Előtér

*Lepetten náz rájuk ,majd bólint Amelies felé és megérti a dühét, mégis parány szomorúsággal néz Vincent után. Vissza pillant mosollyal.*
Tudod, majd beszéljetek...jó?
Nem kereset, de sokat beszélt rólad...és..hát..Amelies....történtek dolgok amiről jobb ha tudsz. De tőle kérdezd...rendben?
*Nézte mosollyal, bátóritóan ,majd zavartan megvakarta a fejét, zaklatottan.*
Csak...ha látod Noaht...akkor beszélj vele.
Mostanában fura...sokat fáj feje..és...szóval, tényleg más. Aggódom miatta ,de nekem úgysem mondana semmit. Szóval...ha nálad is ilyen, kérlek szólj nekem.
Félek, elronthattam akkor valamit mikor gyorsan gyógyítottam.
Azóta persze sokat gyakoroltam látod.
*Nevetve zavartan mutatta fel fáslizott kezét, a marha, majd kacsintott.*
Menj öltözz át és fürödj meg...megvárunk...kérlek, gyere le majd hozzánk.

Dolgok.. Persze, amikor elmegyek, mindig akkor történik itt a legtöbb minden. Beszélni fogok vele, de...
*Néz Vincentre, aki a kávéját kortyolgatja*
Képtelen vagyok követni az ő őrült életét. Az, hogy néhol úgy dönt, nem keres, nem dob fel annyira, mint hiszi...
*Arcán csalódottság jelenik meg pár percre, majd elfojtja azt, és komor tekintetre vált. Arca azonban megdermed, amint kiejti Noah nevét*
Noah? Mi történt vele?
Istenem Noethi...
*Saját hajába túr*
Mindenképpen beszélni fogok vele...
Egyszer vagyok távol, és akkor is baja esik ennek az őrültnek.. A rohadt életbe már megint!
*Hirtelen figyel fel Olivia hangjára*
Ó bakker, ezt a nőt még nem nyírta ki senki?
*Csúszik ki száján, de látja, hogy Noethi arcán apró mosoly húzódik mondatára*
Mindjárt jövök!

[szobám]

*Bambán ül a kávéja felett, néha belekortyolva. Még mindig nem érti, miért nem üzent legalább Noethivel, vagy valami hasonló...Az érkező Olivia egy kissé kibillenti a gondolkodásból, és felé pillant.*
Amióta megtudta, nem hagyta abba az ivást, csak mikor kidőlt...túl sok lesz ez.

*Bólint Amelies felé ,majd mikor lejön Olivia megrázkódik s utána pillant sóhajjal.*
Megint iszik....ez nem lesz igy jó.
*Mondta aztán vissza fordult és leült melléjük. Rápillantott Vincentre.*
Mindjárt jön.... majd beszélgessetek...
Nem lesz gond.! *Mondta ey bátorító mosollyal.*

*Bólint egyet, bár félúton megáll a feje és lassan megrázza.*
Nem hiszem hogy minden rendbe jönne egy beszélgetéstől...kiszámíthatatlan vagyok, ez pedig nem jó dolog.
*Felhörpinti a kávéja utolsó cseppjét is, majd lerakja a csészét.*

*Nézi hosszan a férfit,majd újra s újra kortyolni kezd a már valamennyire kihűlt teájából. Elgondolkodik egy kicsit ,majd nagy bátorító mosollyal mered vissza rá.*
Tudod, lehet ,nem fog első beszélgetésre rögtön sikerülni. De ha fontos neked még próbálkozol..és szerintem fontos neked ennyire Amelies. Még ha eleinte össze is vesztek...ez érthető.
Nézd, nekem Noah nagyon fontos, persze mint barát...mégis emiatt tegnap mi is össze kaptunk majdnem. Szóval ez néha el nem kerülhető.
*Majd nagy mosollyal üti meg a vállát a férfinak.*
Tudta ,hogy te veled nem lesz minden egyszerű. Mégis belevágott....
Szóval.. ez csak kifogás..
*Aztán sóhajt s int ,feláll.*
És most megyek. Beszélj vele...majd, holnap találkozzunk.
*Nagy mosoly s bólint.*
Jó éjt...add át üdvözletem Ameliesnek is..jó
Szia.
*Azzal elment a lifthez fel a negyedikre.*

//Bocsi mennem kell ,mert elment a netem. Majd holnap XD Jó éjt.//

Nekem fontos, de meg tudom érteni ha meggondolta magát velem kapcsolatban...
*Csöndben hallgatja Noethit tovább, magában elemzi amiket mond. Miután elment, felkel a székről és követi a példáját; felmegy a saját szobájába, és lefekszik.*

