Előtér

*Csak hosszan néz a két emberre, majd halkan felsóhajt s leül Vincentel szembe a pultra fel. Hosszan nézi meg az üveget amiből töltögetnek ,majd megszagolja az egyiket, de olyan gyorsan is helyezi vissza tulajdonosához.*
Vincent...azt hittem nem nagyon iszol...
Olivia...magának is elég kellene ,hogy legyen...nézzen magára...tudja ,hogy ez megfog látszódni a szép bőrén ? Hamarosan ráncos és megnyűtt lesz...

*Megrázza a fejét, arca még mindig a tenyerében*
Nem iszom...
*Félretolja a poharat, kezeit összekulcsolja az álla alatt*
Nagyon aggódom...Félek hogy Faust sem tud semmit tenni...a rúna gyengül, az, ami megakadályozza hogy megőrüljek....Amikor az a lány felemelt a levegőbe, megtörtént. Nem akarom ezt.

- Ugyan már kedvesem! A bőrömnek nincs semmi baja! És most mindenki! Ha jó a bőröd igyál most velem! *hukk*
*Ééés az utolsó előtti pohártól Olivia már megint a pultra érkezik, ezzel pedig legalább hagyva Noethit és Vincentet, hogy nyugodtan tudjanak beszélgetni.*

*Épp bele kezdet volna beszélgetésbe mikor a nő feje koppant a pulton. Noethi fejében már valami gúnyos megjegyzés volt ,de aztán inkább elvetette s vissza tekintett Vincentre. Hosszan nézte a férfit, kezdte megérteni miről beszél ,és értette a félelmét is. Sóhajtott mialatt fenekét levéve a pultról oda ment Olivia elé és a feje alá rakott valamit, mégse legyen baja,majd vissza sétálgatott nyugodtan, mialatt kezeit törölgette ,hogy a piros vasban gazdag lé nyomai egyáltalán ne maradjanak meg rajta.*
És.....Faust nem tudott valamit produkálni?
Ne aggódj.... erősek vagyunk, megtudunk védeni ,hogy ne árts magadnak.
*Tette a férfi vállára a kezét nyugtatóan.*
Kitalálunk valamit...jó ? Nem lehet szerezni még valahonnan ilyen rúnát?

Faust azt mondta, majd megnézi valamikor. Szerintem megsérült, és azért gyengül a visszatartás.
*Meglepett arccal néz Noethire*
Magamnak...? Nektek fogok ártani ha megőrülök, nem magamnak...
*Elgondolkozik, aztán vicsorogni kezd és rámutat a szemfogára, amibe a rúna van vésve*
Faust annak idején a fogamba véste, ez volt a legbiztonságosabb.

Nekünk....
*Motyogja mellé ,mintha csak most fogná fel aztán elpillant. Gondolkodó arcot vág,kezei is úgy vannak ,majd lassan elmosolyodik.*
Én úgy hiszem...hogy tehetünk ellene, nagyon erős vagy Vincent..csak hinned kell magadban.
*Pillant rá bátorító ,és megnyugvó mosollyal.*
És..nem lehet újra ezt a módszert használni?
Vagy...nagyon nehéz lenne ?
Ha más nem,majd...egymásra is vigyázunk. Hát...nem erre valók a barátok ?
*Kérdezte nagy mosollyal mialatt a férfi felé fordult és kezet nyújtott neki aranyosan.*

*Sóhajt*
Attól tartok nem érted a szituációt. A személyiségzavarból nem lehet kigyógyulni, legjobb esetben is csak ritkán, véletlenszerűen tör elő a másik személyiség, teljes irányítással a test felett...Ez sajnos nem hit kérdése...Nálam csak ez a rúna gátolja meg az egészet.
*Elnyom egy ásítást, aztán folytatja*
Igazából attól függ...Faust lehet hogy el tudja intézni, hogy a rúna újra a régi állapotában legyen. Ha a fogamból letörik egy kis darab, mondjuk, akkor a rúna nem teljes, és így a hatása sem az. Én erre gyanakszom. Másik eshetőség az, hogy más helyre véssük a testemen...
*Ennél a résznél elhúzza a száját, aztán elmosolyodik. Végülis, igaza van Noethinek.*
De...erre valók.
*Kezet fog Noethivel*
De attól még félek...nem lesz könnyű, akárhogy is folytatódik ez az őrület a hotelben...

Értem és igazad van... azt hiszem most fogtam fel igazán.
De ,úgy gondolom, még ha nehéz is lesz megtudjuk oldani. Nehéz lesz...de nem lehetetlen.
Tudod Vincent...talán a ház is ezt akarja. Kíváncsi... hogy mihez kezdünk..és mit fogunk alkotni.
*Pillant rá ,majd előre elmosolyodva őszinte ,és parányi félelemmel.*
Én attól félek...,hogy a különlegesek nem fogják kibírni a bezártságot...és egymás ellen mennek.tudod, ez lenne a legrosszabb és a legbutább megoldás...de sajnos, sokszor nem az ép ész dönt itt.
Mellesleg, Amelies is figyel rád...nem lehet baj. Neki is hatásos ereje van...

