21. szoba (Kiel)

Kiel szobája/irodája.

Nem tudjuk még, szivem, de Kiel bácsi mérges lesz, ha nem érünk oda hamar.
*Mondja, miközben Kay kezét fogva lépcsőznek fölfelé. Noah furcsán halk, mióta takarít - szinte hozzá sem szólt, pedig nem szokása ennyire csöndben maradni. Általában percenként közbeszól, vagy hangosan kineveti, de most egy mukk sem fért ki torkán. Aggódóan nézett rá, mikor kopogás nélkül lépett be Kiel szobájába. Fejével aprót biccentett*
Hívtál minket.
*Érezhetően kissé erősen szorongatta a kislány ujjait jobb kezével*

*Amióta felkelt, tényleg elég rossz kedve van. Eddig is ellenezte Kiel ötletét, miszerint megnyitják a fogadót, és most is így van vele. El tudja képzelni, mi vár majd azokra, akik belesétálnak a tulajdonos csapdájába... és ebben neki segítenie kell.*
Főnök *biccent ő is hidegen, mikor beér.*

*kicsit feszültnek érzi a hangulatot, de neki alapvetően jó kedve van, és nem akarja, hogy a többieknek rossz kedve legyen. Nézve Amy és Noah viselkedését, odaáll melléjük, összeüti a bokáját és szalutál, majd nagyon komoly hangon megszólal.*
- Főnök.

*Kedvesen elmosolyodik.*
Sziasztok.
Ezek szerint a rádió működik. Remek.
Mindennel készen vagytok?

*Habozva bólint, kényszeredett mosoly jelenik meg arcán*
Készen vagyunk, főnök.
Kitakarítottam mindent. Kell még valami esetleg, amit el kell végeznünk?
A pultok fel vannak töltve, viszont kajából nincs valami sok a hűtőben. Rendeljünk még Noahhal?
Éjszaka szívesen kimennék...
*Célozgatott most már félmosollyal arcán*
Akár Noahhal is kettesben, a kis Kay pedig már úgy is fáradt, igaz kicsim?

*Összeráncolja a homlokát, és Ameliesre sandít, majd szinte azonnal vissza Kielre*
Igen... a lényeg, hogy minden rendben legyen holnapra, nem igaz?

*Nem nagyon vesz részt a beszélgetésben, hallgatja a beszámolókat. Majd bólint Amynek egy kisebb ásítás kíséretében. A másik kezében lévő Nyúl úrra néz, majd Kielre.*
- Holnap ugye Nyúl úr meg én is segíthetünk Noahéknak? Nyúl úr azt mondta, hogy sokan fognak jönni, és hogy kell segítség, és szívesen segítene. Ugye szabad? *mosolyog lelkesen és már teljesen beleéli magát.*

*Mosolyogva hallgatja a recepciósokat, majd bólint*
Így van. Minden legyen a helyén! A vendég az első.
*Kaylára néz, és még szélesebben mosolyog*
Nyúl úrnak igaza van, kicsim. Hamarosan rengeteg új barátotok lesz! És persze nektek is segítenetek kell, hogy ne unatkozzanak. *Feláll, és leguggol Kayla elé, megsimogatja a fejét.* Pihend ki magad, hogy a legjobbat tudd nyújtani holnap!

*Szélesen elmosolyodik, miközben simogatja Kay hátát. Teljesen elbűvöli az, ahogy Kiel szinte teljesen kifordulva önmagából beszél vele. Habár tudja, hogy szinte egy össznépi gyilkolászásra biztatja a kislányt, nem zavarja, Kiel mindig tudja, mi lesz a legjobb nekik. Valamint igaza van, a kislánynak tényleg aludnia kell, hisz holnap sokáig fognak robotolni, és hiába ő a legkisebb, neki lesz a legnagyobb megpróbáltatás felfognia, mi folyik majd itt.*
Úgy van kincsem, Kiel bácsinak igaza van. Menj csak, tudod hol találod a szobám. A többi plüssödet bekészítettem már, és reggel készítek neked kakaót. Jó éjt szivem. *Hajol le, majd megpuszilja arcát*

*Hidegen nézi végig, ahogy Kiel a kislánnyal beszél. Nem azt veti meg, ahogy, hanem amiért.
Még ha bele is törődött már abba, hogy embereket kell bezáratnia a dollhauzba, Kayla az élő példa rá, hogy azok az emberek lehetnek gyerekek is. És ennek már a gondolatától is rosszul van.*

- Rendben, akkor megyek aludni. *bólint majd ad jóéjtpuszit az előtte guggoló Kielnek, majd Noahnak és Amynek is.*
- Jó éjszakát. *köszön el, majd átsétál a saját szobájukba*