*szokásosan lemegy a bárba, de most már nem néz körül, mert tudja, hogy ilyenkor mostanság senki sincsen lent.Lemegy leül és kéri a szokásosat*
Huhn.. ha szerencsém van annak ellenére, hogy nem számítok senkire senki sem fog lejönni..*mély sóhaj, majd amint kihozzák italát elkezdi iszogatni*
De te jó isten, hogy voltam képes... nem is tudom mire, de képes voltam és megtettem, és nagyon fáj mindenem... És a szemem is fekete volt mikor felébredtem, hozzá teszem a kádban..Sose volt még velem ilyen.. miért itt kezdődött el minden... Nem értem, megmagyarázhatatlan, logikusan tudok gondolkodni, de ez rejtély, az tény, hogy amit hallottam, hogy innen nem szabadulunk talán igaz.. legalábbis azokra akiket láttam rám nem hinném, bár kitudja azok után ami történt velem...*mélyen elgondolkodik magában és miközben gondolkodik magában, vágja az arcokat, közbe iszogatja az italát majd pár óra múlva felmegy vissza a szobájába*

*Ahogyan a nap végre besütött az ablakon ,hiszen valaki elhúzta függönyt a lány riadtan ébredt, majd öltözködése és 10-20 perc után itt volt lent. Fáradtan ásitott egyet, pedig sokat aludt, mégis úgy érezte ,mintha egy hosszú alvásból ébredt volna ,ami vagy 100 éves is lehetett. Megigazgatta a haját aztán leült az egyik asztalhoz és várta a teát amit rendelt. Miútán az megjött csendesen kavargatta a forró nedüt, mialatt gondolatai a tegnapon jártak.*
Remélem tudták rendezni a dolgokat. Szomorú mikor két ember aki fontos egymásnak egy apró baki vagy félreértés miatt búcsúzik egymsától.

*A tegnapi után teljesen kifejezéstelen arccal sétál le. Számít rá, hogy Vincent meg fogja találni, és szóra akarja majd bírni, emiatt abszolút próbál érzelemmentes fejet vágni. Beáll a pult mögé, és magában nyugtázza, hogy kezd ez a hely egyre borzasztóbb lenni. Miután kiszolgál pár vendéget, magára erőlteti vigyorát, és kiszúrja Noethit, aki tesz egy megjegyzést Vincentre és magára*
Még nem beszéltünk, de azt hiszem hamarosan fogunk... Sajnos túl bonyolult a dolog.
*Sóhajt*
Ne hozzak valamit?

*Döbbenten kap a szívhez ,majd a lányra pillant feszülten,aztán kifújja a levegőt s nyugtató mosollyal pillant rá, meglendti kicsit a teáját.*
Köszönöm, de már kaptam.
Az jó....tudod, nehéz elengedni valakit.
*Dölt el az asztalon mialatt rápillantott mosollyal.*
Leülsz mellém? Úgysincs most forgalom.
Szóval, mit gondolsz erről? Nagyon haragszol rá?

*Az emlegetett szamár szinte azonnal belép a terembe amit egy gyors pillantással végigpásztáz ismerős arcok után kutatva. Hamar meglátja a két lányt a bárpultnál; vesz egy mély levegőt, és határozott lendülettel elindul az irányukba. Ez a kezdeti lendület és bátorság a távolsággal egyenes arányosságban fogy, még mindig nagyon szégyenli azt ami az elmúlt héten nem történt közte és Amelies között. A pultnál már szinte lesütött szemmel ül le, halkan köszönve az ott levőknek.*
'Estét...kérhetnék egy teát? Earl greyt...

Persze, mesélhetek...
*Majd amint elindul a pult mögül, megjelenik Vincent. Egy pillanatra megdermed, majd inkább visszasétál eredeti helyére*
Máris hozom-
*Mondja komoran, majd felteszi forrni a vizet*
Más valamit, esetleg? Egy vallomásfélét?

*Elmosolyodik Amelies felé bólitva ,majd mikor megjeleni a férfi meglepődik s aranyosan pillant rá bátorításképp.*
Szia.
*Mondja aztán előre pillant s mélyen beletemetkezik a csésze teájába hallgatva őket.*
Gyerünk Vincent...most vagy soha!

