Előtér

*A világos hajú ürge már megy is el, az őrült pedig csak mosolyog. Ebbe a mosolyba Kitty viszont bele is borzong, amiből a nővére hisztije zökkenti ki. Erre az arcmimikái inkább arra váltanak, hogy fáradt most ahhoz, hogy helyrepofozza a nőt, és nincs is hozzá túl sok kedve. Inkább bőgjön csak tovább. A férfi pedig bemutatkozik, amire ő is tarja a kezét, s hirtelen meg is áll benne az ütő, mert mintha hallotta már volna a nevét a hírekből. De hogy pontosan honnan, meg miért, arra már nem emlékszik, annyiban viszont biztos, hogy nem valami jó dolog miatt került a médiába.*
- Kitty... Garpleiht.
*Rázza meg férfias erővel a másik kezét, majd visszahúzza és kissé gyanakvó pillantásokat intéz ismét a férfi felé.*
- Na és ön? Önt miféle "képesség" miatt zárta be a ház?
*Mert a sajátjáról fogalma sincs, meg persze Oliviáéról sem, hacsak az éktelen hiszti nem tartozik közéjük. De még mindig azon van, hogy ez valami félreértés lehet csak.*

*Már enyhe sajnálattal pillant Oliviára, de aztán Kitty kérdésére felé fordítja a tekintetét, és szélesen mosolyogni kezd*
Ó, ahogy látom ismerős vagyok, nemde?
*Már előre várja a félelmet a lány szemében mikor meghallja hogy egy veszélyes őrült van a házban...szereti ha az emberek félnek tőle, nagyon is szereti.*
Azt hiszem, illene újra bemutatkoznom.
*Mélyen meghajol.*
Vincent Thomson, körözött szökött elmebeteg, örülök a találkozásnak. Képes vagyok illúziókat kelteni az emberekben, ami számukra nagyon is valóságos...
*Továbbra is kedvesen mosolyog, közben kivillan a rúnával díszített szemfoga*

*Az újbóli bemutatkozásra ijedten néz fel Vincentre. Körözött... elmebeteg??
Hisztérikusan hátrál ahogy csak tud, ami azt eredményezi, hogy leesik a székről, amin az előbb épp ült. Vagyis most össze van zárva egy elmebeteggel, aki ráadásul valóságos illúziókat is tud kelteni?? Ugyeezcsakegyrosszálooooom?! Arcán a kétségbeesés és a rettegés lesz úrrá, ő maga pedig nem tud mit kezdeni a helyzettel, valósággal sokkot kapott.*

- Nos...
*Épp mondaná, hogy csak a neve, de lehet hogy összetéveztette valakivel, amikor a férfi ismét bemutatkozik. Most már minden világos, ő volt az a szökött beteg, akiről annyi ideig szólt a híradó, hogy nem találják a nyomát és amikor sikerült is, a rendőrségnek nem sikerült elkapnia. Ami persze nem meglepő, manapság a kopók elég könnyen átejthetők.
Kitty talán túl higgadtan is kezeli a helyzetet. Belenyúl a zsebébe és a cigarettás dobozból előhúz egy szálat, a szájába teszi, majd a másik kezében lévő öngyújtóval meggyújtja a végét.*
- Szökött elmebeteg, mi? Olivia, mit vagy úgy beparázva? Eddig se támadt neked. És inkább örülj, mert egy _igazi_ hírességgel ülünk itt együtt.
*Húzza gúnyos mosolyra a száját nővérére pillantva, majd visszanéz Vincentre.*
- Szóval itt akarta meghúzni magát, aztán a ház befogta babának... világos.
*Morfondírozik hangosan, majd kiveszi a szájából cigarettát és kifújja a füstöt. A rúnás szemfogon megakad a szeme, de inkább nem szól semmit ezügyben.*
- Illúziókat... ha innen kikerül, talán még egy cirkuszba is mehetne dolgozni.

*Olivia reakciója örömmel tölti el, bár nem foglalkozik vele. Kissé meglepődik Kitty hűvös viselkedésén, de érthető. Ilyen külsővel számítani lehetett egy hasonló személyiségre is*
Ahogy mondja, ilyen okkal jöttem ide. De végül is jól jöttem ki belőle, ide a rendőrök sem tudnak bejönni hogy elvigyenek...a cirkusz nem az én műfajom, bár érdekes lenne látni az emberek arcát mikor az elefánt hatalmas teste lassan elrohad, és élveholtként sétál tovább...
*Egy pillanatra elképzeli az egész jelenetet, aztán visszapillant Kittyre*
Kérhetnék egy szálat?

