Folyosó

*Továbbra sem leplezi érdeklődését a nő teste iránt*
Szobaszervíz? Persze, van egy telefon a szobában, azzal hívhatja a személyzetet.
Méghogy italok? Széles választékunk van márkás italokból.
*Ray érkezése meglepi, de inkább szó nélkül hagyja, meg hát úgysem hozzá szólt. Inkább várja hogy kérdez-e még valamit Olivia*

*Gyanakvóan méri fel ,majd elpillant oldalra.*
Talán...mégsem olyan mint gondoltam, de hát ez a munkája...
szóval, segíthetek neki.
Tudod...
*Kezdte el halkan kifelé pillantva az eseményeket.*
Igen lehetséges, hiszen előzménye nem volt.
És igen éreztem olyan érzést...felgyorsult a szívem ,szinte lüktetett és furcsa dolgokat érzékeltem. Amit, ha most koncentrálok...benned is látom.
*Pillantott váratlanul rá ,de nem mosollyal és semmi olyannal mint eddig,eltűnt arcáról minden boldog érzelem. Aztán sóhajtott egyet a feszült helyzeten és rápillantott ,Amelies felé nyújtva a kezét.*
Megsérültél valahol?

---
*Ray nem lepődik meg, csak legyint egyet ,majd átpillant Vincentre és üdvözli egy biccentéssel. Olivia felé vissza tekint majd egy gúnyos mosolyal karba fonja a kezeit.*
Pérszé... égy ilyön szinésznő mint ön ném émlékszik ölyánokrá mint én. Pédig én sém vágyok már kezdő és igén sok munkám van. Déhát...éz is bizönyitjá, higy már ném vágyunk 20 évesök...némgr Oliviá ?
Ön sém áz már... igén rég láttam önt...
*Néze meg jól aztán ismételten elvigyorodik*
Dolgozik ösötlög másbán is ?

- Ó igen? És esetleg Ön is közéjük tartozik...?
*Ismét végigpillant a férfin, hanglejtésében némi negédes dorombolással is.*
- Ó, hát ez csodálatos! Alig várom, hogy eltölthessek itt egy kis időt!
*Mosolyodik el, ebben talán azért van némi kis őszinteség. Aztán jön Ray jelenete... hát, elég rendesen megsértődik, a nem vagyunk már 20 évesek mondatra, bármilyen furcsa volt is a kiejtés. Igen, ez kellemetlen. Sajna nemsokára eléri a harmincat... De attól még jól tartja magát! Meg ennek a talán szobaszervizes pasasnak meg elmegy a kedve itt a játszadozástól! Pimaszsááág!
De egyébként a stílusból lassan kezd körvonalazódni neki, hogy kivel is lehet dolga.*
- Talán igen, talán nem. Önt viszont Mr. Kame már rég nem láttam semerre. Talán nyugdíjba vonult?

Nem, azt hiszem nem vagyok sérült...
*Néz rá*
Tehát gyógyít, csak még nem tudja irányítani. Remek.
A lehető legjobb teendő ilyenkor az, ha figyelsz, és a lehető legrosszabb rosszullétben is próbálsz figyelni a változásokra. Hogy mi folyik le benned, mi változott, vagy esetleg mit tudsz. Túl sokan elfelejtitek, mire a rosszullét abbamarad. Pedig pontosan ebben a 'rosszullétben' van a válasz.
Mindenesetre...
*Egy pillanat alatt előkap farzsebéből egy apróbb szikét, ami mindig nála van, önvédelemből. Kisebb sebet ejt kézfején. Szisszen egyet, majd Hanára néz*
Hajrá, kislány.
*Mosolyodik el kissé gonoszul, majd lehunyja szemét. Időközben Vincent hangjára összpontosít, hallgatja az egoista nő beszédét is. Kezdi furcsállni, amiért Vincent még mindig nem tért vissza, és amiért nem hagyja, hogy a nő bemenjen a szobába*
Kikezd vele?
*Egy pillanatra elkapja az idegesség, és próbálja elfojtani magában*
Csak siess.