Amint megoldódik ez az ügy, az lesz az első dolgom hogy lerombolom a házat, ha kell egy faltörőkalapáccsal.
*Lassan bólogatni kezd, aztán megint elnyom egy ásítást, egyre nehezebben tartja nyitva a szemeit*
Megvan az esély arra hogy mindenkit lemészárolok az egész házban, ismerem "magamat". Amíg ez az esély megvan, addig ideges vagyok..
*Ránéz a pulton szundító Oliviára, majd elmosolyodik*
Azt hiszem, felviszem a dívánkat a szobájába...ne itt aludjon.
*Ránéz a fogadó ajtajára, majd az órára*
Te jó ég, még a nyitva tábla van kint...
*Odasétál az ajtóhoz, megfordítja a "NYITVA" táblát, majd visszamegy a pulthoz, eltakarítja Olivia körül az üvegeket és poharakat, aztán felkapja a nőt a vállára és elindul a lépcső felé*
Meglesz az esti edzésem...Jó éjszakát Noethi, és kösz az életemet!
*Int egyet, majd felsétál a negyedik emeletre*

*Nézi ahogyan a férfi elrendezi a dolgokat maga körül ,majd mosollyal ecseteli a mai nap eseményeit. Bólint hosszan Vincent felé ,na igen, megint valakinek fel kell vinnie Oliviat.*
Aludj jól . Hamarosan...olyanok leszünk itt mint maguk a dolgozók.
*Nevetett halkan aztán intett a férfi felé és megvárta míg elmegy. Komolyan elgondolkodott a dolgokon ,de nem adta fel azt amire gondolt. amit mondott. Nem, nem tehette meg, s nem is akarta. Lassan végig nézett magán ,majd nagyot sóhajtott véres ruháját látva. Végül elindult a lépcsők felé ,mer eszébe jutott ,ahogyan észrevette az asztalon a fűzetett ,hogy valamit kihagyott.*
Nem jöttél ma le...de nem is gond, hiszen én küldtelek el aludni...mindegy..azért felviszem neked...
*Gondolta és elkezdet felmenni a lépcsőkön.*

// 1. emelet -- .csak míg lerakja //

*miközbe sétál lefele óvatosan körbe néz, hogy ugye tényleg senki sincsen ott azok közül legalább akikkel tegnap lent volt*
Huhh.. - *hatalmas sóhaj majd elindul a bár fele és leül*
Egy vodka narancsot kérnék... - *szól a pultosnak*
Azonnal adom. - *Elkezdi kikeverni, pár másodperc múlva*
Parancsoljon. - *nyújtja az italt a nő felé*
Köszönöm - *elveszi majd elkezdi iszogatni*
*közbe figyeli, hogy nem e jön valaki és ha nem jön senki szépen felsétál a szobájába, vagy ha azok közül jön valaki akikkel tegnap volt lent azonnal megy föl a szobájába*

*Két nappal később úgy érzi, ismét képes munkába állni, így felvette az egyenruháját, és beállt a recepciós pult mögé. Bár néha meg-megszédült, nem érezte rosszul magát. És attól függetlenül, mi itt a fő feladata, a recepción végzett munkájáért kap fizetést, ebből él, úgyhogy nem szabad elengednie magát.
Persze hiába, pont akkor nincs semmi forgalom, amikor ő lejön dolgozni. Ez az ő szerencséje.
Na nem mintha nem örülne neki...*

*Idegesen pillantgatva sétál ki a liftből, szemével azt a lányt keresve aki majdnem a halálát okozta; megesküdött magának hogy alaposan megkínozza a csitrit...Aztán megpillantja Noaht, rögtön oda is sétál a pulthoz*
Mostanában nem túl gyakran látni idelent...történt valami hogy lejöttél?
*Szélesen vigyorogva támaszkodik a pultra, ügyelve arra hogy ha jön egy vendég mindenképpen útban legyen*

*Vincentet látva felvonja a szemöldökét*
Semmi, tudod, ez a munkám.
*Tétován vár pár másodpercet, majd sóhajt*
Útban vagy...
Mellesleg, nem tudod, mi van Ameliessel?

*Ismét nyílik a lift ajtó s ekkor Noethi fáradtan ,ásítva lép ki belőle. Nem aludt mostanság sokat, nem bírt. Persze ez rajta nem látszott meg ,csak annyiban ,hogy sokkal világosabb lett a bőre, pedig alapjáraton fehér. Ahogyan szedegette a lábait ,még mindig az eltelt napokon gondolkodott, sőt ,túl sokat járt ezeken az agya, de nem tudott mit tenni. Érezte ,hogy kezd szűkülni a kör, hogy hamarosan lesz valami, sőt, a mostani dolgok is zavarták,mellé meg jött Ray kedves ajándéka ,amely megint félelemmel kecsegtetett felé. Simán elsétált a pult és a két férfi előtt ,majd vagy 2-3 méterre tőlük torpant meg nagy szemekkel és vissza fordult döbbenten.*
Itt vannak.....
..Jó..jó reggelt.
*Lépett oda hozzájuk intve ,majd megnézte mindkettőt. Egyikőjükön sem látszódtak meg az elmúlt "csatározások" maradékai. Aztán lassan Noah-ra pillantott.*
Vajon még mindig olyan....furcsa?