- Hihihíresség??
*Pillant fel a szóra, majd inkább összehúzza magát a padlón.*
- Még mindig híresség vagyok...
*Megbolondult volna? Nem, csak most jött ki rajta, hogy lehet, hogy ezentúl nem hallanak majd róla az emberek. De nem. Össze kell szednie magát, fel!!
A nő nagy nehezen összeszedi a csepp erejét is és a bárhoz igyekszik mászni több-kevesebb sikerrel, addig is Kitty és Vincent nyugodtan tud beszélgetni, még ha hülyének nézik is. Érdekes látvány lehet... egy díva beleesve a feledés mocsarába próbál az alkohol felé mászni, hogy legalább az a jóbarát legyen mellette.*

- Nem tudnak bejönni? Ezt hogy érti?
*Vonja fel az egyik szemöldökét, aztán pont egy olyan gondolatot fúj a fejébe egy szellő, hogy milyen mókás lenne, ha egy rendőrt is csapdába ejtene ez a hely. Vincent lenne csak a bajban. De mondjuk ezt őt hidegen is hagyja, hiszen annyira még nem ismeri ezt az embert. Az élőholt elefánt gondolatára felkuncog egyet, majd beleszippant a cigarettába. Milyen ostoba gondolat, de tényleg jó lenne megnézni az emberek arcát. Nem, ő nem ilyen szadista amúgy, de mióta már egy csomót csalódott, inkább jól elvan ő az élettelennek elkönyvelt autókkal is.*
- Jaj, persze, elnézést, tessék csak.
*Kap észbe és Vincent felé nyújtja a dobozt, majd a tüzet is. Érdekes napoknak... heteknek... hónapoknak...(?) lesznek itt a tanúi. De vajon mennyi ideig lesznek ide bezárva? És minek kellenek ide? Még mindig rejtély. De majd csak megtudják, nem? Addig kell józan ésszel kibírni.
Fél szemmel Olivia felé pillant, megrohamozta a maga tempójában a bárpultot, hát... ez sejthető volt.*
- Azt hiszem sorstársak lettünk. Bele lettünk zárva... vele.
*Fújja ki a nikotinfüstöt majd biccent a nővére felé kissé elfintorodva.*
- Mi jöhet még...?

A ház mintha gondolkodna; ha valaki bepánikolna...
*Itt Oliviára sandít, egyúttal jelezve hogy ez külön neki szól*
...és telefonálna a rendőröknek hogy beragadt a házba, a rendőrök nem tudnának bejönni. Úgy mint ahogy az emberek nem tudnak kiszökni innen.
*Kivesz egy szálat a dobozból, a szájába veszi, majd meggyújtja és visszaadja a dobozt és a gyújtót*
Köszönöm. Bezárva, kivel?
*Olivia felé pillant, majd közelebb hajol Kittyhez, hogy Olivia ne hallja*
Értem...tegnap, sőt előtte is hordozhatóra itta magát, olyankor meglepően őszinte, egészen mint egy normális ember. Nem könnyű az élete, nem hiszem hogy még önnek is húznia kéne; pláne ha testvérek.
*Tart egy kis szünetet, aztán elmosolyodik*
Akarja hogy leszoktassam az italról...?

- Csapos! Abszintot!
*Remegi, mikor nagy-nehezen feltornázza magát, és elkezdi iszogatni a zöld tündér italát. Eeez az egyetlen, ami most megnyugtatja. Igen. Ez most jó.*

- Á, értem.
*Bólint, hogy megértette, majd szájába veszi a cigarettát és végighallgatja, amit Oliviáról mond neki Vincent.*
- Hát igen, ha iszik, akkor egészen emberi a viselkedése.
*Még hogy nem könnyű az élete. Naponta jött azzal haza, hogy ilyen, meg olyan meghívásokat kapott és hogy ide meg oda mehet, ebből köszöni ő nem kér. Testvérek, de igazából mind a ketten úgy vannak vele, hogyha tehetnék inkább jó messze elkerülnének egymástól és letagadnák a másikat. Ahogy most is próbálták egy ideje, de a sors kegyetlen fintora...*
- Feleslegesen ne fárassza magát. Úgy sem fog menni. A vérében van, hogy innia kell.
*Na nem mintha neki nem, de ő mondjuk eleve nem szokott sörnél erősebbet inni. Kiveszi a szájából az égő szálat, majd lepöcköli a hamutartóba a végét és visszateszi a helyére.*
- Én inkább attól tartok, hogy a hírnévmentes életbe fog beleőrülni. Ki fog készülni ha sokáig itt kell lennie, ez már most is látszik rajta. Mennyi ideje jelentkezett be? Úgy nagyjából.