*Végig hallgatta tudatosan s bólintott rá, majd észrevette ,hogy feszült és hátra pillantott az emberekre.*
Vajon miért....
*Kezdte ,aztán mikor a nő megvágta magát a lány ijedten pillantott rá.*
Amelies!! Ezt nem!!
*Kezdte el ijedten, mialatt nyelt egyet és koncentrálni próbált. A szemeit a vérző sebre irányította s az pillanatok alatt kielemzett minden molekulát is és sejtett is. Noethi szíve lüktetni kezdet, hallása szelektív lett, szinte már semmire nem figyelt fel csak a vérre. Aztán az agyában két gondolat állt elő, de az egyiket rögtön el is vetette. Ösztönösen tette fehér kacsóit a másik kézre s ott lassan parányi fény gyúlt. A seb ,fájóan, kis égés érzettével gyógyult ,ahogyan a sejtek újra a helyükön teremtek. Miután végzett a szemei üregesen fénylettek és próbálta azt tenni amit Amelies mondott, de megijedt, azoktól a gondolatoktól amiket tehetett volna. Pár másodperc múltán lehajtotta a fejét és elvette a kezét.*
Így...jobb?

*Halványan elmosolyodott, majd kézfejére mutat*
Mint látod, teljesen begyógyult. Ha ezt a folyamatot gyakorlod akár kisebb sebeken, akkor haladhatsz nagyobb fájdalmakra is majd, és nem fogod elveszteni a fejed. Ilyenkor túl gyakori mellékhatás, hogy az ember elfelejt uralkodni a testén.
Viszont...
*Kifelé pillantgat a liftből*
Megtennéd nekem, hogy szólsz Vincentnek, hogy igyekezzen már? Én nem igazán zavarnám meg őket.
*Füllenti. Reméli, hogy Noethi nem fog erősködni amiatt, hogy menjen vele, hisz ő nem léphet be a negyedikre.*

*nagy nehézkesen de felér, ásít jobbra-balra hallja, hogy ott fent zajlik az élet, de nem kifejezetten mozgatja, hallga, hogy ott van a férfi is akinek tegnap rosszat tett, de biztos elfoglalt így nem zavarja*
mindenhol nagy csend itt meg zajlik az élet szent isten.. micsoda pökhendi emberke jöhetett ide ezuttal..*ásít*

*Zavartan tekintett rá de bólintott.*
Tudod.... azt hiszem sokkal bonyolultabb, mint gondolnánk.
*Pillantott fel fájdalmasan ,majd előre pillantott s halványan elmosolyodott Amelies felé.*
Szóval...ő miatta...
Hát persze...ezt pont nem vettem észre. És...
Noah mit is mondott...a negyedik zár be...akkor Amelies még nem járt teljesen itt...
*Pillantott rá ,majd mégis elmosolyodott felé fordulva.*
Tudom...hogy szörnyű itt lenni, kezdem átérezni, milyen a feladatotok..de
Amelies...mi lenne ha nekem nem a recepcióst mutatnád, hanem a valódi személyed?
Szeretnélek megismerni...
*Kedves mosollyal tekintett rá, aztán elengedte a kezeit.*
És hogy ezt bebizonyítsam ,szólok neki. Tudom ,hogy nem léphetsz be tovább...szóval..
*Ugrott ki a liftből*
Én megyek!
*Mutatott ,egy minden rendben aztán előre rohant*
Vincent úr!! Jelenése van. Sürgősen keresik lent....a lift már készen áll.

*Elmosolyodik*
Tényleg ennyire... kedves?
Az igazi énem kicsit más. Túlságosan veszélyes lenne kiadni magamat, tudod. Nem szeretek sebezhető lenni. De talán... Egy kávé mellett megismerkedhetnénk. Szívesen segítek bármiben.
*Majd hálásan pillant rá, amikor kiindul Vincentért*

[Sanyi, az ég áldjon meg, ha nem jelensz meg a neteddel 5 perc múlva, szétrúgom a feneked!]

