Előtér

Van, de csak egy...
*Ekkor köszön rájuk Emily. Ugyanaz a lány aki majdnem megölte, villan az eszébe. Összehúzza a szemeit, Noethi mostmár hirtelen nem lett olyan fontos. Vicsorogni és morogni kezd, mint mikor egy farkas készül támadni.*
Te...?

*ránéz halál nyugodtan Vincentre* Én hát, ki más..?! Van még egy olyan ebben a hotelben mint én? Mielőtt bármit is gondolsz, sajnálom a múltkorit, még magam se jöttem rá mi volt azaz egész, szóval bocs*vonja az egyik vállát majd visszafordul és iszogatja tovább az italát majd leteszi*
De ha rendezni akarod a tartozásod, mert egy lány elvert, ezúttal véletlenből és a lány öntudata nélkül, akkor szerintem azt kint rendezzük.. *visszafordult közbe Vincent felé és halál nyugodtan néz rá*

*Mikor meghallja a közelgő hangot ,még mindig a kis csecse becsét és történetét figyeli, de vissza köszön illedelmesen. Aztán valami megváltozik, Vincent elhallgat s Noethinek rossz érzése támad. Lassan pillant fel ,mialatt szemei ijedten kezdenek fényleni és mégis hitetlenül.*
Ez a lány tette volna azt múltkor Vincentel ?
Ő ölte majdnem meg? De hát....
Vincent...nyugodj meg.
Kint ? Tudod miről beszélsz?! Ne kezdjétek...
*Néz váratlanul Vincentre.*
Kérlek...ne folytasd.

*Arca vörös lesz a dühtől, változó érzelmekkel. Szinte látni ahogy hadakozik önmagával azon hogy mit tegyen. Aztán ránéz a kezére; iszonyúan remeg. Mélyeket lélegezve a tenyerébe temeti az arcát, próbál lenyugodni. Másik kezével arca elé emeli a kis medált, és kinyitja. Másik keze ujjai közül nézi fél szemmel a benne levő képet; egy tíz évvel fiatalabb Vincent és egy nő aki szinte teljesen ugyanolyan mint Amelies. Becsukja a szemét és továbbra is csak ül mélyeket sóhajtva hogy lenyugodjon, tenyerével az arcát takarva.*

*néz Vincentre, picit megdönti a fejét*Hm, mivel férfi vagy ez kész csoda, hogy feltudod dolgozni bár elég nehezen ahogy elnézem, gondolom abban a medálban a feleségedről van kép, szép dolog ha ránéz az ember a kedvesére és megnyugszik, csak én feleslegesnek tartom, a szerelem egy felesleges dolog az életben az ember manapság senkiben se bízhat igazán*visszafordul megfogja poharát és elkezdi kör-körösen forgatni és azt nézi, ahogy a jégkocka mozog benne az ital pedig kör-körösen mozog*
De ház ki így ki úgy. És én így..*továbbra is csak a poharát nézi és forgatja*

*Noethi aggodalmas pillantásokkal méri fel a férfit ,majd mialatt elkezd beszélni Emily rögtön rávetül a tekintette. Elhúzza a száját s egyre jobban kezdi érezni azt ,hogy düht szítanak benne, pedig nehéz ,s alapjáraton sem akar sosem bajt. Hirtelen csap az asztalra mialatt feláll.*
Pontosan . Mindenki másképp gondolja. Szerintem igenis, fontosak az érzelmek. Ezek kötnek ,minket össze..ezek azok amikkel különbözünk a gépektől, ezek miatt vagyunk szabadok!
* Mondja neki ,de egyszer sem emelte fel a hangját, mégis feszülten tekintett a lányra. A végén kifújja magát.*
Látod ,hogy fontos neki. Ne szítsd magad ellen, így is nehéz megállnia ,hogy ne adja vissza mikor te támadtál rá. Még ha nem is voltál önmagad.
Kérlek...maradjunk ennyiben....ne legyen több gond.

Azt ajánlom, ne folytasd...
*Rádől a pultra, még mindig remegve. Fél szemmel felpillant és rámutat egy pohárra.*
Megtöltenéd nekem vízzel?
Öh...igen...
*A csapos odatolja elé a pohár vizet, de Vincent egyelőre nem nyúl hozzá. Csak fekszik a pulton, remegve; még mindig küzd magával, hogy ne próbáljon meg semmi hülyeséget csinálni...*

