Folyosó

*A lift felér, ő pedig kilép*

/LOL/ Hogyhogy a negyediken van... *közeben rájön, hogy ehhez igazából semmi köze* E-elnézést, vegy úgy, hogy meg sem szólaltam.... Csak érdekes...

*Megáll, és lefagy a mosoly az arcáról, és amikor Eric kilép a liftből, ránéz*
Sajnálom *mondja őszintén, és az egyik kezével a 83-as szoba ajtaja felé bök* Mostantól ez lesz a te szobád.

*megáll benne egy pillantra az ütő, kihagy a szívverése, és a lélegzete is elakad egy percre, majd elkezd gyöngyözni a homlokán a verejték* Ez most nem komoly úgye, úgyértem, ez csak valami rossz vicc igaz?! Nekem... haza kell mennem! *hátatfordít, és megindul a lift felé*

Ha pánikolsz, csak még rosszabb lesz *sóhajt* Ne nehezítsd meg a dolgomat, kölyök...
Nem fog bántani senki, ne aggódj! Csak pár napot itt kell maradnod. Fizetned se kell érte!

És mit mondok a szüleimnek? Nem mehetek haza mert valami idegen akitől utbaigazítást kértem, ezt mondta?!

*Aprót sóhajt* Azt mondasz nekik, amit akarsz... *kinyitja a lift ajtaját.* A szobád kulcsa lenn van, odaadhatom akár most. *Belép a liftbe.* Tényleg nagyon sajnálom *fűzi hozzá halkan, szinte magának*

Majd... lemegyek...érte egy kicsit...később... még ...barátkozom a gondolattal... *válaszolja, majd bólint a lift felé, és ácsorog még egy picit a folyosó közepén*

*Lenyomná a földszint gombját, de visszahúzza a kezét, és szomorúan a fiúra néz*
A nevelőszüleid bármikor meglátogathatnak... nekik valószínűleg nem kell itt maradniuk.
*lemegy*

(föszö -> előtér)

*hallja, ahogy a lift minden emeletnél kattan egyet, majd mély levegőt vesz, és lassan kifújja. Elkeseredetten próbálja összeszedni a gondoaltait, aztán úgydönt a lépcsőt veszi igénybe*

*kisétál a liftből és a szobája felé tart mikor megpillantja a folyosón Noethit, egy pillanatra a szemébe néz majd rámosolyog*
Milyen szép szemei vannak...
*majd kinyitja a szobáját és kihozza az elsősegélydobozt, ezek után visszatér gyorsan a lifthez*

*Felkíséri a lányt, és átadja a kulcsot.*
Remélem, meg lesz elégedve *mosolyog*

Biztosan. Nagyon köszönöm.
*Mosolyodik el s körbetekint. A felső emelet még szebb mint a többi ,mégis olyan üres...és hideg. Lassan tekint vissza a srácra.*
Mióta dolgozik itt ?

*Zavart mosoly*
Mindenki ezt kérdezi...
Még csak ma nyílt meg a fogadó, úgyhogy ma kezdtem el itt dolgozni. *egy pillanatra visszaveszi a kulcsot, és kinyitja a lánynak az ajtót. Beteszi a bőröndöt.* Ha bármi kívánsága van, nyugodtan szóljon, és ha nem esik túl a határainkon, megtesszük *Mosolyog*

*Bólintott Noah felé.*
Persze, ha szereti az ilyet akkor kellemes lehet. Sok embert ismerhet meg, és mindegyik érdekesnél érdekesebb.
*Mosolyog elgondolkodva ,majd rápillant és ismételten bólintott*
Rendben. Köszönöm.
*Aztán eszébe jutott valami s váratlanul turkálni kezdet a táskájában. Hamarosan kivett belőle egy kisebb összeget és Noah kezét elvéve belenyomta és lezárta.*
Nem tudom szokás e itt, és nincs nekem se sok ,de köszönöm. Tudja ahol éltem szokás volt...szóval, rám maradt.
*Mosoly ,majd elengedte a kezét s körbetekintett.*
Szép ez a hely...nem ?
*Kérdezte tudatlan mosollyal*

*A pénzre mered*
Köszönöm, de ezt nem fogadhatom el... *nyújtja vissza.* Higgye el, nem olyan szép hely ez. Egy idő után... unalmassá válik *néz körbe.* Hideg, és undorító *fintorodik el, aztán észreveszi magát, és ismét elmosolyodik*
Csak vicceltem.

