Mikor születnek a legjobb RPG ötletek Naito és Amy fejében...by AmyTudjátok, azt hinné az ember, hogy amikor meglát egy ilyen piros vértől [meg Gimptől] folydogáló kis fehér fellógatott izét - ráadásul rá van írva, hogy hotel, meg marionette meg RPG -, annak az adminjai is hosszasan szövögették halálos tervüket az RPG történeténél. Fel kell világosítanom mindenkit, hogy nem egészen így történt a dolog. Pontosabban egyáltalán nem. Vagyis... Tudták, hogy
nagy galibát fognak okozni majd a játékosoknak, de mindent összevetve végre megírták egy kellemes délutánon.
A sztori pontosan úgy indult, hogy én - azaz Amy - átmentem Naitohoz. Több éve vagyunk barátnők, még negyedikben kerültünk össze, amikor Naitoék Pestre költöztek. Két háztömbnyire laktunk egymástól, minden reggel együtt indultunk suliba, együtt reggeliztünk, együtt szenvedtünk a sok dolgozat miatt, és együtt ballagtunk el innen. Akkor költöztem el én, jó 40 percre onnan, ahol eddig laktunk. Csak egy másik kerület, de elég nagy távolság ahhoz képest, ami eddig volt köztünk. Kevesebbszer tudunk azóta találkozni - de annál közelebb kerültünk egymáshoz -, ami annyit jelent, hogy egyre idiótábbak lettünk. Ég és Föld vagyunk, mégis fél szavakból megértjük egymást. Mindent megoszthatunk egymással, és azt is közöljük, ha épp a WC-re készül valamelyikőnk - vagy ha esetleg éjszaka úgy döntök, félmeztelenül akarok aludni, és alvajárva (azaz ülve) lopom el Naito Rukis párnáját.
Egy ugyanilyen délutánon döntöttünk úgy, hogy salátát csinálunk. Többször vetettük fel az ötletet, mintegy sóvárogva, hogy már hiányzik egy jó RPG, de végül soha nem volt időnk rá, vagy nem volt ötletünk, hogyan kezdjünk neki. Számtalan szerepjátékot éltünk már meg együtt - tulajdonképpen még ő mutatta nekem először jó 4 éve -, de így, hogy idősödtünk, azt hittem, el fog laposodni a dolog. Pedig nem!
Vázolom: miközben paradicsomot szeltünk, és salátát szedtünk darabjaira, valamint lilahagymát karikáztunk, jött az ötlet...
Hotel! (a Marionette - amit nagyon sokan elszúrnak írásban már Naito ötlete volt XDD) aztán a következő...
bezártság! - de az nem jó... valakinek mindig ki kell járnia. Határok!
recepciósok! buzik! - bocsánat, ezt muszáj volt... XD
és pedig a lényeg: feladatok! - erről majd később megtudtok többet ^^ *gonosz vigyor*
Ekkor még fogalmunk sem volt arról, hogy tényleg sikerül megalkotni. Amíg Nai dizájnt alkotott - le a kalappal, nem tudjátok mire képes még ez a faszkalap! -, addig én szenvedtem a helyesírási hibákon, amit néhol megejtettetek. Félreértés ne essék, ha ti nem lennétek, én sem lennék. ('Ha az igekötő követi az igét (vagy igenevet), különírjuk tőle.' 'Az igekötő külön szó marad, ha közte és igéje (vagy igeneve) között más szó is van.' 'A megismételt igekötők közé kötőjelet teszünk, és együttesüket egybeírjuk az igével (vagy igenévvel).' >>
EZEK hangzódnak fel a fejemben - meg a wikipédia írójának fejében -, akárhányszor valamilyen hibát olvasok, és javítanom kell. XD)
Aztán belevágtunk. Sok RPG-t láttunk már szétmenni, de ehhez úgy álltunk hozzá, hogy bármi történik, csak azért játszunk, hogy jól érezzük magunkat, nem pedig vérre indulunk a dolognak, tehát nem szándékozunk mindenképpen véget is kerekíteni a dolognak.
Apropó! Vég!
Két olyan hülye, akik tudják, hogy másnap fél 8-kor fognak kelni, ilyeneket alkotnak.
Amy: *Fél 12* Aludni kéne, mert holnap korán kelünk.
Naito: Jah, én is mindig ezt mondom magamnak.
Amy: De tényleg! Nem fogok tudni felkelni.
Naito: Ha kevesebbet alszol, könnyebb majd felkelni, viszont nappal jön rád majd a fáradtság.
...
Amy: *Hajnali 1* Na jó, még egy részt megnézek a sorozatból veled, aztán alszunk.
...
Amy: *Hajnali fél 2* Basszus, álmos vagyok, aludjunk! Te még fenn maradsz?
Naito: *Biccent* Igen, de nekem még beszélgetnem kell magamban.
Amy: Mi?
Naito: Kiellel játszok, meg Noirral.
Amy: Nem unalmas?
Naito: De, de muszáj.
...
Amy: *Befekszik az ágyba* Nem vagyok álmos !! Te figyu, mi lenne, ha...
És ilyenkor hosszadalmas beszélgetésbe kezdünk. Én elkezdem, Naito folytatja, én folytatom, Naito folytatja, miközben azt vesszük észre, hogy ...
Naito: Hajnali négy óra van.
Amy: mrgh...
...
Naito: Világosodik! Csiripelnek a madarak!
Szóval ma, hogy a játékotok tökéletes legyen, és izgalmakra alapozódjon, 3 órát aludtunk mind a ketten. XDDD
Tessék tapsolni.
(Amúgy az ofőmnek azt hazudtam az évzárómon, hogy Egyiptomba megy a gépem délután kettőkor, és haza kéne mennem, tehát nem álltam végig a fél órás műsort az amúgy is rossz magassarkúmban.)