Kert

Fű, virág, sétálóutca.

*Kint elégé esett az eső ,mégis zaklatottan és sírva rontott ki ebbe az időbe. Úgy gondolta a lelkében is ez van, s most már nem tudott mit tenni. Szipogott és haragudott...de inkább magára. Magára nagyon. Kisétált ,majd megállt az esőben és az eget kémlelte mialatt haja a víztől szorosan tapadt arcára. Arcának mimikája játszadozott engedély nélkül, nem bírta ki.*
Miért... kellet ezt...ő a bátyám a fenébe is...miért ?
Miért voltál ilyen bolond Noethi ?
Azt hittem barátok vagyunk Noah...

*Lassan beéri a lányt, megáll pár méterrel mögötte, és karba fonja a kezeit*
Meg fogsz fázni.

*A lány nem tekintett rá ,csak az eget kémlelte. Pár másodperc múlva letörölte a könnyeit s rápillantott.*
Ez is a munkád része ? Vagy miért jöttél utánam?
*Nézte aztán a földet kezdte kémlelni*
Noah...ő a bátyám... az egyetlen rokonom, akit magaménak tudhatok.
Most meg már mindegy.... már ő is itt ragadt....
*Törölte le az arcát mialatt zavart mosoly jelent meg fehéres arcán*
Tudom a munkád...de....

A mi elvünk az, hogy ha minden baba itt van, kinyílik a ház. És emiatt a bátyádra is szükségünk van... nem tehetek kivételt. Sajnálom.

*Nézte a srácot s váratlanul nyúlt felé ,majd össze szorította ökölbe a kezét s félre nézett. Mögé lépett pár lépést és sírni kezdet.*
Sajnálom....
Önző vagyok....csak... nagyon szeretem őt.

Gondolj csak bele *mosolyodik el* legalább mostmár biztos nem veszítitek el egymást.

*zavartan elnevette magát mialatt törölte a könnyeit*
Hát az már biztos.
*Nevetett*
Sőt... mindenkit kikészít mostantól és hallgatnod kell a tájszólását is.
Nem mondom ,hogy köszönöm. Mert picit még haragszom...de...
*Pillantott a végén előre ,majd elgondolkodva rá*
Noah...mi barátok vagyunk?

Ez egy merész kijelentés így, két napos ismeretség után *mosolyog a lányra*
De számíthatsz rám, mint barátra.

Egy jó ideig muszáj látnod a fejemet itt ,mivel be vagyok zárva. Nem mindegy mikor mondom ?
*nevetett halkan aztán megfordult*
Köszönöm. Akkor te is rám.
*Pillantott előre*
Lehet ,hogy merész....de, valahogy nem félek tőled.

Hehh *halkan felnevet* Tőlem nem is kell... nem vagyok veszélyes.
Na mostmár menjünk vissza, mert még mindig esik, engem meg zavar.
Tönkremegy a hajam...
*elindul vissza az épületbe*

(föszö -> előtér)

*Mosollyal nézett rá ,majd elnevette magát.*
Vicces vagy.
*Nevetett aztán bement utána*

(föszö -> előtér)