*Meglepödik a mondotakon és a reakciókon. Érti a dolgokat...vagyis részben.*
A bátyám színész...én rajzoló vagyok és írok is... tudom mikor viccel az ember...és mikor nem.
*Elmosolyodik halványan*
Nem baj...ez maradjon önnél.
*Rázta a fejét, majd körbetekintett.*
Talán igaza van....az alma lehet szép kívülről, ha belül rohadt.
*Rápillantott*
Inkább nem kérdezősködöm. *nevet zavartan halkan*
Csak... nem értem ,hogy tud ilyet mondani...ha ma jött csak ide...
*Lehet ,hogy naiv és kedves...de nem buta. A bátya is ezt nem értette meg.*

Itt vagyok már pár napja betanításon *mosolyog*

Ohh...
*mosolyog*
Akkor mindegy. Csak érdekes volt.
Biztos kiakaszthatta a tanár,ha ilyeneket mond.
*körbe tekintett lassan.*
És...a hotelban, mik vannak még. Láttam ,hogy lent van egy bár...ezek a vendégeké...igaz?
Van kert..vagy bármi rész még ?

Csak a hozzáállása...
A fogadón felül egy étterem, és egy bár, az épületen kívül pedig egy park áll a vendégek rendelkezésére *ismerteti a betanult szöveget, majd elmosolyodik* Bár már késő van ehhez, nem gondolja?

*Bólintott mosollyal ,majd meghallgatta, s aranyos mozdulattal emelte mutató ujját a magasba ,maga elé*
Sosincs késő....
*Mondta mosollyal aztán ki pillantott*
Úgysem tudnék aludni. Túl..zavarosak most a gondolataim.
*Mosolyodott el mialatt vissza tekintett Noah-ra.*

*Meglepődik, majd elmosolyodik*
Tetszik, ahogy gondolkodik... bár kissé naiv...

*Elneveti magát ,majd bezárja az ajtaját és elrakja a kulcsot*
Lehetséges, de jobb mintha egy begyepesedett ember lennék aki semminek nem örül.
És sajnos...bár nem az ő hibájukból adódóan, de sok ilyen ember van.
Betegek voltak...rossz dolgok érték az életben ? Mindenki másként dolgozza fel,de mi is döntünk, hogyan akarjuk.
*Pillant rá mosollyal.*
Mindenki követ el hibákat...nem ...ö..?!
*Majd zavartan elmosolyodott, és kezet nyújtott*
Bocsánat...be sem mutatkoztam még.
Noethi Kame vagyok. Ön?

Ahahah, nem minden ilyen ember gyepesedik be! Van, aki megőrül... *vigyorodik el* Nekik is érdekes a gondolkodásmódjuk. Inkább morbid, mondjuk *forgatja meg a szemeit*
Oh, igaz is... Noah Kallen vagyok *mutatkozik be, és kezet csókol a lánynak*

Igen...igen. Előfordul.
Hát..nem sok ilyennel találkoztam még. A becses bátyám kicsit dilis, de nem ilyen részen.
*Elmosolyodik.*
De neki is vannak érdekes gondolatai.
Morbid ? Csak nem ismer ilyen embert ?
*Kíváncsian tekint rá ,majd meglepődik s zavartan néz rá. Pár másodpercig csak nézett ,majd észhez kapott és nevetni kezdet*
Vicces véletlen. Ugyan az a monogramunk. *nevetett ,majd elmosolyodott felé*
Örülök ,hogy megismerhetlek Noah.