*Mikor Kay kimegy, felegyenesedik, és még mindig mosolyogva fordul a recepciósokhoz.*
Holnap reggel hattól várunk minden vendéget. Remélem, tudjátok a feladatotokat, de azért mégegyszer:
Noah, kiszűröd a mi embereinket, és akkor is felcsalod őket a negyedikre, ha csak egy kis útbaigazításért jöttek. Amelies, akire Noah rábök, azt lifttel felküldöd a dollhauzba. Nem mehetsz fel a negyedikre, világos?!
És Noah, ha valakit elküldesz, arról tudni fogok, ezt ne felejtsd el.
*Beszéd közben eltűnik a mosoly az arcáról*

*Fagyosan bólint*
És miután felkerültek az emberek, mégis mit mondunk nekik? Egyedül Noah sétálgathat fenn a negyediken. Neki kell útbaigazítást adni mindenkinek. Mégis hogy fogok én szólni nekik, ha Noah épp elfoglalt? Én nem mehetek fel oda. Ez így nem fair...

*Elmosolyodik*
Értettem, főnök. Nem lesz baki.

Amelies, az értesítésekről majd gondoskodom én.
*Hátrébb sétál, és megütöget az íróasztalán egy kisebb dobozt, mellette mikrofonnal.*
Ezzel a szerkezettel azonnal tudok szólni a negyediken lakóknak, ha szükség van rá.
Fel akarsz menni? Csak tessék. De akkor *hajtja le a fejét mosolyogva, és vállat von* sajnos soha többé nem mehetsz ki az utcára... *felpillant* Ezt nem akarod, ugye?
Noah mindent elintéz fenn, ha valamire megkéred, biztos segít, jófiú... *mosolyog a srácra, majd visszaül az íróasztalához.*
Most menjetek. Jóéjt, készüljetek fel, holnap nyitunk!

*Arca ugyanolyan fagyos marad*
Rendben főnök, úgy lesz...
*Noahhal egymásra sandítanak, és egyszerre lépnek ki a szobából*
Hosszú napunk lesz holnap... Menjünk aludni.
*Ásít félhangosan*
Ugye minden rendben? Nagyon csöndes voltál ma.

Persze... csak nem boldogít a tudat, hogy be kell zárnom az embereket... *sóhajt egy hatalmasat.* Próbálok jó képet vágni hozzá. Majd holnap. Most még nem kezdem el...
*Megáll a szobája előtt, és kinyitja az ajtót*
Jóéjt, Amy, holnap reggel kelts fel, úgyis elalszom... *nyüsszög, majd bemegy, és magára zárja az ajtót.*

*Felsétál az emeletre, és megáll a 21-es szoba előtt*
Miért hiszem azt, hogy amit láttam, az igaz... *sóhajt, majd bekopog.
Nem jön válasz. Hangosabban kopog. Semmi.*
Mit is vártam... végülis ki sem jött még a szobából...
Vajon van más képességem is?
*Az ajtóra teszi a kezét*
Nyílj ki *súgja maga elé, de nem történik semmi* Hát mit hittem? Hülye ajtó...
*Bevillan neki egy kép az ajtó zárjáról. Nyitva van.
Elhúzza a száját, és lenyomja a kilincset... az ajtó tényleg nyitva van.
Belép.*
Kiel...?

*A számítógép előtt ül, épp ahogy Noir látta. Mikor a lány megszólítja, hátrafordítja a fejét, szinte kicsavarja a helyéről.*
Noir *mosolyog a lányra, majd feláll, és felé fordul* Csukd be az ajtót, bejön a fény.

*Becsukja az ajtót, és háttal nekidől.*
Nem vagy valami felkészült... nyitva hagyni az ajtót...
*Felhúzza a szemöldökét.*
Beszélgessünk.

Helyezd magad kényelembe *bök az ágy felé, ő pedig az ablakpárkánynak támaszkodik.*
Miért zárnám be az ajtót? Nem vagyok elzárva semelyik vendégtől sem, bárki felkereshetett volna eddig *tárja szét a karját* Csakhogy sajnos senki sem tudta, hogy ebben a szobában vagyok *nevet halkan*
Ha annyira meg akartak volna keresni, megnézték volna az összes szobát... és ha a legelső vendégszobával kezdik, hamar meg is találtak volna... ahogy te is.

Hm, igazad van... de az alkalmazottaid azt terjesztik, hogy nem vagy a fogadóban... így eszem ágában sem volt végigkutatni a szobákat...
Mellesleg, nem találomra nyitottam be ide *ül le az ágyra, és Kielre néz* Megsúgta a hatodik érzékem!
És azt is súgja, hogy te erről sok mindent tudsz...

Hm...
*Felül a párkányra*
Olyan rég találkoztunk... miért nem beszélgetünk valami vidámabbról?
*mosolyog a lányra*
Hallom, befutottatok... gratulálok hozzá! Szeretem a zenéteket... sokszor hallgatom.

Négy éve nem jössz ki a szobából?
*Nem reagál a témaváltásra.*
Értem, hogy magányos vagy, de azzal nem lesz jobb, hogy idegen embereket zársz be ebbe a dollhauzba, vagy mibe...