Előtér

Már teljesen jól vagyok *hazudja, és biztatóan a lányra mosolyog, majd vissza sandít Vincentre*
Nem állítom meg, lehet, hogy jobb, ha ők nyírják ki egymást, mintha a ház tenné ezt velük... *elhúzza a száját*

Ígérd meg,. hogy ha fáj szólsz....
*Nézte komolyan Noaht.*
Kérlek...ebben ne légy makacs....olyan,furcsa vagy mostanság.
*Nézi őket feszülten ,majd előre pillant*
Ez így nem lesz jó....kezd egyre nehezebb lenni itt a légkör...
Mintha a ház, most kezdené el játékának első lépését...és ez..nem éppen a legjobb, mert a stabilitás itt nem az első helyen áll.
*Nézte a plafont ,a falakat, mintha olvasna a ház gondolataiban. Igen ,ez mindig is érdekelte, mit akar tőlük? Miért jó ez neki. Épp ezért kommunikált eleinte a házzal...sőt..néha még most is ha egyedül van. Törtetve, reményteljesen nézi a falakat ,hátha kap valami választ ,de semmi. Halk sóhajjal néz ismételten rájuk.*
És... mit akartok tenni? Ha feltűnik ismét Emily ?

*Egészen addig figyeli tovább a liftet amíg fel nem kerül Emily neve. Erre visszafordul, és komoly hangon jelenti ki:*
Ha ismét feltűnik...megkínzom, és összetöröm lelkileg.

*Vincent reakciójára felsóhajt*
Lehet, hogy nem kéne... ha használhatatlanná teszed, lehet, hogy soha a büdös életben nem jutsz ki innen. *támaszkodik meg a pulton - már megint az a rossz szokás... bár most nem is érdekli túlzottan*

Ebben igaza van. Nem véletlenül kellünk mindannyian.
Még nem kellene annyira bántanod...
* Dőlt le a pultra s firkált tovább ,rajzokat a cetlikre. Nem szóltak rá, és ez most nagyon megnyugtatta. Nem hiába ez volt a munkája is.*
Mellesleg, ha valakinek baja lesz itt vagyok! Egyre jobban használom.
*Mosolyodik el nagy édes mosollyal. Végre boldogan ma.*
Örülök... hogy a hasznomat veszítek...
*Rajzolgat ismételten.*

*Egy pillanatig még zord tekintettel néz maga elé, aztán unottan megvonja a vállát*
Majd meglátjuk, amit meglátunk.
*Észreveszi hogy Noethi nagyon el van mélyedve valamiven*
Valóban jó hogy itt vagy...de mit csinálsz?

*Észre sem veszi, hogy Noethi rajzolgat, összehúzott szemekkel figyeli még mindig Vincentet*
Neki mi a különleges képessége...? Tudok róla vajon...?

*Amikor Vincent felé fordult elmosolyodik felé s megmutatja a gyors rajzait. Pontosak ,mégis sok érzelem van bennük, pont ahogyan kell.*
Tudod, úgy érzem a gondolataim és aggodalmaim ezer felé szakítanának...de ha rajzolgatok ,akkor megnyugodom,mivel ez a munkám is.
*Magyarázta, aztán halkan nevetett, lerakva a tollat a papír mellé.*
Butaság..mi?
Vincent...neked..minden előtt, mi volt a munkád?
*A nagy csendre felpillant Noahra.*
Noah....

*Lassan elemzi amit Noethi mond, majd pár pillanat csend után megszólal.*
Egyáltalán nem butaság...ha valamit szeret csinálni az ember, akkor az megnyugtatja, és elrendezi az elméjét.
*A kérdésre először csend a válasz, majd pár "őőő", aztán a pultot kezdi bámulni, mintha szégyellné amit kimondani készül*
Nem...én nem emlékszem mi volt a munkám. Rengeteg dolog kiesett az emlékezetemből...

