Előtér

*Biccentett, majd a tragacs szóra határozottan bólintott.
Né szóld lö. Több idéig tartott, tárt méllétöm ki ,mint bármélyik nő... szövál..igén érzékény térémtés.
Dé örülök ,hogy jól vágy. Nem sokát változott még a nővéréd sém.
*Legyintett ,majd folytatta volna mikor megcsörent a telefonja, zavartan tekintett előpőre ,majd a nőre pillantott.*
Ménném kéll, rémélém még tálálkozzunk Kitty. Á húgom bezártá mágát...
*Sóhajtott ,majd intett és elindult a lift felé*
A négyédikré!!
*Nyomta be a gombot.*

// mennem kell bocsi, az öcsém kergett el. Majd leszek még^^//

*lassan lesétál kómás fejjel, majd szokásosan besétál a bárba leül egy szó nélkül és a szokásost kéri, majd elkezdi iszogatni és elmélkedik az elmúlt napokról, hogy mi is történhetett vele, hogy ilyen sokáig aludt.*
Sosem alszom ennyit, most miért van ez?! - *néz ki előre a kómás fejéből *

*Lassan a rántotta végére ér, közben tovább figyeli a történéseket. Kicsit elszomorodik ahogy Olivia kilép az ajtón*
Francba, nem lesz csajbunyó... Pedig úúúgy beszálltam volna egy késsel...
*Befejezte a rántottát, úgyhogy rendel egy kávét a pincértől*

*Nem hall, nem lát, csak megy előre, és miután kilép a hotelből, tesz pár lépést, hogy lestoppoljon egy taxit, de az utolsó pillanatban valami nem engedi. Mintha egy falnak ütközött volna neki.*
- Mi a fene ez...?
*Kérdezi és pár sikertelen próbálkozás után majdnem sírva fakadva megy vissza a recepcióra. Bár lehet hogy őrültnek nézik, de van ebben a helyben eleve valami furcsa. Ha nem jött ez be, akkor mondthatja, hogy színészkedett.*
- Mi a fene folyik itt?! Valami... valami itt tartott engem, nem engedte, hogy elmenjek!! Magyarázatot követelek, mi ez az egész?!?!
*Követeli szegény helyettestől, hangját elég magasra felvíve, nem is foglalkozva azzal, hogy ki hallja. Válaszokat akar. Most.*

- Naná. Az autók hálásabbak, mint bármelyik ember.
*Bólint helyeslően, majd elköszön a férfitól és a visszaérkező Oliviára pillant. Elég zaklatottnak néz ki, ilyennek utoljára akkor látta, amikor nem ő kapta meg az egyik főszerepet. Vagyis tényleg nagy lehet a baj.*
- Micsoda...?
*Pillant furcsán nővérére, majd a recepciósra.*
- Elnézést, Olivia bizonyára nem aludt eleget...
*Kér bocsánatot a pult mögülitől, majd megfogja Olivia csuklóját és megpróbálja elhúzni a lift felé.*
- Gyere, a legjobb lesz, ha lepihensz, ostobaságokat beszélsz...

*Kilép a liftből és végigméri a lent lévőket, Kittyn meg akad a szeme*
Nocsak egy új arc...és elég érdekes a kisugárzása. Na mindegy, nem az én dolgom.
Oh Olivia... Máris távozik? pedig reméltem hogy még meg tudom hívni egy vacsorára.
*Ekkor észreveszi hogy a lány elég ingerült és el van foglalva a recepcióssal így inkább az ebédlőben a pulthoz sétál*
Egy teát kérnék, cseresznyéset.
Egy perc és hozom uram.
*Ekkor észreveszi a bárpultnál űlő Vincentet és Emilyt*
Jó reggelt! *bicent feléjük*
Nem gyakran látni önt mostanában Emily, talán valami baj van?

*ránéz szép lassan Faustra kómás fejével és széép lassan köszön* Jó-reggelt...*szép lassan visszafordul és tovább iszogat majd leteszi a poharat*
Tudom az utóbbi napokban aludtam, dehogy miért aludtam ennyit az rejtély. Sosem aludtam még ennyit ez volt az első eset, sőt szinte nem is szoktam aludni és tök jól bírom, de ez valami hihetetlenül szokatlan*szép lassan elmagyarázza Faustnak, hogy mi is a gondja*