*ránéz Noethire* Tudod.. tulajdonképpen egy hírhedt álruhás fejvadásztól mit vársz?! Jó pofizást, nyalizást, hatalmas kedvességet?! Ez tőlem messze nem kapható meg, kapható volt, de eljátszották.. *abba hagyja a pohár forgatását és előre néz, kicsit feszült és mérges lesz és rácsap egy hatalmasat az asztalra, de a hangját nem emeli fel és mélyen az asztalra mered, az arcát már nem is látni a hajától, majd amint rácsap az asztalra már el is lazítja a kezét és megszólal olyan hangon mintha sírna, fel se tűnik neki*
Azóta ég bennem a düh, a vágy, hogy az illető visszakapja amit érdemel, ezért találom fölöslegesnek a szerelmet, ilyesmire én nem fecsérlem az időmet, egy ilyen traumát éltem át, nem is kell több, nem kell az, hogy amint megkapja az illető amit akar aztán egy szó nélkül otthagy és soha többet nem látom, na nem, ezt nem, nem elég, hogy családomat elvesztettem, semmi sem maradt már nekem, csak az emlékeim. Nektek se lehetett fenékig tejfel életetek, legalább is Vincent-nek nem, mivel ha egyszer itt van és ha már csak a medál van neki akkor a kedvese valószínűleg már nincsen vele ami szomorú, számára.
De tudod olyan embernek akinek már nincsen miért áldozatot hoznia az életben, annak szerinted mennyire fontos a szerelem?! Személyes véleményem szerint semennyire...
*felnéz rájuk könnyekkel teli szemmel*

*Vincentre pillant aztán vissza. Ahogyan meghallja Emily hangját és azt amit mesél elpillant szomorúan. De igazából érti mire gondol és céloz. Tudja ,hogy mit szeretne, de nem adhat mindent fel ,bármennyire is szörnyű. Tovább kell haladni.... A férfira pillant ismételten ,majd a lány vállára teszi kezeit bátorító mosollyal.*
Senki nem mondhatja meg mit kell érezned, ha jön úgysem tudod megállítani,még ha akarod sem. De pont emiatt, és amiatt a fájdalom miatt amit átéltél, tudnod kell ,hogyan válogasd meg szavaidat ,főleg olyan emberekkel szemben akiket szintén nagy fájdalom ért. Az életben ,valaki többet veszít ,valaki kevesebbet, de mindig jön valami. Éppen ezért sosem szabad feladni, még akkor sem ha össze vagyunk itt zárva.
*Mosolyodik el zavartan s Vincent mellé lép, a hátára teszi kezeit.*
Neki is sok baja volt, sok gondja van még most is. Van miről nem is tehet. Mégis, mindannyian megérdemlünk valami újat, vagy mást. Emily ,nem kell teljesen megnyitnod magad, hiszen sok mindenen mentél már keresztül. De úgy gondolom, az ellenségeskedés sem neked, sem másnak nem lesz jó.
*Aranyosan elmosolyodik elveszi a kezeit ,majd újra a baracklevét kezdi inni, azonban mélyen elgondolkodik.*
Több közös van a babákban...mint eddig gondoltuk volna...
*Pillant néha rájuk.*
Jobban vagy Vincent?

*Nem foglalkozik a külső világgal, lassan enyhül a remegés, de még mindig látni hogy nem múlt el. Felegyenesedik a székén és felemeli a poharat. Nézi egy darabig, aztán a szájához emeli és inni kezd. Miután kiürült, pár másodpercig a szájánál tartja. Aztán a pohár hangos csörrenéssel törik szét és szóródnak szét a szilánkjai a pulton és a padlón; Vincent szétharapta a poharat.*
Ja...jobban vagyok. Elnézést, kicsit még remegek.
*Kiköp pár szilánkot, aztán idióta vigyorral néz Noethire.*

*mikor rácsöppen egy könnycsepp a kezére, felfogja, hogy hirtelen elérzékenyült, majd gyorsan elfordul és letörli a könnyeit majd visszafordul teljesen komoly arccal mintha semmi sem történt volna és tök nyugodtan beszél Noethivel*
Na szóval elnézést, a hirtelen felindulás, egyébként nem szokásom*még töröl egyet a szemén*
Visszatérve a témánkra, engem már nem igazán tud semmi sem meghatni, saját tapasztalataim szerint beszélek. Most lehet, hogy van akinek ez felháborító, de el kell fogadni azt a tényt, hogy nekem ez a véleményem, kinek nem inge nem is igazán veszi magára és hozzá tettem mellékesen a mondatomhoz, hogy ki így ki úgy , és én ÍGY gondolom mindezt, hogy felesleges. Most ha valakinek nem az és másképp gondolja, gondolja úgy én elfogadom azt a tényt, még ha én nem is úgy gondolom, mind emberek vagyunk és ha tiszteletben tartjuk mindentől függetlenül a másikat, elfogadjuk a másik véleményét, én fejvadász létemre igyekszem tiszteletben tartani mindezt.*bólint egyet csak úgy és mikor ráteszi Noethi a vállára a kezét ránéz a kezére és fintorog*
Kösz az együttérzést, de nincsen rá szükségem.*megfogja és le emeli Noethi kezét*
Tény, hogy mindenkinek megvan a maga gondja, tény, hogy nem nekem lehetnek a legnagyobb bajaim, de én még mindig saját tapasztaltaim szerint beszélek.*vállat von, majd odasétál Vincenthez és mindegy kisgyerek hirtelenjében ráugrik a hátára és elkezd nevetni*
Bocsánatot kérek azért ami tettem tényleg sajnálom, nem tudom mi volt az és valószínűleg egy ideig nem is fogom tudni, most nyugodtan akár be is verhetsz nekem egyet vagy csinálsz amit akarsz, de komorságom ellenére tudok jókedvű is lenni. *még mindig Vincent hátán ágaskodik és hatalmas mosoly van az arcán és kicsit felnevet csakhogy eltüntesse jelenleg innen a rossz hangulatot így is szokásosan mindent ő okozott*
Szóval nyugodj meg *vállára teszi a fejét és teljesen olyan jelenleg mint egy 5 éves kisgyerek közbe ránéz Noethire is és mosolyog*

