22. szoba (Noah)

Noah szobája.

*Az ágyában alszik, elég nyugtalanul. Forgolódik össze-vissza, végül sikerül leesnie az ágyról, és beveri a fejét az éjjeliszekrénybe.*
Az szép! *ordít fel, és a fejéhez kap. Dörzsölgeti egy kicsit, majd kinyitja a szemét, és akkor veszi észre, hogy mennyire világos van. Felpattan, és az órára néz.*
Mégszebb! *sóhajt fel. Gyorsan felöltözik, és lerohan.*

/Előtér/

*Majd 10 perces naaaaaagyon lassú séta után végre felérnek a szobába, Ott mielőtt belépne ,vesz egy nagy levegőt és leáll pihenni a lány. Nem gondolta magát gyengének...de most meggondolta a dolgokat. Mosollyal pillantott a barna hajú lányra ,hogy bírja-e, még szerencse ,hogy a lift jó volt. Aztán kinyitotta az ajtót s beléptek rajta. Körülnézett a szobában, jól megnézte , aztán lassan mosollyal rázta meg a fejét és Lilien segítségével lerakták az ágyra.*
Agglegény létére a szoba szokatlan rendbe van....
*Gondolta ,majd zavart vigyorral leszórta az ágyról a kupit amit ott hagyott és úgy döntötték le oda. Sóhajtott , majd kihúzta a test alól ,kicsit erősebben a takarót, persze Noah nem kelt fel (XD), majd betakarta és összeütötte a kezeit.*
Természetesen az ágy kupis...mindenféle van rajta...de remélem azért étel maradék nem mászkál...
Jóéjt Noah...
*Mosolyodott el aztán írt egy cetlit s odaragasztotta egy kis erős ragasztóval a homlokára.*
Mehetünk
*Pillantott Lilien-re*
Mit iszol ? Most én szolgállak majd ki.
*Nagy mosoly*

A cetlin:
Szia .
Amelies sajnálja a dolgot,nagyon bánkódik.
Nem hagyott magadra ,keresd majd meg.
A sebeid meggyógyultak ,légy büszke rá, sokan
aggódtak miattad. A szobád rendes ,de máskor mielőtt
ilyet csinálsz takarítsd ki az ágyad. :)
Noethi

fuhh.. nagy nehezen de felértünk*megtörli a homlokát*
Jóéjt fiatal úr*ránéz és mosolyog*
Menjünk*elindul kifele*
Jó rendben, hát nekem bármi jó bármit megiszok, te mit szeretnél inni?*vidáman mosolyog és kimegy majd elindul lefele*
/f.sz.:3/

*Lassacskán magához tér, és úgy érzi magát, mint aki húsz napja csak alszik. Kinyitja a szemét, de nem lát rendesen. Hirtelen felül, és az arcához kap*
Mi a fene... *tépi le a homlokáról a cetlit, és elolvassa*
HE? *nyilvánul meg*
Mit csinált Amelies? És mit keresett itt Noethi... mi van az ágyammal? *néz végig a fekhelyén, majd megrázza a fejét, és kiszalad a szobából, át a szomszédba*

(Amelies szobája)

*Halk kopogások hallatszanak, de semmi válasz. A lány vár pár percet s a már 20. próbálkozásnál lassan az ajtóhoz ért ami kinyílt rögtön. Keservesen ,halk nyikorgással adta tudatára a lánynak, hogy lakója éppen nincs bent. Noethi bekukucskált ,majd kezeivel tovább nyitotta az ajtót s ekkor látta ,tényleg nincs itt a gazdája. Végig tekintett a szobán, s még így is ,sötétben is az volt a véleménye, mint előzőleg. Nagyon rendes agglegény lakás, az ágy viszont elég rumlis. Ahogyan erre gondolt halkan nevetett ,majd beljebb lépet s az ágy mellé a kis fiókos súblonra (szekrény) tette le a fűzetett ,melyben Ray leírása szerepelt. Kísértette a lányt,hogy megnézze de nem tette, végül is megígérte...*
Hol mászkálhatsz megint ? Mi történt veled ? Kezdem aggódni ,pedig lehet nem kellene, de ez elégé nyomasztó. Mindegy... itt hagyom..és majd beszélek veled ha találkozunk , talán, megtudom mi olyan furcsa mostanában benned...
*Fogta meg feszülten a fejét ,a homlokát aztán ,halk sóhajjal kiment és becsukta maga mögött az ajtót. Még kint körbe tekintett végül elment a lifthez és fel ment a negyedikre.

*Visszasétál a szobájába, és bezárja az ajtót. Persze, rögtön kiszúrja a füzetet, amit se tegnap, se ma reggel nem vett észre. Leül az asztalhoz, és belelapoz.*
Tud írni a srác... *jegyzi meg magának, amikor látja a teleírt lapokat. Nem tervezi hogy végigolvassa, de amint belekezd, nem tud átfutni a sorok között; tényleg minden le van benne írva. Bár nem emlékszik, biztos benne, hogy így történt, hiszen Ameliessel nem ez volt az első alkalom.
Amikor a végére ér, bizonytalanul csukja be a füzetet*
Ezt nem adhatom vissza Noethinek...
*sóhajt, majd feláll, és megint megszédül - majdnem visszaesik a székre, de meg tud kapaszkodni az asztal szélében. Óvatosan megrázza a fejét, és inkább lefekszik. Majd holnap... holnap kitalálja, mi legyen.*