*Mosolyogva megrázza a fejét*
Ugyan...az ivás oka itt van.
*Megkocogtatja a fejét*
Nekem ez nem fáradtság, addig is gyakorlok. Majd valami egyszerűt és nem túl ijesztőt csinálok hogy legalább ne igyon annyit. Mit szól?
*Ahogy a hírnévről beszél Kitty, bólogatni kezd*
Ez igaz, a hírnévhez van szokva...nem lehet több 1 hétnél.

- Végre barátaim!! Mind egy helyen vagyunk!!
*A csapos nem kis nézésére úgy tűnik megvan a legszorgosabb vevője. Olivia sorbaállította maga előtt az üvegeket... szín szerint... az erősségbe meg már bele se mer gondolni az ember. Poharakat is kért, és azokat is mindegyik elé állította, mindegyikbe öntött egy picit, és most azokba gyönyörködik. Vajon milyen színe lesz, ha mindet egy pohárba önti...?*

- Hát nem tudom... csináljon amit akar, végülis nem az én gondom.
*Vonja meg a vállát és most kezd benne egy pici bűntudat felgyúlni. Biztos jó ötlet egy őrültre bízni a nővérét? Pff. Kit érdekel. Felkuncog egyet, mikor a kibírásról van szó.*
- 5 napod adok.
*Néz Olivia felé, aki most mintha valami furcsaságot művelne. Nem látja mondjuk hogy mit csinál, csak annyit, hogy sok üveg van előtte.*
~Azt mint meg fogja inni...? Ajaj...~
- Bocsásson meg...
*Áll fel az asztaltól elkomorodott arccal, és lassú, de határozott léptekkel közelít Oliviához. Mi a fenét csinálhat ez a nő?*

*Lassan bólint, bár arcán enyhe gonoszság tükröződik. Rendel magának egy pohár narancslevet, hiszen ma még alig ivott folyadékot. Ahogy a szájához emeli a poharat és inni kezd, lehunyja a szemeit. Pár pillanat múlva Olivia poharaiban az alkohol mellett hosszú férgek kezdenek tekergőzni, itt-ott kipotyogva a poharakból. Mire Vincent befejezi a narancslevét, a férgek eltűnnek, a poharakban újra ital van, Vincent pedig kinyitja a szemét.*
Az alkoholba nem lehet belefojtani a dolgokat, hölgyem...

*figyelvén az eseményeket kezd unalmas lenni, így megint rendelt magának egy italt és azt iszogatta*
Micsoda traumát képesek egyesek csapni .. - *issza a whiskyjét*
Mondjuk nekem sem előny most az, hogy itt ragadok, ha itt ragadok, de hát akkor ez van beletörődök. Csak hát akkor ennyit a fejvadászásról, nincsen több megbízatás... De hmm van itt elég ember elnézvén kitudja, lehet kapok megbízatást, hogy valakit pont itt kell kivégeznem. Csak mondjuk nem előnyös.. - *csak úgy járnak a gondolatok a fejében és hezitál, hogy próbálkozzon leszokni a gyilkolászásról vagy felesleges mert ő talán kijuthat innen, mert semmiféle paranormális ereje sincsen tulajdonképpeni - vagy csak ő nem tud róla néz előre és elég bamba képet vág*

*Épp a szájához emelné az egyik neon színű folyadékkal tele lévő poharat, amikor annak a tartalma valahogy nem az lesz, mint ami... giliszták. Ijedtében elejti az üveget, az kiesik a kezéből és az asztalra érkezve ki is borul, még az a szerencséje, hogy nem tört el. A giliszták most az asztalon mászkálnak, majd mikor Vincent mindent visszaváltoztat a valóssággá, a szemét dörzsölgeti. Najó, lehet hogy tényleg kezd bedilizni... erre pedig inni keeell!!*
- Mit tud maga erről, pff?
*Kérdezi undorodva, majd ami most a kezébe kerül italt gyorsan lehörpinti, nehogy ezt is másnak lássa, mint ami.*

*Furcsán pillant Vincentre. Mégis mit tervez? Hát azt ő ép ésszel biztos nem lesz képes kitalálni... De mégis... Olivia elejti a poharat, mire ő odaér a háta mögé, aztán megint inni kezd.*
- Ezt most komolyan meg akarod mind inni? Szánalmas vagy Olivia. Inkább menj aludni, másra úgy sem vagy képes. Szevasz, egy sört kérnék.
*Biccent a csaposnak, hát... ez a hülyeség családban marad. Pap a vízről...*

Csupán annyit tudok, hogy az alkohol nem segít. Pillanatnyilag, talán. De csak tönkretesz. Épp ezért szokok le...
Hm...valami durvábbat kell kieszelnem neki...
*Rendel még egy pohár narancslevet, amit elkezd iszogatni*