*Felsóhajt, és ellöki magát a pulttól.*
Én felmentem *jelenti ki* Lejárt a munkaidőm *teszi még hozzá, majd a bejárati ajtóhoz sétál, átfordítja a táblát, és becsukja az ajtót. Biccent a két beszélgetőnek, és felmegy lifttel*

*Nézi a férfit egy megértő mosollyal.*
Köszönöm...és ne aggódj Vincent. Ez egyáltalán nem rossz. Egyszer, ha akarod úgyis rájössz ezekre,de addig is, nem szabad szégyellned emiatt magad. Ha kijutok innen...ígérem segítek a keresésben.
*Mosolyodik el ,majd mikor Noah megszólalt s csak úgy elment nézett utána. Arca egyik pillanatról a másikra vált szomorúbbá.*
Jóéjt!
*Kiáltott utána ,aztán bár még mindig a lift fele nézett meredten, már Vincenthez beszélt.*
Szerinted sincs valami rendben...igaz?
Nem ilyen szokott lenni. Félek...elrontottam valamit...annyira más...

*Megrázza a fejét*
Nem fogok rájönni...azok az emlékek örökre elvesztek, legalábbis nekem. De azért köszönöm hogy támogatsz.
*Erőtlenül mosolyog, majd ahogy Noah távozik, utána int*
Jóéjt! ...Mi ne lenne rendben?
*Elgondolkozik, aztán a bejárat felé néz*
Nem tudom milyen, én nem ismerem annyira. De valami tényleg nem oké, én is látom. Viszont, nem biztos hogy a te hibád. Az már biztos, hogy én megyek a szobámba...maradnék még, de nem merek; tudod hogy van ez. Jó éjszakát Noethi, aludj jól.
*Int a lánynak, majd dúdolgatva felsétál a lépcsőkön*

* Hálás mosollyal néz a férfira s bólint.*
Félsz megint zombist játszani, pedig vicces volt.
*Nevetett halkan ,de a férfi már nem hallhatta ezt. Miután elment még egy ideig nézett maga elé meredten.*
Nem az én hibám? Nem tudom...igen én is így gondoltam...de más érzéseim vannak, félek ha ezek bejönnek, rosszabb is lehet. Ha pont vele már veszekszem...akkor....
* Könyököl a pultnak és a fejét a kezeibe temeti kétségbeesetten.*
Amelies.... szeretnék veled beszélni...ha te azt mondod...tényleg nem önmaga...akkor tudom mit ronthattam el...
* Vagy 20 perc múltán lassan pillant fel, nah..már neki is fáj a feje. Feláll,és elindul a lift felé.Majd egyenesen be a szobájába.*

*lesétál a földszintre de előtte figyelmesen körbe néz nehogy olyasvalaki legyen lent akivel múltkor balhét csapott, most nincsen energiája semmiféle balhéhoz kivételesen*
Huhn.. istenem mi van mostanság velem...*fogja a fejét és közbe sétál a bár felé, majd leül és rendeli a szokásosat és egy ideig ott ücsörög, majd pár óra múlva felmegy vissza szobájába*

*Egész jó formában ballag le a lépcsőn, egyenesen a bár felé. Tegnap egész nap nem jött le, félt emberek közé jönni, de valamikor csak kell innia valamit...leül a székre, és rendel egy kávét, mire a csapos elhúzza a száját:*
Ugyan, semmi alkohol? Még mindig?
Nem, le akarok szokni...még mindig.
*Lerakja elé a csészét, benne a fekete löttyel, amit lassan elkezd kevergetni. Furcsállta a mai napot, egész nap semmit nem hallott...lehet hogy magától, csak úgy rendbe jött a rúna? Ez volt az elfogadható magyarázat, úgyhogy most jó kedve volt.*