*Ahogy Olivia visszasiet a recepcióhoz és hisztizni kezd, meglepve önti ki majdnem a kávét, aztán lassan leesik neki amiről a nő beszél*
Te jó ég, micsoda sipítozás...várjunk. Nem engedi elmenni...Ő is?! Na erre nem számítottam...
*Kávéját az asztalnál hagyva áll fel és siet a recepciónál álló pároshoz, majd megemeli a kalapját*
Üdvözletem a...hölgyeknek.
*Enyhe hezitálás hallatszik a hangján ahogy Kittyre néz*
Attól tartok, hogy én tudok magyarázatot adni. Nem szeretnék felhajtást, úgyhogy inkább vonuljunk el egy csendesebb pontra...
*Int Oliviának hogy kövesse, majd elsétál egy kevésbé népes helyre az előtérben*

*Faust meghívása nem hatja meg, esték óta várt arra, hogy esetleg elhívja a férfi vacsorázni, de semmi. Most viszont magyarázatot követel!!*
- Engedj el te őrült!!
*Kiabálja Kittynek intézve szavait, de húga csak nem ereszti el. Aztán megérkezik Vincent és valami félreesőbb helyre akarja őket vinni. Na nem. Ebből elég volt.*
- Maga csak ne mondja meg nekem, hogy mit csináljak!!! Mi az, hogy felhajtást?!?! MI FOLYIK ITT???!!
*Kiabál elég hisztérikusan, talán nem csak az előtérben lévők hallották már meg a hangját.

*Úgy látszik, a nővérkéje itt is pasikat vadászott, na sebaj... most viszont ez a dolog nem tetszik neki, és amint odajön hozzá egy férfi és valamiféle magyarázatot akar adni, mégerősebben megszorítja Olivia csuklóját.*
- Kussolj már, idegesítesz.
*Morogja higgadtabban, majd Vincentre néz és kissé fenyegető hangon szól hozzá.*
- Ha nem baj, én is meghallgatnám. Olivia fogd már be!
*Megrántja nővére karját és maga után húzza, miközben ő követi a férfit. Na most már tényleg nem érti hogy mi folyik itt, de jó lenne. Közben ő meg próbálja Oliviát elhallgattatni, úgyhogy amikor megint kiabálni akar, kezeivel befogja a rikácsoló nő száját.*
- Hallgatom.

*Mély sóhajt vesz, nem tudja hogy fogja kibírni ezzel a nővel összezárva, a hotel már nem tűnik olyan kellemesnek...*
Nos...amit hallani fognak, az nagyon valószínűtlennek fog tűnni, de bizton állíthatom, hogy igaz. Ez a hotel egy...dollhauz. Pontosabban a negyedik emelet. Ez egy paranormális jelenségnek mondható dolog, röviden összefoglalva gyűjti a hasonlóan paranormális embereket, akik különféle képességekkel bírnak...Aki ilyen, és felmegy a negyedikre, nem tudja elhagyni a fogadó területét. Hogy miért van ez, azt nem tudom, de én is csapdába estem. Őszintén szólva, ön, Olivia, az utolsó ember akiről azt hittem volna hogy valamilyen képességgel rendelkezik...
*Fagyos tekintettel néz Olivia szemébe*
Külön hangsúlyoznám ki, hogy a sikítozást fejezze be, és ne drámázzon annyit. Semmit sem segít, csak rosszabbodik a helyzet.

- Mifoda?
*Motyogja elkerekedett szemekkel Kitty ujjai közül. Dollhause? Úgy érti, mint valami hollywoodi filmben?? Eeeeez ugye a kész átverés?*
- Efessz eeel!
*Szabadul ki végül húga kezei közül, majd megböki Vincent mellkasát.*
- Ha ez valami olcsó trükk arra, hogy valaki autógrammot kérjen tőlem, akkor ez nem vicces! Hol vannak itt a kamerák, hee?? Nagyon jó vicc, de nem veszem be. Csak a trükkön még nem láttam át. Még hogy paranormális jelenség, pff! Az ilyesmi nem létezik, rossz monológ volt kisapám!
*Fintorodik el végignézve Vincenten, majd picit meghúzza magát, mikor annak fagyos tekintetével találkozik. De végülis csak összeszedi a bátorságát.*
- Most, hogy lelepleztem magukat, követelem, hogy engedjenek el!

*Döbbenten hallgatja Vincentet. Valamikor olvasott az ilyesmikről, de sosem hitt az effajta dolgokban, így most sem tud valahogy a gondolattal megbékélni. Nővérének sikerül kiszabadulnia a kezei közül, de csak azért, mert elbambult és próbálja feldolgozni, amit hallott. De várjunk csak... ő még nem fogoly, nem igaz? Ő még nem ment ki, hogy megtudja ki tud menni, nemdebár?*
- Olivia, kussolj már be!
*Morog hangosabban a nőre, majd Vincentre néz gyanakvó pillantással.*
- De az az igazság, hogy én is emellett az álláspont mellett állok. Ilyesmi egyszerűen... nem létezik...
*Habár ha ő elmehet, és Olivia itt marad, akkor csak sajnálni tudja az ittenieket, de végre sok gonddal kevesebbet kell elviselnie, és végre felszabadultan érezheti majd magát odakint.*