- Nem, persze, itt csak a halál segítene. Miért kell nekem mindezt elviselnem?! A szakács főztje pocsék, a kiszolgálás rettenetes, össze vagyok zárva egy őrülttel, egy kutatóval, Kittyvel, és még ki tudja miféle emberekkeeel!! Nekem most nem is kéne itt lennem! Ott kellene lennem Hollywoodban! Én kapnám meg a főszerepet, nem itt kéne poshadnom, hanem ott megkapnom a forgatókönyvet!!
*Sipítja, majd meghúz 3 különböző poharat is.*
- Nem akajok itt lenniiii!!
*Kittyt mintha nem is hallotta volna, ő pedig a pultra borul és megint bőgni kezd.*

- Na jó, én ezt nem bírom.
*Morogja nővérén végignézve. Nincs kedve most pátyolgatni ezt a szerencsétlent. Megfogja a doboz sörét, majd biccent Vincentnek.*
- Én azt hiszem felmegyek. El kéne akkor rendeznem magam valahogy, semmi holmim nincsen nálam.
*Úgyhogy kénytelen lesz minden este mosni, és semmi nélkül aludni... de ez már nem tartozik ide. Biccent a kicsit odébb ücsörgö fiatal lánynak is, majd zsebre rakja a szabad kezét és a lifthez sétál égő cigarettával a szájában.*

*hirtelen elfordul majd eldob egy kis pengét ami éppen hogy súrolja Olivia haját és levág belőle egy kis tincset majd feláll és rá néz gyilkos tekintettek.*
Ha most nem nyugszik le, a következő penge célba talál*ezt a mondatot lehet leolvasni a szájáról*

*Int a távolodó lány felé, majd mikor Olivia feje mellett elsuhan valami, odaül mellé*
Azt hiszem mások sem szeretik ha hisztizel. Nincs semmi értelme ennek.
*Óvatosan hátrapillant a válla felett, majd ránéz Emilyre*
Ő az aki a múltkor azt mondta hogy bérgyilkos...? Dobálni azt tud, elismerem.

*Kitty lelép, mellette meg elsuhan valami... és levágja a haját.... ha tisztább lenne a feje, most nagyon nagy hisztit csapna, de mivel pár italt már lenyomott, így flegmán pillant a képébe suttogó idegennek.*
- Hűtsd le magad kisanyám.
*Vonja meg a vállát és önti rá az egyik pohár tartalmát a lány fejére.*
- Asszed' te vagy itt a világ közepe? El kell keserítenek; én vagyok az!
*Jelenti ki, majd legurítja a következő poharat is.*
- Agyadra ment a bezártság, vagy mi?
*Nevet fel, ami tőle most elég szokatlanul ijesztően hat. Tény ami tény, közeledünk a normál fázis felé....*

*karba teszi a kezét, felemel0i az egyik szemöldökét, majd nyal egyet a száján, odarohan Olivia mögé ott van a kezében egy kis tör amit Olivia torkához tart*
Nem hiszem azt, hogy én vagyok a világközepe pusztán frusztráló jelenség vagy számomra a primadonnaiságoddal, utálom az ilyen hisztis libákat.
*vág egy picit sebet a torkán 2 cmre az ütőere mellett és lenyalja a vért*
Egy mozdulattal megölnélek, hisz fejvadász vagyok * hatalmas széles gonosz vigyor és olyan mintha démon szállta volna meg*
Na kötekedsz még, akár részeg vagy akár nem?! * súgja a fülébe és vigyorog mindemellett*

Kérem, erre mind semmi szükség. Felesleges agresszió az egész...
*Erősen összpontosít, hogy ne kövessen el apróbb -vagy talán nagyobb- hibákat az illúzióban.*
Elismerem, hogy a hölgy elég idegesítő tud lenni, de mégiscsak ember, és ugyan, az ilyen személyiségi hibák elég csekélyek ahhoz a büntetéshez képest, mint amit kegyed rótt ki imént. Javaslom, hogy mindenki térjen vissza a saját dolgához, rendben?
*Ahogy beszél, Emilyre hatni kezd az illúzió; A teremben hirtelen félhomály lesz, Vincent alakja lassan eltorzul, majd eltűnik, de hangját továbbra is hallani. A pulton szemek százai nyílnak ki, kisebbek és nagyobbak egyaránt, mind Emilyt nézve. A padlóból mint a vízből a fuldoklók, úgy nyúlnak ki emberi kézre hasonlító nyúlványok, szintén a lány után kapálózva. A kezek lassan elkapják, és karmolászva húzzák le a föld alá, mintha egy mocsárban süllyedne. Mikor teljesen lehúzták, a kezek eltűnnek, Emily végignézi a jelenetet ahogy a betörők nevetve ölik meg a szüleit. Aztán mintha csak felébredne, úgy múlnak el a rémségek és tér vissza minden a normális kerékvágásba, pont Vincent "rendben?" befejezésére.*