Előtér

*Meglepődik mikor a kislány előbukkan a bárpult másik oldalán, és bár nem látszik, mosolyt csalt az arcára ez a kis jelenség. A lehető legkedvesebb hangján szólal meg:*
Szia kislány...Még nem döntöttem el, lehet hogy maradok pár napra...tudod, sok utazás áll még előttem...
*Nézi a jelenetet ahogy Amelies megérkezik, a jelenet a múltjára emlékezteti...*
Semmi baj...nagyon aranyos lány. Tulajdonképpen csak betértem egy kis italra...

*idegesen áll egy picit az ajtó előtt, amjd belöki az ajtót, megigazítja a hátizsákját, és mégjobban összeszorít ja a kezét. Amint ézbe kap, hogy a címet mégse kéne összegyűrni, átveszi a cetlit másik kezébe, aztán körülnéz, és a pulthoz siet* El-elnézést! *a hangja hallatán mégjobban elbizonytalanodik, és toporzékol, kinéz az ajtó felé*

*Amikor Am megérkezik két kis kezével átkarolja a nyakát.*
- Sziiaa. Nem rosszalkodtam, csak dolgoztam. *mondja büszkén, majd a Vincentre néz*
- Maradjon egy kicsit.. légysziiii *néz rá aranyosan és még mindig nem tudja magázva mondani a 'légyszi'-t. Ekkor jelenik meg Eric. A kislány ránéz.*
- Jéé mennyi vendégünk lesz ma. Ez fantörpikus igaz? *néz Amyre, majd köszön az újonnan érkezőnek*

*Kilép a liftből, és szélsebesen visszavágtat a helyére. Épphogy kifújja magát, amikor észreveszi Ericet, aki tulajdonképpen az orra előtt áll.*
Oh, ne haragudj *mosolyodik el* Segíthetek vala- *kezdi el a mondatot, de félbe is hagyja, amint a fiú arcára néz*
Ne... egy gyerek...

*nyel egyet, majd remegő kézzel átnyújtja a cetlit* I-igen, tulajdonképpen... *megköszörüli a torkát, és v égre a férfi szemébe néz* Ezt a címet keresem! Csak... el- eltévedtem! *préseli ki nagynehezen*

Dehogynem kicsim, nagyszerű! Ma sok vendég járt nálunk.
*Mondja, és hálásan tekint Kaylára, aki nem kezdett el sikítozni azért, hogy valójában nem ő az igazi mamája. Bár jó ideje vigyáz már rá, mégis úgy érzi, nem tesz eleget a kislány érdekeiért, végtére is gyilkolászásba hajtja Kiel miatt*
És mire gondolt pontosan? Azért csak mértékkel, hisz még a szobákig is fel kell kísérnem, nem hagyhatja ki az alvást, látom magán, hogy eléggé fáradt a mai nap után. Csak nem utazófélben van?
*Mondja, miközben egy pohárért nyúl, fél szemmel Kaylát figyelve*

*Leül a kis Kayla mellé s elmosolyodik rajta*
-Biztos mondták már ,hogy aranyos vagy...de tényleg az vagy...a nevem Taka...és a tiéd?

*Tanácstalanul néz a fiúra, majd átveszi a cetlit. Mereven bámulja rajta az írást, majd erőt vesz magán, és mosolyt erőltet az arcára*
Kötelességteljesítés, kötelességteljesítés...
Én tudok neked segíteni *kezdi kedvesen.* csak van még egy kis dolgom. Fel tudsz jönni velem az emeletre? Itt kicsit sokan vannak, ahhoz, hogy várj *néz kicsit körbe*

*nagyot sóhajt, elismerve Amelies telitalálatát*
Nos, nem tudom hogy itt maradjak-e...igaz hogy sok út van mögöttem, de előttem is...
Még a végén rámtalálnak, az pedig nem lenne jó.
*Nyújtózik egyet a bárszéken majd elgondolkozik az italválasztáson*
Hm...talán egy pohár whisky lenne a legjobb...Ballantine's van? Ha igen, kérnék belőle egy pohárral.

Részegen, vagy anélkül, de fel kell vinnem valahogy.. Túl okosnak tűnik, nem kockáztathatunk...
*A nála lévő pohárba önt whiskyt, a másikba pedig egy kis Ballentine's-t.*
A Ballentine's a cég ajándéka!
*A mosoly egyre kényszeresebben feszül arcán, és leteszi az alkoholtartalmú üdítőket a pultra*
Egészségére!
Egy kis alvás este semmiség. Legalább egy éjszaka, uram... *Mélyen próbálja szemeinek helyét megtalálni, és feszülten bámul a férfi arcába. Taka hangjára lesz figyelmes, aki a kis Kayla mellé ül le. Miközben Vincenttel tartja a távolságot, fél szemmel a kislányra figyel*
Egy ujjal merj hozzáérni, és véged drágám...