*A lift ismételten nyílik s ekkor pár vendég rohan ki belőle. Szó szerint menekültek valami elől, le az ebédlőbe, volt ki gyorsan ki az egész épületből. Utoljára Noethi lép ki nagy sóhajjal ,mialatt meglegyezi maga előtt a kezét. Tegnap nem jött le ,nem érezte annyira jól magát, inkább próbálta kimosni a vért a fehér ruhájából. Persze, ezt Ray meglátta s először aggódott ,majd mindenfélét kitalált a lány pechére. Szóval most gyorsan kilépet, s tekintette keresett valaki ismerőst. Mikor észrevett egy nagyon is ismerős hátatt nagy mosollyal indult tovább, s mikor léptei lehalkultak háton vágta a férfit, persze nem erősen.*
Sziia! Hogy vagy?
Voltál lent tegnap? Találkoztl valakivel?
*Ült le mellé aranyos mosollyal, tekintetével a féri előtt lévő lötyöt nézte.*
Örülök ,hogy váltottál...
Hozhatok neked valamit?
Nagyon kedves vagy...egy teát kérnék.
Milyet ?
Gyümölcsössst.
*Húzta el a végét egy biccentéssel ,mire a pincér mosollyal ment el s ekkor Vincent felé fordult.*

*Fáradtan, megtépázottan, pár sebbel ajkán lép be a fogadóba. Haján látszik, hogy már 1-2 napja nem volt kezében fésű, ruhájának mintáját jórészt a kosztól és néhány vérfolttól nem igazán lehet látni. Kezében egy hatalmas csomag van, ami mögül kinézve próbál tájékozódni, és nem fellökni senkit. Amikor beljebb lép, és páran megjegyzést is tesznek rá, megindul a lift felé, azonban félúton kiszúrja Noethit és Vincentet is. Szíve nagyot dobban, próbál úgy tenni, mintha észre sem vette volna őket. Amíg várakozik a liftre, nagy csomagját ledobja, és megtörli homlokát*
A rohadt életbe...

*Nyugodtan kavargatja a kávét, de hátrapillant mikor emberek rohanását hallja. Kicsit nyugtalanítja a dolog, de nem törődik vele, neki most épp jó kedve van. Visszafordul a kávéjához, és ebben a pillanatban vágja hátba Noethi, kávéját majdnem kilökte, keze pedig ütésre lendült, de ahogy meglátta a kék hajtincseket, gyorsan leengedte a kezét.*
Hé, nem illik ijesztgetni, még a végén szívrohamot kapok. Bár annyira öreg azért nem vagyok...
*Belekortyol a kávéba, majd megrázza a fejét*
Nem jöttem ki a szobámból tegnap...nem mertem, tudod. De most már sokkal jobban vagyok, mintha a rúna magától..."megjavult" volna.
*Lerakja a csészét, aztán bár későn, de válaszol a kérdésre*
Váltani, mármint az alkoholról? Hát, kezdtem unni...
*Ekkor sétál be az ajtón egy alak, a csomagtól nem látni ki. Egy darabig figyeli, aztán rájön hogy nagyon is jól ismeri azt a valakit.*
Amelies...?
*A kávét otthagyva siet a lány után, a liftnél utol is éri.*
Te meg merre...jó ég, mi történt veled? Az kinek a vére...?!
*Ránéz a csomagra, majd újra a viharvert külsejű Amyre, végül a jómodor végett felemeli a csomagot és várja a lány válaszát.*
Azt hiszem segíthetek felvinni ezt, akárhova is viszed.