*Végig hallgatja őket s elmosolyodik halvány mosollyal. Tudja ezen nem lehet változtatni ,így inkább csak hagyja egy ideig ,és segít ha az ő ideje van. Mikor a férfi szétharapja a poharat egy pillanatra megdöbben, s mikor vigyorog érdekesen pillant rá.*
Remélem finom volt...
Nem vágtad meg magad ?
*Kérdezi egy sóhajjal aztán mosolyt vesz fel s mikor Emily játszani kezd megdöbben majd nevet*
Igen... a ház, nem véletlenül minket választott ki...
Na! Most ,hogy minden megoldódott ideje megkeresnem a kerge bátyám.^^
Legyetek jók...és semmi bajt nem akarok látni.
Sziasztok!
* Azzal elindult a lift felé ,de még a furán viselkedő pincérre pillantott aki ismét elvonta a tekintettét. Majd bement a liftbe és elment a szobájába a negyedikre.*

Nem, nem vágtam meg magamat, jól vagyok.
*Elég váratlanul éri mikor Emily ráugrik, majdnem hátraesik a székkel. Meglepetten pillant fel Emilyre.*
Izé..semmi baj...azt hiszem.

*leugrikk Vincent hátáról majd Noethi felé néz*
Szia - *mosolyogva int egyet majd visszanéz Vincentre*
Akkor nincsen harag? - *nyújtja a kezét*

*Megkönnyebbül mikor a lány leszáll a hátáról, nyújtózik egyet, majd kezet fog vele.*
Nem, nincs.
Ebbe meg mi a franc ütött...

Örülök*mosolyog majd leül és rendel magának egy szokásosat*
Imádom, hogy olyan meggyőzően eltudok játszani bizonyos szerepeket.. Csak most ez kivételes eset, mert most nem akarok bajt, ha már ide elvileg be vagyok zárva egy életre, sok emberrel.De biztos fogok még konfliktusokba keveredni, de hát jelenleg ez lerendezve legalább.*kortyolgatja az innivalóját majd le teszi és Vincentre néz*
Szóval igazam volt abban, hogy a feleséged képe van a medalionban?*mosolyogva néz rá*

*Kér egy másik pohár vizet, miután a pultos feltakarította a baleset maradványait, le is rakja elé a kért italt.*
Igen, igazad volt...
*Gyorsan próbál témát váltani, erről most nem akar beszélni.*
Miért kürtölöd szét hogy ki vagy?

Nyugodj meg nem akartam kivesézni ezt a dolgot csak ezt az egy kérdést akartam megkérdezni, mivel gondoltam, hogyha egy medaliont nézel akkor *felemeli a mutató ujját*1. nyugtat már a puszta látványa is az illetőnek *most a középső ujja* 2. az illető valószínűleg már nincsen melletted *most a gyűrűs* és 3. rossz érzés arról beszélni amit már elvesztettél.
*majd leteszi a kezét az ölébe és picit elmosolyodik, majd eszébe jut a családja és az a fiú és ez igazándiból erőltetett mosoly lesz*
Egyébként összesen 3 ember tudja, régről egy srác aki mindentől függetlenül megígérte, hogy titokba tartja a kilétemet és eddig így is lett, meg te is tudod mivel tisztességesen bemutatkoztál így én is, bár az is felmerülhet, hogy hazudtál, de a jelekből ítélve amilyen lelki állapotba tudsz lenni, valamilyen szinten ezt kétlem na és az a lány is tudja, aki túl kedvesnek tűnt ahhoz, hogy beköpjön, de tulajdonképpen lényegtelen bárki is árul el, megkeresem, rendőrök meg még sose voltak képesek elkapni mindentől függetlenül.*mosolyog*

*Belekortyol a pohár vízbe és elgondolkodik pár hosszú másodpercig.*
Honnan tudod, hogy mi a valóság?
*Rámutat Emilyre.*
Honnan tudod, hogy az aranyos lány nem egy hasonló jellemű embert rejt, úgy mint te?
*Széles, barátságos vigyor húzódik az arcán.*
Honnan tudod, hogy ez nem egy illúzió, és nem vagyok mögötted, készen hogy elvágjam a torkodat?

