltem...*morogta Noethi*
*Ray ekkor nevetni kezdet ,majd váratlanul fenéken rúgta a lányt s elengedve elfutott a liftig ,majd benyomta a négyest és kacsintott rá. Noethi döbbenten nézett rá ,majd durcásan egy vigyorral futott utána és épp beugrott . Már zárodott volna az ajtó ,mikor a hangokra Ray kitekintett lepetten ,majd kimászott nagy mosollyal. A húgának intett ,az is lepetten nézett ki ,majd vissza húzta a fejét mert a lift elindult. Ray erőt vett magán és elkiáltotta magát kitárva a karjait.*
HÉLLO KITTY!!

*Morcosan sétál le a lépcsőn, az étterem felé. Ébredés után túl sok neki a hangzavar, egyik kezét a fülére tapasztja, hátha enyhül a zaj. Leül az egyik asztalhoz és rendel egy rántottát, miközben azon gondolkozik hogy miért nem evett mást csak rántottát és steaket amióta itt van...*
Ó, az a nő...tudtam hogy nem kellett volna egy pohár bornál többet innom, most semmissé lett az az időszak amíg nem ittam...Átok...

*A flegma nőszemély megjelenésére elakad a lélegzete. Dermetten pillant a nőre, mutatóujját az ég felé csavarja párszor, majd Kittyre mutat és sok levegővétel között szólal csak meg.*
- TE, mit keresel ITT?!
*Néz végig fintorogva testvérén, majd a recepciós felé néz.*
- Nem számít. Én már úgy is megyek innen. És ne merészelj utánozni!!
*Morog a nőre, majd ingerülten kihúzza magát, és várja hogy végre fizethessen. Átkozott hely!*

- Hát nem azt, amit te, gondolom.
*Vonja fel nemtörődöm módon a szemöldökét, majd a pult mögött állóra pillant ő is, láthatóan jó lenne, ha már ő is elhagyná ezt a helyet.*
- Pff... téged utánozni valami őrült akarna. Van jobb dolgom is ennél.
*Morog vissza, hát a testvéri szeretet... Erre a lift felől azt a fajta köszönést hallja, amit nagyon utál. Fogait összeszorítva pillant arra, aki ezt ki merte ejteni. Ray!! Nocsak, ő is itt van? Kicsi ez a világ. Ám ezt a fajta köszönést akkor is utálja, így várja, hátha esetleg a férfi közelebb jön. Nem akar jelenetet rendezni, de még egy ilyen, és egy balhorgost kap az úriember.*

*Ray körbe pillant ,egyre többen jelennek meg ,nah jól tette ,hogy olyan korán lejött ide. NAgy mosollyra huzza a száját s kihúzva magát indul el a pult felé. Ott megáll hatalmas mosollyával pillant a két nőre.*
Hölgyeim.
*Hajolt meg *
Olivia...még mikör álszol ákkor is a kécsésség mintáképe vagy..csák kicsit más értélémben.
Kitty!!! Isténém. Dé rögláttálák. Nágyon örülök. Csák ném Oliviáé miátt jöttél idé. Hiszén már éz is hihététlén. Áááh... és jól látom még mindig jó erőben vágy. Isten áldjon!
*Felmutatta hüvelykujját kacsintva, őszintén.*
Ténylég..láttád már a hágöm ? Már ilyén nágy létt... édes á tökmág.

*Kihozzák a rántottáját, amit boldogan kezd el falatozni, közben figyeli az eseményeket a pultnál*
Azta, ez a nő aztán tud színészkedni...eléggé kiakadt arra a másikra...hm. Lehet hogy ebből lesz valami. Szeretem a női bunyót. Ebben most egyetértünk...

- Ne is.
*Húzza fel az orrát.*
- Mikor mehetünk már?!
*Kérdezi a két lány egyszerre, majd mind a kettő kissé idegesebben néz a másikra. Egyre többen kezdik őket figyelni, ami számára előnyös, szereti a felhajtást, de az nem jó, hogy Kitty is a középpontban van. Aztán jön az az érdekes kiejtésű fiúcska, aki Kittyvel kezd el foglalkozni. Itt az alkalom. Kifizeti a szállást, megfogja a cuccát és azonnal el is indul a kijárat felé, majd legfeljebb kint hív magának taxit.*

*Sajnos így is leüt róluk, hogy testvérek, mert külsőleg ugyan hasonlítanak is picit (hajszín többnyire és szemszín), de személyiségileg...*
- Szeva Ray. A kiejtésed még most is a régi.
*Húzza mosolyra a száját, majd biccent a húga felé. Tényleg régen látta a pasast, utoljára nála robbant le a kocsija, pedig sietnie kellett az egyik forgatásra.*
- Na és az a tragacsod még mindig megvan?