Előtér

*Egy fiú toppan be a hotel ajtaján. A kinti eső teljesen eláztatta, a padlót teljesen összemocskolta*
Nagyszerű...
*Uralkodik magán, szokás szerint rezzenéstelen arccal bámulja, amikor felé tart. Azonban mielőtt az ismeretlen srác odaérne, észreveszi, hogy valaki a bárpulthoz lép. Egy nagyon is ismerős alak... Amikor Vincent egy teljes üveg Ballentine's-t vesz magához, szemei elkerekednek: nem egészen így értette azt, hogy ezentúl nem kell uralkodnia magán az alkoholistaság terén. Megrökönyödve bámul a hozzá szóló fiúhoz.*
Jó estét!
*Nyel egy nagyot, majd a gépben kezd kutatni*
Hogyne, máris.. egy pillanat!
*Előveszi a füzetet - Noah ismét nincs lenn, már napok óta. Eszébe jut, hogy majd beszélnie kell Noethivel róla*
Negyedik emelet, 93-as szoba.
Nem lesz ez így jó, hogy próba szerencsére küldözegtjük őket a negyedikre... Figyelnem kell a srácot..
Kérhetnék egy nevet esetleg?

*A külvilágról szinte tudomást sem véve bámul át az üvegen...nem tudja igyon-e vagy sem. Közben folyamatosan motyog magában. Egy idő után eltolja az üveget magától, aztán keresztbe teszi a kezeit és leborul a pultra, elrejtve arcát. Így marad csöndben, mozdulatlanul.*

Jacob Kamens.
*Rezzenéstelen arccal nézi végig, ahogy a lány melletti fiú egy üveg piával szenved. Elfojtott egy mosolyt, majd visszafordult a pult mögötti nőhöz, aki megpróbálja kordában tartani az indulatait.*

Nagyszerű.
*Befirkantja Jacob nevét, egy kérdőjellel, amit Noahnak szán*
Jöjjön velem.
*Mondja, mosolyt erőltetve arcára, majd megindul a lift felé, miközben egy agresszív pillantást lövell Vincent felé*
Átutazóban van?

Mintha érdekelné...
Inkább menekülök az élettől.
*Fintorogni kezd, majd nekidől a lift oldalának.*

*Csak ül a pultnál elrévedve a gondolataiban, bár ez kívülről nem látszik; kívülről csak egy ember aki a pultra dőlve ül a bárpultnál, valamit motyogva.*

Menekülni? A rendőrség keresi?
*Vonja fel szemöldökét, majd megnyomja a liftben a négyes gombot*
[negyedik emelet, folyosó]

*Felegyenesedik és a pultra könyököl, kezeit összefonva az álla alatt. Lassan megrázza a fejét, közben motyog tovább, aztán az üveget kezdi el a pulton forgatni.*

*Leér a földszintre. Ügyet sem vet Vincentre, feszülten sétál vissza a pult mögé*

*Tovább folytatja az eddigieket, aztán hirtelen megmarkolja az üveget és a háta mögé hajítja. A pultos már meg sem lepődik túlzottan, a múltkor is ezt csinálta azzal az indokkal hogy leszokóban van.*
Ezt tényleg muszáj volt? Pazarlás...
*Vállat von és üres tekintettel nézi az asztalt.*

*A hirtelen jött nagy csattanásra felkapja fejét*
Talán nem itt kéne rongálni, nem gondolod?
*Kiáltja oda morogva, mire a szerencsétlen pultos felszedegeti és törli a megmaradt darabokat*

*Felmordul, majd vérben forgó szemekkel odasiet a pulthoz, és rácsap. Aztán éppen kezdene üvölteni, de pár pillanat alatt lehiggad. Vesz pár mély levegőt, majd bocsánatkérő szemekkel a lányra pillant.*
Sajnálom, csak...bár mindegy hogy sajnálom-e, már mindegy...
*Lesüti a szemeit, nagyon nehezen jönnek fel a szavak.*
Emlékszel arra...mikor azt mondtad, hogy félsz a közelemben lenni?

*Összevont szemöldökkel bámul a férfira*
Igen, emlékszem...
*Közben próbál segíteni a pultosnak, aki morgolódva söpri az üvegdarabokat*
Gondolom most sem vagy olyan állapotban...

Kérlek tedd amit mondok, és maradj csöndben...
*Lazán megfogja a lány csuklóját hogy véletlenül se fájjon, és elhúzza a terem üres részére. Körülnéz, majd megfogja mindkét csuklóját, kicsit erősebben, aztán közel hajol és suttogni kezd.*
Nézd...tudnod kell, hogy most nem vagy veszélyben. Most..."lenyugodott"...de nem tudom hogy mi lesz később. Kérlek, ne félj tőlem, még ha elmondom hogy mit tettem, akkor sem...

*Elkerekednek szemei, amint a férfi elhúzza. Ijesztően komolynak tűnik, ám amint közelebb kerül, szagától émelyegni kezd*
Vincent... Te mikor fürödtél utoljára, bakker?
*Majd amint a férfi elvetemült tekintetre vált, és lehelete arcát csapja, arca fagyos lett*
Mit műveltél?

Tegnap fürödtem...
*Mély levegőt vesz, erősebben fogja a lány csuklóit, sejti a reakcióját.*
Tegnap...én...mostanában nem hallottam, egyáltalán. Tegnap hajnalban pedig...egyszerűen rámtört. Nem tudtam irányítani magamat, csak figyeltem az eseményeket, nem tudtam mit tenni, nem ment, nem...
*Lehajtja a fejét és halkan zokogni kezd. Ez a második alkalom a hotelben, és szinte életében.*

-------

https://dollhauz.hungarianforum.net/viewtopic.forum?t=29