*Egyre kevésbé tudja elviselni Oliviát. A dühtől remegő keze Olivia szája köré fonódik*
Idefigyelj, te primadonna...azt ajánlom hogy fogd be, és fogd fel amit mondtam....ugyanúgy ember vagy, mint akárki más, attól függetlenül, hogy te valami felsőbbrendű szépségnek hiszed magadat...gyerünk, próbálj meg kimenni. Nem fog sikerülni, ahogy az előbb sem.
*Szorítása egyre erősödik ahogy beszél, aztán hirtelen elengedi*
És szállj le a magas lóról...
*Ingébe törli a kezét, aztán Kittyre pillant*
Ó, nem létezik? Akkor nyilván én és még jó pár ember csak úgy viccből nem tudjuk elhagyni az épületet. Nem tudom hogy ön is hasonló-e, furcsa lenne ha egy családban kettő is lenne...de megtudhatjuk. Ha nem tévedek, már felment a negyedikre, nem?
*Széttárja kezeit az ajtó felé*
Próbáljon meg kimenni.

*Vincent a szájára tapasztja a kezét és egyre erősebben szorítja, amitől a könnye is kicsordul, aztán végül amikor elengedi, Kitty ruháját fogja meg, és majdnem úgy bújik mögé, mint egy bá... nővérhez. Rettegve pillant a férfire, ilyennek még nem látta, és amíg Kittyvel beszél próbálja felébreszteni magát. Hiszen... ez csak egy rossz álom lehet, semmi több. Összezárva ennyi idegennel, pont egy ilyen borzasztó helyre... ez lehetetlen. Nem igaz! Nem igaz...*

*A kibálást megelégelve Vincenték asztalához lép.*
Elég legyen ebből. *mondja nyugodtan*
Anomália kutató vayook vagyis megmagyarázhatatlan események eredetének keresésével foglalkozok. Csak azért vagyok itt hogy megoldjam ezt az ügyet, és hogy maguk, és mi is elmehessünk innen. Lehet hogy hihetetlenül ahngzik de nyugtassa önöket az a gondolat hogy már dolgozok a megoldáson. Oh és sajnálom Kitty, ön is marad, érzem a kisugárzásán hogy ön se...átlagos. Elég Noethiéket látni, simán megeshet egy családban kettő.
*sóhaj*
Sajnálom...

*A férfi felindulásán kicsit ingerültebb lesz, elkapja a csuklóját és megpróbálja eltolni nővérétől, látja rajta, hogy szenved a szorítástól. Oké, Olivia tényleg egy primadonna, de azért ennyit nem érdemel. Most inkább Vincent esett át a ló másik oldalára. Ő viszont kiállja a pillantásokat, nem bújik úgy el, mint a nővére.*
- Igen, de ez... mit számít?
*Nem érti, viszont ez a dolog eléggé idegesíti már.*
- Maga őrült... de rendben van.
*Megfordul, ellöki magától Oliviát, majd mielőtt kisétálna, egy másik férfi leszólítja őket, aki azt állítja, hogy ezzel a jelenséggel foglalkozik és hogy ő se átlagos.*
- Na persze.
*Fogja magát, tovább halad és kisétál az épületből. Nem is kell sok hozzá, hogy megakadjon. Mintha nekiment volna valaminek. Kezeit a nagy semminek támasztja, majd idegesen belecsap egyet az öklével, ám ez a láthatatlan fal mégsem tűnik el. A másik kezével üt, majd a lábával rúg bele ebbe a valamibe, de semmi.*
~Nem vagyok én pantomimes!!~
*Gondolja, majd igyekszik feltűnésmentesen visszamenni nővéréhez és ahhoz a két furcsa férfihoz... Arcán aggódó vonások jelennek meg, nem hisz abban sem, amire az imént képtelen volt...*
- Miért vagyunk itt....?
*Motyogja, de igyekszik megtartani azért a józan eszét. Kettőjük közül most neki kell lenni az idősebbnek, a felelősségteljesebbnek. Nem szabad elszakadni a cérnának....*

*hallván az eseményeket leteszi a poharat már a 3. pohárral is megitta - kicsit fel is ébredt már. *
Ha ez a nőszemély nem nyugszik le egy hamar és nem hagyja abba hisztérikus rohamait biztos, hogy megfogom gyilkolni egy szó nélkül, ez valami hihetetlenül elviselhetetlen, viszont a mellette álló elég szimpatikus. - * kicsit elnéz Olivia és Kitty fele*
Szóval innen nem lehet egykönnyen szabadulni?! - * mélyen elgondolkodik majd hangosan felnevet*
Badarság! - *tovább nevet*