Hát... *lehajtja fejét, kezével elkezdi a tarkóját dörzsölgetni* Akkor elnézést...kérek a zavarásért, de sürgős lenne hazajutnom. A navelőszüleim már biztos aggódnak...azért köszönöm, hogy megpróbált segíteni...e-esetleg visszakaphatnám a cetlit? *néz ismét a férfire, és a hirtelen mozdualttól a haja félrecsúszika szemkötőjéről, majd idegesen elkezdi visszahúzogatni rá a haját*

*Taka kedvesen s maga gyermeki mosolyával próbál ismerkedni hisz elég magányos a beállítottsága révén.*

Ezek szerint itt laksz a közelben? *kezdeményez beszélgetést, de a cetlit nem adja vissza.*
Tudod valamelyikőjük telefonszámát? Akár felhívhatnánk, hogy jöjjenek érted. Lassan sötétedik, és nem ez a legbarátságosabb környék a városban...

*Elhúzza arca elől a ruhaanyagot, egyúttal kalapját jobban a fejébe húzza, hogy továbbra is annyira rejtse az arcát amennyire csak tudja, hisz nem kockáztathatja a felismerés és egyúttal a letartóztatás veszélyét...*
Nem tehetek róla, de nem tudtam észrevenni...mintha nem lenne őszinte a mosolya.
*Belekortyol a whiskybe, majd a kalapja alól folytatja tovább a beszélgetést*
Talán sok gondot okoz a kislány? Elnézést kérek, ha túl messzire merészkedtem, nem állt szándékomban.

Azt otthon hagytam, de elméletileg van valahol egy másik cetli, amin rajta van a számuk.... És elméletileg igen...a külvárosban lakok... valahol..., de még nem ismerem eléggé a környéket, és eltévedtem, és fogalmam sincs, hol van ez az utca, de biztos hogy nem errefelé... *közebn letérdel a földre, és elkezdi kipakolni a holmijait, hogy megkeresse a cetlit*

*A férfi felismerésére egy pillanatra elpirul*
Nem, dehogy, Kaylával semmi gond, csak kezdek a mai nap fáradni már. Tudjua ez a fogadó ma nyílt, és az első naphoz képest nagyon sokan érkeztek ma. 12 órája talpon vagyok.
*Mosolya már ártatlanba csap át*
Ne haragudjon, de kötelező mindenkinek mosolyognom, így több a vendég, gondolom sejti.

*Unatkozik s mivel senki nem vevő a társaságára zsebéből elő húz csokit s azt tömi magába*

*Türelmesen vár, közben Ameliesékre pillant*
Eh, látom, nem csak nekem nehéz...
*Visszafordítja a fejét a keresgélő fiú felé*
Szegény...

Itt van! E-elnézést, máris összepakolok! *gyorsan bevágdossa a cuccait a táskába* A telefonszámok! *nyújtja neki a cetlit amjd észbekap* vagy... *húzza vissza a kezét* Van valamerre egy telefon? Mert akkor felhívnám őket...

*Újabb kortyot gurít le a whiskyből, arcát még mindig takarva, majd elismerően bólintva*
12 óra sok idő...De hát persze, a minél több vendégért mindent be kell vetni, még ha az ember össze is van törve, feltétlenül a legjobb arcát kell mutatnia. Ez már csak így megy a szállodákban, hogy őszinte legyek, engem rettentően zavar ha mindig az arcomba vigyorognak...
*Megint a szájához emeli a poharat, de gyorsan visszarakja amint rádöbben mit is mondott az előbb*
Persze nem úgy értettem hogy az ön mosolya idegesítene...

/Bocsi Taka csak rokonok voltak itt ></
*Takara néz és elmosolyodik*
- Szííía. Oh, köszönöm. Te is aranyos vagy. De biztos neked is mondták már. *kezet nyújt a fiúnak* A nevem Kayla Nethan. Hogy vagy?

Nem probléma.
*Mondja most már szomorú mosollyal*
Gondoltam, hogy idegesíti. Nem tűnik túlságosan boldognak.
*Hirtelen zavart lesz arckifejezése*
Mármint, ne értsen félre. Csak a kalap, a kendő, a szemüveg mind rejtőzködésre utal.
*Épp el akarta volna vinni a két poharat, de túl fáradt volt hozzá. Véletlenül pár centivel arrébb mozdultak.*
A francba!
*Szélsebesen kap utánuk, mielőtt még Vincent tiltakozhatna, hogy mi volt ez a furcsa jelenség*
Mi elől rejtőzködik, uram, ha szabad kérdeznem? Csak nem előlem?
*Nevet fel zavartan*

Persze *mosolyog* Az irodában felhívhatod őket. Gyere, megmutatom, merre van!
*biccent a lift felé, és el is indul*

Oh, nagyon szépen köszönöm! *feleli, majd követi a férfit a liftbe*

/Semmi baj ,nekem meg puklim nőt az állkapcsomra s fáj xD /
*Mosolyog a kislányra s tör neki egy kocka csokit*
-Kérsz?