*belekortyol az italába majd ránéz Vincentre ravasz mosollyal* hidd el a látszatok ellenére, rafináltabb vagyok én annál.. meg ha ez látszat lenne abba belefájdulna a fejem és rosszul lennék. Meg emlékszel mi volt legutóbb mikor hamis látszatokat keltettél körülöttem.. Ja és azóta az egy eset óta rossz ember ismerő se vagyok kifejezetten *kuncog*
na jó elnézést, de én most távozom, még van elég teendőm a szobámban*meg is itta az italát, leteszi a pénzt, majd elindul*
Majd még biztos társalgunk*Int egyet majd elindul felfele a lépcsőn*

Hm...jó színész, azt meg kell hagyni.
Lehet, hogy igazad van, lehet, hogy nem.
*Int egyet a lány után, majd tovább ül a bárpultnál. Pár perc múlva lerakja a pohár árát, aztán kisétál a parkba hogy szívjon egy kis friss levegőt.*

*lebaktat a lépcsőn, majd elsétál a pulthoz és leül*
Egy teát kérnék. Köszönöm. - *elég kómás fejet vág*
Azonnal hozom, jeges vagy meleg tea?
Legyen jeges. Köszönöm.
*pár perc múlva meg is kapja benne 3 jégkockával amit el is kezd kortyolgatni*
Mmmm.. ez kellett nekem*ízleli a finom teát, felébred és teljesen megnyugszik, egy ideig ott ül és iszogatja a teáját, majd pár óra múlva felmegy ismét a szobájába, ha senki sem jönne.

*Két nap eltelte után lesétál a recepcióra. Brian - a helyettese, aki újabban egyre többször vette át szerepét, még mindig ott robotolt. Fáradtnak nézett ki szegény, de Kiel rendesen megfizette - tudomása szerint.*
Hé, itt vagyok, most pár napig átveszlek!
*Mosolyog rá kedvesen, miközben megpaskolja vállát. A fiú hálásan bólint*
Istenem, végre! Már azt hittem, soha nem mehetek haza... Két napja robotolok. Mondd, minden rendben? Mostanában folyton eltűnögetsz...
Volt pár elintézendő dolgom Kielnek... *Feleli sóhajtva, miközben felveszi kötényét* Tényleg nagyon kösz, hogy segítettél!
Igazán nincsmit. Aztán jó munkát!
*A fiú után néz, aki szinte kirohan az ajtón, megfáradva*
Kielnek pár dolog... Ó, igen... a csomag! Már el is felejtettem...

*Már szinte nevetségesen lassan sétál le a lépcsőn, sápadt arccal, gyűrött ruhával és kócos hajjal, valamit halkan motyogva magában, irdatlan bűzt hozva magával. Mozgása zavart, ide-oda pillantgat a földszinten, mintha csak segítséget keresne, vagy egy búvóhelyet a világtól. Idegesen húzza el a szemébe érő haját, ami újra és újra visszahull. Lassan a bár felé lépked, aztán leül az egyik székre. Az iszonyú szagra a pultos undorodva fordul meg:*
Te jó ég, maga meg mikor fürdött utoljára? Még a végén elijeszti a vendégeket.
*Pár másodpercig csak bámulja a csapost, talán ennyi ideig telik összeszednie a gondolatait hogy kinyögje a választ.*
Tegnap...tegnap fürödtem...
Nem ártana alaposabban...Mit adhatok?
*Felemeli a kezét és rámutat az egyik üveg Ballantine's-ra, mire a pultos meghökkenve néz rá.*
Az egészet?
*Bólint, majd lerakja a pénzt a pultra, amiért cserébe meg is kapja az üveg whiskyt. Aztán csak ül, és nézi az italt, mintha csak gondolatban beszélgetne vele.*

*Lucskos talpak piszkolták be a márvány padlót. Nyugodt, megfontolt lépésekkel haladt előre. Az egyik szőke lány irányába - hát persze, hogy rögtön a nőkhöz! - majd kissé rekedtes hangjával megszólalt. Zavarba érezte magát - most biztos minden tekintet a testébe szúródik.*
Szép jó napot *megköszörülte a torkát.* Egy szobát... szeretnék.