*Ahogy Kitty őrültnek nevezi elneveti magát, aztán Faustra néz és biccent*
Kösz a segítséget, de boldogultam egyedül is...
*Miután Kitty visszatért, ránéz*
Nem tudom miért vagyunk itt, és valószínűleg erre még Faust sem jött rá...vagy talán tévedek?
*Faust felé pillant*
Mindenesetre, innen nincs kiút. Ez van.
*Ahogy kiejti a szavakat, őszinte mosoly terül el az arcán; bár jelenleg nem őrült teljesen, még így is melegséggel tölti el szívét az emberek rettegésének látványa*

*Elmsolyodik*
Hoogy őszinte legyek még én sem tudom biztosan, vannak ugyan elméleteim de amíg nem tlaálok rájuk bizonyítékot addig nem szólam el magam. De higyjétek el, előbb vagy utóbb úgyis megfogjuk tudni, akár akarjuk, akár nem. Sőt szerintem már közelebb van ez a pont mint hinnénk. *nagyot nyel*
Valahogy úgy érzem már nem sok báb kell még a Dollhousnak.

*Épp hogy csak egy hajszál választja el őt attól, hogy pánikrohama legyen. Amikor Kitty ellöki magától és elmegy, úgy érzi hogy helyben össze fog esni. Még ő is itt hagyta, és ha őt nem tartja fogva ez a hely, akkor biztosan lelép... és itt hagyja őt örökre...
Ám Kitty visszajön. Hát ez csalódás és jó is egyszerre. Sajna a testvérével kell lennie végig. De legalább úgy teljesen egyedül már nem lesz...*
- Hogy kerülhettem én ide....?
*Szipogja csöndesen, ráborul az asztalra és elkezd zokogni, de ezt most megpróbálja azért halkabban, nehogy megint ő legyen a támadások célpontja.*

*Szótlanul pillant az asztal lapjára, majd a fiatal lányra morog. Méghogy badarság...*
- Na persze, mintha valami cirkuszi pantomimosnak néznék ki...
*Morogja, aztán a férfiakra pillant, mindig arra, aki beszél. És pont itt robbant le az autója... Dehát akkor nem tud majd elmenni a találkozóra! Mondjuk most legyen ez a legkisebb problémája...*
- Azt sem lehet tudni, hogy miért tart minket fogva? Ki ennek a helynek végülis a vezetője? Miféle elméletek?
*Pillant Faustra. Minden lehetőséget át kéne nézni ahhoz, hogy rájöhessenek, hogy mi is itt a probléma.*
- Mire kellhetünk mi...?
*Motyogja maga elé, majd Oliviára néz, és már majdnem kezdi sajnálni. Kezét a hátára teszi, és bár túl sok bíztató szót nem mond neki, ennyivel elégedjen meg "imádott" testvére. Ezt viszont biztos nehezebben éli meg, mint ő. Aztán a fiatal lányra pillant, és titkon reménykedik benne, hogy fogja vissza magát, hogy a ház őt is fogságba ejtse, de amikor rájön arra, hogy belül kissé túllőtt a célon, inkább végigpillant a jelenlévőkön.*

Na ez az amit még én is kutatok, hogy mire kellhetünk a háznak...
Viszont ez a bezsélgetés már épp elég energiát vett el tőlem. Azthiszem felmegyek a szobámba. További szép napot...
*Ezzel sarkon fordul és elindul a lift felé majd megtorpan és megfordul*
Oh és Olivia, ha megéheznél majd keress meg, ma sikerült alapanyagokat szereznem. *elmsolyodik majd a lifthez megy és megnyomja a 4es gombot*

//Sorry all, dógoznikell. >.<" //

*Semmit nem szól, csak élvezettel nézi Oliviát, magába szívja a gyötrelem és félelem édes esszenciáját, csak áll némán mosolyogva. Aztán úgy dönt bemutatkozik, hiszen ha Kitty fel is ismeri, úgysem szólhat senkinek*
Még be sem mutatkoztam...A nevem Vincent Thomson..az öné?
*Kezet nyújt Kittynek*

*Zokog tovább, majd Faust lelépésére csak annyit reagál, hogy felpillant rá. De ahogy ez jött, úgy vissza is borul az asztalra és tovább sír. Miért bánt el ilyen kegyetlenül vele az élet?? Miéééért? Miért pont _vele_?? Kitty kezét ellöki magáról, nem az ő gyámkodása kell neki. Ilyenkor jönne jól egy erős férfi kar, ami közé bebújhat, de mivel ilyen nincs, boldogítja tovább az asztal lapját mindenki nagy örömére.*