Nos, amíg a teavíz forr, miért ne...ha most akarod. Legyen.
*Leveszi a kalapját és maga mellé rakja, majd úgy pillant rá mintha csak segítséget kérne tőle. Pár másodperc múlva mintha tényleg segített volna neki az az egyszerű barna kalap, amin tulajdonképpen még díszítés sincs; összeszedte a bátorságát és Amelies szemébe nézett, remélve hogy most mindent rendbehoz, vagy legalábbis félig...*
Hidd el, én sem azt akartam hogy egy hétig ne is lássuk egymást...de mégis akartam. Nem csak veled voltam így, alig jöttem ki a szobámból...nagyon labilis voltam, féltem emberek közé menni.
*Lepillant a kezeire, mereven bámulva őket, így folytatva a mondandóját.*
Féltem, hogy ezzel a két kézzel még több ember halálát okoznám, vagy rosszabbat...Nem mertem kockáztatni, tudtam hogy nem vagyok hozzá elég erős. Elég gyenge jellemem van, bár lehet hogy ez nem így látszik...
*Halványan elmosolyodik, majd újra komoly arcot ölt, és ismét a lány szemeit nézi.*
Legfőképpen attól féltem, hogy téged bántanálak...ha egyszer előtör, nem lehet megfékezni, csak kevés dologgal...például hihetetlen fájdalommal, amit valamilyen seb okoz...
*Itt egy gyors és hálás pillantást vet Noethire, majd a pultot kezdi nézni.*
Üzenhettem volna mással, mondjuk Noethivel, de nem tudom miért nem tettem...azt hiszem, ebben érzem magamat egyedül hibásnak. Sajnálom az egészet, és megértem ha továbbra is dühös vagy.
*Még mindig kissé lehajtott fejjel pillant előre, ujjával a pult mögé mutatva.*
Felforrt a víz.

//A külső szemlélőknek: Technikai problémák miatt a jelenet befagyott...vagymi...:-3//

*Komor tekintettel bámulja Vincentet, miközben beszél. Próbál semleges arcot vágni; és véletlenül sem mutat semmi érzelmet. Miután végzett, tovább törölgeti a pultot, és néhol Noethira pillant, aki bíztatóan mosolyog*
Most mit kéne mondanom? Hogy ezentúl biztonságban érzem magam melletted, és többé nem félek tőled? Vagy..
*Sóhajt*
Nézd Vincent, te tényleg őrült vagy. Nem cáfolom, de...
*Elfordítja tekintetét*
Kiel nem tudom mit fog szólni, ha kiderül, hogy viszonyt folytatok veled. Már így is biztos vagyok benne, hogy tud róla - ő mindenről tud szinte -, de... Veszélyes lehetsz rám is. Leszálltál az ivásról, most próbálsz uralkodni magadon, de ha egyszer nekem esel? Igaz, nincs kétségem affelől, hogy nem győznélek le *itt szélesen elvigyorodik pár másodpercre, majd ugyanolyan komor fejel folytatja*, de ez így nem stabil állapot.
Gondolkodni fogok ezen a dolgon. Ne haragudj, de nekem is sok gond van a fejem fölött.
*Közben megérkezik Brian, a helyettese, aki átveszi tőle a pultot*
Kicsit felmegyek, csak miattatok lenéztem. Ledőlök egy kicsit. Később találkozunk.

*Próbál faarcot vágni, várja a lány válaszát. Mikor megkapja, elgondolkozik.*
Nem érdekel, hogy Kiel tud-e róla, nem félek tőle. És neked sem kéne hagynod, hogy más irányítsa az életedet, persze azon kívül, hogy kötelező itt maradnod...
Tudom hogy őrült vagyok, Fausttal már beszéltem; azt mondta hogy majd megnézi a rúnát, hátha tud tenni valamit hogy újra kevésbé legyek...labilis.
*Ahogy Amelies elsétál, szomorúan néz utána. Más választ várt, legalább valami biztatót. Egy "gondolkodni fogok" ilyen helyzetben nem jelent túl jót; a gondolkodás logikán alapul, és teljesen logikus hogy egy veszélyes őrült közelében is veszélyes lenni, nemhogy egy ágyban aludni vele, vagy megölelni...*
De...de nem vagyok őrült. Nem én vagyok az. Én teljesen normális vagyok...De tényleg ideje lenne elfogadnom, hogy kockázati tényező vagyok...nem szabadna emberek között lennem.
*Odahajol a pultoshoz aki átvette Amelies helyét.*
Elnézést, át tudna adni valamit az előző lánynak?
Esetleg, mi lenne az?
Ha legközelebb látja, mondja meg neki hogy ha beszélni akar vagy döntésre jutott, akkor küldjön fel valakit a szobámba értem.
*Egy pillanatra elgondolkozik.*
Mondja azt is neki, hogy a...szociális problémáimon dolgozok. Megtenné ezt az apró szívességet nekem?
Végül is, nem nagy dolog...rendben, megmondom neki.
Köszönöm.
*Ezzel kifizetett egy üveg ásványvizet, amit megfogott és felvitt a szobájába. Fejben már elkezdte tervezni mindazokat a lépéseket amiket meg fog tenni, ám ezekről nagyrészt még ő sem tudott teljesen.*