*Mosollyal hallgatta végig Ameliest ,majd odakisérte Vincentett és átadta úgymond. Vissza futott és a bátyját elkapva bólintott a nőnek és bementek a szobájukba. Igen késő volt...ideje volt aludni.*

[Jóééjt mindenkinek. Aludjatok jóól! ^^ Majd holnap leszek]

*Sóhajt, és szótlanul kíséri le ő is Vincentet szobájába. Beszélni akart vele mindenképp, de úgy döntött, nyugovóra tér. Megint előbb elaludt, mint a férfi, így ő is ott maradt. Bizontságérzetet nyújtott neki, ha ott volt vele éjjel is. Nyugtalanította, hogy Noethi ilyen kedves volt vele, emlékeztette egy régi barátnőjére. Rég nem fordultak már felé ilyen jóindulattal. Később elnyomja az álom...*

*Visszaveszi a személyiét, és belerejtve a pénztárcájába vágja zsebre, majd inkább kezet fog a férfival a bemutatkozás után és legyint arra, hogy nem tette ki a névtáblát. Ugyan már, a lényeg, hogy bemutatkozott!
Követi őt a liftbe egészen addig, amíg fel nem érnek a negyedikre.*
- Egész szép ez a hely, még abból is, amennyit láttam itt az este. Kár hogy több időre nem maradhatok.
*Mosolyog a recepciósra, majd kilép a liftből és ránéz a kulcsára.*
~92, mi?~
- Merre is van akkor a szobám?

*Lent eléggé meglepődik, amikor ráugranak, kicsit megroggyannak a térdei. Amikor Noethi elengedi, csak elmosolyodik, és biccent egyet, hogy várjon. Felkíséri Kittyt az emeletre.*
Nem olyan szép hely, mint amilyennek látszik *motyogja maga elé, persze nem olyan halkan, végülis a lányhoz beszél. Végigsétál a folyosón, és megáll a 92-es szoba ajtaja előtt.*
Ez lenne a szobája *nyitja ki az ajtót* Van egy olyan érzésem, hogy meg fogja gondolni magát, és kicsit több időt fog majd itt tölteni *mosolyog a lányra*
Remélem, meg lesz elégedve mindennel. Ha bármi kérése van, letelefonálhat a portára, de akár személyesen is lejöhet.

*Lent egy fiatalabbnak tűnő lány ugrik a recepciósfiú nyakába, amin inkább belül mosolyodik el, hogy mindent érd, majd inkább megvonja a vállát zsebre rakja a kezeit is. Amikor felérnek és a 92-es szoba elé érkeznek, nemre inti a fejét.*
- Köszönöm, de nem hiszem. Muszáj tovább mennem, várnak rám egy találkozón, de azért jó lenne. Majd lehet visszafelé benézek.
*És még mindig nem zavartatja magát, a cigaretta parázslik a szájában, sőt, lassan le is ég annyira, hogy a hamut valahova pöccinteni kell, így reméli, hogy a szobájában lesz majd hamutál. Most egy jó meleg fürdőre vágyik, és hogy aludhasson, aztán holnap úgy is vár rá még egy út.*
- Nagyon szépen köszönöm. És mennyi is lesz akkor erre az éjszakára a szoba?
*Húzza fel az egyik szemöldökét, erről ugyanis nem volt szó, habár lehet hogy csak reggel fogja megtudni, ki tudja hogy megy ez manapság.*

Erről ráérünk akkor beszélni, amikor kijelentkezik *mosolyog, bár mosolya mögött undor, és szégyen lapul. Kicsit megint meghajol, majd visszamegy a lifthez, és lemegy a földszintre - még mindig nem jutott el a gyógyszerhez, a feje pedig egyre jobban fáj.*

Ezt ugye maga sem gondolta komolyan?
*Kilép a liftből majd hátranéz.*
Esetleg segítene, hogy melyik szoba? Vagy jöjjek rá?
*Jacob az ajkába harap, majd pislog egy hosszút.*

Sok menekült fordult meg nálunk, manapság már nem tudom eldönteni, ki honnan menekül pontosan..
*Sóhajt, miközben utána nyújtja a kulcsot*
Nekem sok a dolgom lenn, megtenné, hogy megkeresi a 92-est? Nem olyan nehéz, végigmegy a folyosón, a 80-tól kezdődnek a számok.
Kérem...
*Mondja, és esélyt sem ad a fiúnak válaszadásra. Megnyomja a földszint gombot*

Nagyszerű.
*A kezében szorongatja a kulcsot, majd megindul, hogy meglelje a szobáját. Hamarosan megtalálja, behelyezi a zárba a kulcsot, elfordítja, majd benyit.*