*Noethi aranyosan elmosolyodik bólintva.*
Rendben...nem ijesztegetlek többet. Bár...ha úgy veszük nálam idősebb vagy jó pár évvel.
*Gondolkodik el mosollyal majd bólint.*
Igen, gondolhattam volna.
De nagyon örülök,hogy úgy érzed minden rendben. Ez nagyon jó.
Reméljük marad is.
*Iszik bele a teába ,majd elfintorodik és elhúzza a száját. A nyelvét legyezi.*
Forróó...
*Motyogja,fél szemét behunyja a hirtelen jött fájdalom miatt s mikor meghallja azt a nevet hirtelen pillant fel arra amerre a férfi. Felugrik és utána siet. Döbbenten néz végig a lányon.*
Amelies ? Úristen..mi történt?
*Kérdezi halkítva magán.*

Először is...
*Kezd bele mondandójába, mikor legyint egyet kezével. Abban a másodpercben a nehéz csomag kirepül Vincent kezéből, és Amelies lába mellé érkezik anélkül, hogy bármi kiborult volna belőle*
Nem illik olyan dologhoz nyúlni, ami másé.
Másodszor...
*Megérkezik a lift, és habozik pár másodpercig. Sóhajt egy nagyot, majd inkább elengedi, nem száll be*
Semmi bajom nincs. Ne aggódjatok. Csak volt pár elintézendő dolgom kinn. Ezt pedig *mutat a csomagra* fel kell vinnem Kielnek.
*Letöröl egy koszfoltot szája széléről*
Nem haltam meg, ne vágjatok ennyire ijedt fejet!

*Értetlenkedve nézi az immár földön pihenő csomagot, aztán vigyorogni kezd.*
Mi az, csak nem feldarabolt hulla van benne?
*Halkan nevet párat, aztán ismét csak mosolyog. Pár másodperc múlva magához húzza a lányt és átöleli.*
Örülök hogy nincs semmi bajod...már hiányoztál.

Zombik? Hullák ? Kell még valami?
*Nevetett Vincent beszólásán ,majd aranyos mosollyal nézte őket, végül előre pillantott elgondolkodva és a csomagra figyelt fel.*
Kiel úrnak? Huha...
Jó...jó..
*Rázta kezeit mosollyal.*
Ha zavarok szóljatok!
Örülök ,hogy itt vagy Amelies.
Majd..kérdezhetek valamit? Máskor ^^.

*Kirázza a hideg abban a pillanatban, amikor Vincent hozzáér. Ridegen húzódzkodik el tőle*
Egyáltalán nem kerestél már több mint egy hete.
Szerintem nincs miről beszélnünk.
*Majd Noethire néz, és próbál mosolyt erőltetni arcára. Néha akarata ellenére is a csomagra sandít - nem-e ért hozzá bárki is.*
Dehogy zavarsz, Noethi! Vincent most úgy sem készül jelenetet rendezni, ugye drágám?
*Vigyorog Vincentre, ám inkább hasonlít most egy vicsorgó kutyához*
Bármikor beszélhetünk, akár most is. Ezek szerint úgy sem érek fel ma egyhamar Kielhez.

*Eléggé meglepődik a reakción, az első pár pillanatban. Aztán átgondolva a dolgot, ez egészen érthető; tényleg nem kereste, persze ő nem tudja az okát...de nem is várja el hogy tudja, hogy tudhatná? Nem kereste, hogy elmondja. Mekkora idióta...Aztán lassan bólint egyet és egy kis szünet után úgy dönt, hogy mint általában mindent, ezt is emelt fővel fogadja.*
Bocsánat, igazad van...hibáztam; nem kerestelek...még azért sem, hogy megmondjam az okát. Sajnálom, és megértem a dühödet. Ha...ha esetleg beszélni akarnál velem, a bárban leszek, ahogy hallom beszélni akartatok...
*Biccent, aztán visszaballag a bárba. Leül a székére és elég kifejezéstelen arccal kevergetni kezdi a kávéját.*
Marha...

- És életem végéig csak melletted, melletted fogok megdögleni ha keeeell...
*Hallatszik Olivia gyönyörű hangja a lift felől, és az egyik musicalből énekelgetett, gondolta megérdemli egy kicsit ez a borzasztó közösség hogy hallják az ő fenséges skáláját. Odasétál a bárhoz csípője kecses lengetésével, majd leül és rá se hederít a többiekre.*
- Csapos! Egy whiskyt!