Jó reggelt!!
*Lép ki nagy mosollyal az arcán ,s igazából semmi más mimikát nem lehet kivenni belőle. Csalfa volt ez a jó kedv ,mégis úgy gondolta, optimistán csak jobban megérti a dolgokat ,és másoknak is csak jobb lehet. Rayt nem látta pár napja, ez egy kicsit zavarta is ,de ha úgy veszi ,nagyon sok mindenkit nem látott már egy ideje. Már előre eltervezte ,hogyha látja Ameliest megkérdezi mit gondol Noahról ,de nem is nagyon szeretné terhelni ,hiszen most nála is érzelmi bál van...Igen ,és egyre nagyobb. Egy pillanatra elvesztette azt az édes, gyermekies mosolyát, ahogyan ezeken járt a feje. Kis kör körös mozdulattal játszadozott a baracklében lévő szívószállal amit most raktak elé, majd felpillantott mosollyal mikor ismerőst látott meg. A pincér zavartan mosolyodott el.*
Köszönöm. Honnan tudtad ?
Mindig ezt kéred ilyenkor...
Nem is tudtam,hogy ma te vagy....de várjunk.. miért nézel el?
Mi? Én? Dehogyis... Ohh igen ,máris megyek!
*A pincér sietve indult egy másik asztalhoz a lány meg utána pillantott de ekkor észrevette a kalapot.*
Mi üthetett belé?
Nahát..

*Szinte rettegve siet le a lépcsőkön, többször majdnem elesik. Ahogy leér, körbenéz és elégedetten nyugtázza hogy alig vannak lent emberek. Aztán eszébe jut hogy miért jött le, és gyors léptekkel a bárpulthoz sétál. Ahogy odaér, hirtelen mozdulattal kapja fel a kalapot az asztalról és a fejére rakja.*
Már azt hittem ellopták...
*Ekkor veszi észre Noethit. Kicsit szégyelli magát amiért nem vette észre, úgyhogy enyhén meghajol.*
Elnézést az udvariatlanságért...Jó napot.

*Kicsit lepetten néz a férfire ,ahogyan nem veszi észre, de igazából inkább azért ,mert Vincent most tegezni kezdte. Noethi felvonta szemöldökét s jól megfigyelte a férfi tetteit, reakcióit.*
Nagyon nyugtalan vagy....talán nem tudtál aludni?
Vagy bajok voltak? Itt...Ott ?
*Kerülte ki az érzékeny témák megnevezését mialatt nézte aztán sóhajtott s elmosolyodott felé.*
Nem,nem vitték el. Én is csak most vettem észre.
*Nevetett halkan ,majd megértően pillantott rá.*
Tényleg..mi a baj?

*Elmosolyodik ahogy a lány megpróbálja körülírni a dolgokat.*
Értékelem hogy megpróbálsz megkímélni, de fölösleges, mindketten tudjuk hogy miről van szó.
Azt mondta, hogy gondolkodik a dolgon...én a magam módján megpróbálom megoldani a dolgokat.
*Végigsimítja a kezét a kalapján.*
Baj? Semmi, megijedtem hogy ellopták a kalapom...szeretem ezt a kalapot.

*Hallgatja szomorúan ,majd elmosolyodva szürcsöl bele a baracklébe, s utána ismételten rápillant. Nézi ahogyan a férfi kiadja érzéseit a kalapnak, ahogyan ragaszkodik hozzá. S ez igazából, szinte már csodálatos, hiszen sokan egy emberrel nem viselkedik így, nemhogy egy kalappal.*
Ne aggódj. Meg fog oldódni minden.
Azt látom. Ez valami régi, igaz? Emlék is szinte, ezért ennyire fontos, nem?

Az, hogy mi fog megoldódni és mi nem, a jövő zenéje. Majd kiderül...
*Ahogy a kalap szóba kerül úgy néz ki mintha szemeivel a plafont nézné, pedig csupán a kalap karimájára pillant.*
Egyike azoknak a dolgoknak amik nálam voltak mikor kijutottam a szanatóriumból. Volt még nálam...egy kerámiatőr, meg...
*Rákönyököl a pultra és kezeit összekulcsolja az álla alatt, hátha úgy jobban tud gondolkodni.*
Meg az egyik őrtől elvettem egy Browningot...meg nálam volt még ez.
*Az inge alól előhúz egy ezüstszínű kinyitható medált, amit mosolyogva néz pár pillanatig.*
Nem tudták elvenni tőlem...nem engedtem. Úgyhogy nálam hagyták.

*lassan lesétál látja, hogy ott vannak többen, de most már vállat von, úgyse fognak vele foglalkozni, elmegy leül a bárba* Jó reggelt.. *elég fáradt hangon megszólal majd leül és a szokásosat rendeli, majd amint kihozzák elkezdi iszogatni*

*Kíváncsian hallgatja ,aztán fehéres arára mosoly húzódik s rápillant a medálra.*
Érthető ha ennyire fontos akkor.
És ez normális is. Nagyon jó ez így.
*Hajol közelebb kíváncsian.*
Van benne valami?