Előtér

Szerintem jó zenét játszotok! *vágja rá egyből* Nem sok lehetőségem volt rá, hogy hajjalak titekt, de annyi pont elég volt, hogy eldöntsem tetszik. *mosolyog ő is*
Na, nesze zserukám, ezt hallgasd ki

*Noethi lepetten tekintett a szőke nőre ,majd elmosolyodott ,s aranyosan bólintott.*
Köszönöm.
Talán az, talán nem....de rossz ember nem lehet.
Csak a munkáját végzi ,mint Noah...igaz?
*Gondolkodott el ,majd mikor az érdekesen biccentő és riszáló hölgyemén megérkezett, döbbenten pillantott rá. Jó...gondolta ,hogy vannak ilyen emberek ,de sokkal még nem találkozott. Nagy szemekkel mérte végig ,mintha még sosem látott fajt talált volna meg. Aztán észrevette Amelies jelzését, s felkapta rá a fejét. Bólintott ,s követte lassan elgondolkodva.*
Mintha láttam volna már ezt a nőszemélyt...igen, annyira ismerős...de honnan?

Ó, hogy a jó...unalmasabbak vagytok, mint egy csöpögős nyálfilm
*felsóhajt* Komolyan, mellétek legalább öt kávé kell...
*a telefonjáért nyúl* Inkább az sms...

/Hülye vámpír /

Köszönöm *mosolyodik el. Jól esik neki, amit Eric mond, egy percre teljesen ki is ment a fejéből, hol van, és miért.*

Ugyan! M.... nem gitároznál nekem egy kicsit? *kezdi kissé bátrtalanul, nem akarj aa lányt siettetni, vagy megint visszalökni az élőhalottak közé*

*A kisasszonynak láthatóan elakad a lélegzete, hát erre a reakcióra számított. Csak arra nem, hogy ekkora undort fejez ki az arca. Na, micsoda pimaszság! Még hogy őt így nézni! Hát őt imádni kell!!*
~Ez se jár moziba... micsoda egy pimasz fruska...~
*Kicsit sértődötten biccent, bár azt egész érdekesnek tartja, hogy kifejezetten a nevét nem kérték, se hogy milyen lakosztályt szeretne, mennyiért lenne, mennyi időre és a többi kis apróságot... De mindegy is. Követi a lányt, és mivel a szeme sarkából látta, hogy az érdekes kinézetű úriember hogy végigmérte, egy-két alkalommal kicsit jobban megbiccenti a derekát a kelleténél.*

*Felvont szemöldökkel, homlokráncolva olvassa az smst*
Mi a...? Mindenhol őrültek háza van?!
*Dühösen az asztalra vágja a mobilt. Felkönyököl, ujjait
összefűzi az álla alatt*
Rohadt életbe...

Szívesen gitározok neked *mosolyog szélesen* Te is megmutathatnád, mit tudsz!

*Mikor beszállnak mind a négyen a tágas liftbe, még mindig erőltetett mosollyal szól a nagyképű nőhöz*
Fogadónkban úgy működnek a szabályok, hogy az első nap bármely napszakában fizethet. Elég lesz holnap is, akár. Rendezkedjen be, és ha még ma van ideje, lennt, a recepción felvenném az adatait, ha önnek nem probléma.
*A lift kijelzője, mint mindig, jelzi a negyediket. Itt Vincentnek int, hogy menjen csak*
A társam, Vincent fogja elkísérni önt a 90-es szobába. *Közben átadja a férfinak a kulcsot*
Addig Noethi és én megvárunk. *Mondja már a férfinak*

[Negyedik emelet >> folyosó]

Eseteleg egyél előtte, utána benézhetnénk hozzád? *próbál kompromisszumot kötni vele*

Most magatokra hagylak, drágáim...de nyugalom!
Shin bácsi lesz még a közeletekben
*Lassan feltápászkodik, közben máris tárcsáz a telefonján.
Ahogy felveszik, beleüvölt a telefonba*
Megőrültetek...?*Jópár fej felé fordul. Bocsánatkérő mosollyal
arcán kioldalaz az étkezőből, és visszavesz a hangerőből*

Oh, tényleg, éhes vagyok... *jut eszébe hirtelen*
De jó, hogy szólsz *neveti el magát, és ismét végignézi a menüt. Végül rántott sajtot kér.*

Jó étvágyat! *mosolyog, majd kér egy haramdik narancslvet is, amj dhátrafordul egy kicsit, de amikor meghhalja a távolból ahangját, megnyugszik*
Na végre, már azt hittem sohasem lép le...

*Telefonálás közben járkál, majd elindul a lépcső felé.
Lassan szedi a lépcsőfokokat, a vonal túloldalán magyarázó
hangra koncentrál*

/1.em. szobám/

Köszi *mosolyog a fiúra* te nem kérsz semmit?
*Közben kihozzák a sajtot ő meg nekiáll enni. Kicsit gyorsan eszik, eléggé éhes volt már...*

lehet hogy kéne, amióta itt vagyok talán...nem is ettem... de hog yőszint elegyek, nem kívánom... *sóhajt, majd az üres narancsleves pohár alján tanulmányozza a fénytörést*

hmm jut eszembe talán bocsánatot kéne kérnem attól a férfitól. de most nem hallom a hangját szóval majd későb..*sóhajt és még mindig ott szürcsöli a kávét*

Muszáj valamit enned! Egészségtelen, ha sokáig nem eszel! *szól rá a fiúra* Legalább valami gyümölcsöt... az mindig jót tesz!

Már hozzászokott a szerveztem *vigyorog* Meg se kottyan!

*Rosszallóan néz Ericre, aztán vállat von, és eszik tovább. Hamar megeszi az elé rakott ételadagot, és megissza hozzá a gyümölcskoktélját.*

Jó gyorsan túltetted magad rajta *mondja nevetve* Van egy kis sajt az arcodon! *mutat Noir jobb arcára mosolyogva, majd megint abba a hibájába edik, hogy eltűri a haját a szemkötőjéről*

Szeretek enni *von vállat* Hol? *törli meg az arcát* Lejött? *néz Ericre, és észreveszi a szemkötőt.* Mi történt a szemeddel? *kérdezi rögtön, aztán a szája elé teszi a kezét* Jaj, ne haragudj! Nem kell elmondanod, ha nem szeretnéd!

*elálmosodik, befejezte a kávéját és elindul felfele a lépcsőn*már 2 napja nem aludtam te jó ég*ásít*
/->4.em. saját szob./

*kétségbeesetten szedi a haját vissza* I-igen, eljött! Igazából... *kezdi egy sóhajtással* Így születtem. A jobb szememre vak vagyok...azért van rajta szemkötő és a hajam is, hogy...ne legyen feltűnő... annyira... *zavartan mosolyog*

Oh értem... tudod, azt olvastam, hogy azok az emberek akik rossz látással, vagy hallássérüléssel születnek, különlegesek... *mosolyodik el, aztán hirtelen eszébe jut, hogy hol is vannak, és ráfagy az arcára a mosoly* Úgy tűnik, ez igaz...