Útban, ugyan már...majd ha jön valaki, arrébb állok. Itt kényelmes.
*Most ő vonja fel a szemöldökét*
Miért, történt valami? Azt hittem a te munkatársad...
*Oldalra pillant a bejárat felé, majd a bárba, aztán a liftre, végül vissza Noahra*
Mostanában nem nagyon merek emberek között lenni, főleg a nem túl régi 'incidens' óta...
*Ahogy Noethi ellépdel mellettük, furcsán néz utána. Mikor megfordul és odasétál, szélesen mosolyogva köszön vissza*
Jó reggelt...te sem aludtál sokat, mi?

Incidens? *idegesen megugrik a szemöldöke* Milyen incidens? Tudnom kéne róla...?
Amikor legutoljára láttam, veled volt... *von vállat, majd Noethire néz*
Ah, jóreggelt *mosolyodik el halványan*

*Bólint a két férfi felé ,majd elnéz meredten előre. Gondolkodott csendben ,míg beszéltek végül felpillantott.*
Biztosan dolga van Ameliesnek. Nincs baja....én így hiszem. Mondta volna ,ha olyan nagy baj lenne, ezt tudom. Mellesleg, mostanában nincs olyan nagy forgalom. Főleg ....
*Itt elhallgatott és halványan elmosolyodott Vincent felé.*
Nem..nem igazán... Tudod, tele van a fejem, naaagyon sok mindennel...és nem hagynak nyugodni.
De..amúgy ,jól vagy Vincent ? Nem fáj semmid....működött a gyógyításom?
*Sóhajtott ,majd aranyos mosollyal, bár fáradtan pillantott Noahra.*
Bocsáss meg, de megtaláltad a szobádban a fűzetett ?

Gondolom minden rendben vele...
*Ahogy Noethi a tegnap előtti balhéra utal, halkan mordul egyet és elfordul*
Nem én kezdtem...
*Mikor az egészsége felől kérdezik, visszafordul*
Persze, minden oké. Rendben vagyok.
Milyen füzet? Hangosan te barom...
Milyen füzet?

Milyen füzet? *ismétli meg Vincent kérdését, aztán leesik neki, miről is beszél a lány* Oh! Bevitted a szobámba...?
Már megint a szobámban voltál?! *akad ki* Egyáltalán hogy jutottál be? *morog, majd sóhajt egyet* Nem találtam meg, mert nem is kerestem... de köszönöm, majd elolvasom.
Történt valami? *húzza össze a szemöldökét*

*Bólint Vincent felé ,majd igazán furcsán néz, tőle nem megszokottan mikor mindketten ugyan azt kérdezik meg. Sóhajt egyet ,aztán Vincentre pillant mosollyal. Hiszen...ő tényleg nem tud róla.*
Ray irkál....azt mondja mióta itt van múzsát kapott...de ez igazából sokkal bonyolultabb. Leír olyan dolgokat, amik megtörtének...és az egyik érdekelte Noaht így elkértem...de úgy tűnik kiment a fejéből.
*Célzott a szőkére, majd amikor jött a másik reakció és a kérdőre vonás először ijedten tekintett rá ,majd parányi durcáskodva emelte magát.*
Persze ,hogy bevittem mivel nem voltál tegnap itt délután ahogyan megbeszéltük, mellékesen TE nem voltál a szobádban hanem tárva NYITVA volt maga az egész. Emiatt is aggódtam...amúgy is Ne gondold ,hogy élvezettel megyek mindig oda be.... miért mennék be ? Te ferde vagy.,...ez nem logikus..
* Motyogta majd a végét nem mondta ki, felvont szemöldökkel tette karba a kezeit, aztán sóhajtott halvány mosollyal, de még nem teljesen megbékélve pillantott rá.*
Semmi....remélem, hasznodra válik. Csak kérlek vigyázz rá...
*Majd mikor a történtekre célozva kérdezget nem válaszol ,csak Vincentre sandít. Ha ő beszél, beszél. Addig nem mond semmit a lány.*

*Mosollyal az arcán hallgatja ahogy Noethi magyarázza a dolgokat, aztán mikor rápillant, felsóhajt és Noah felé néz.*
Csak volt egy kis balhé, ott a bár mellett...
*Az említett bár felé mutat, majd folytatja a történetet*
Az az Emily, az egyik negyediken lakó lány...azt mondta hogy ő egy bérgyilkos, méghozzá az "álarcos gyilkos". Tegnap kiderült hogy nem csak az ügyessége nagy, hanem valamiféle...ereje is van ezen felül; feketén izzott a szeme, meg a keze. Egyszerűen felkapott a torkomnál fogva a székről, és a falhoz vágott...aztán sikított valamit és mire felkeltem, nem volt ott.
*Pár másodpercig bólogat, átgondolja magában hogy mindent jól mondott-e el.*
Ja, és semmit nem törtünk össze. Tényleg.
*Miközben ezt mondja, próbál észrevétlenül a bár felé sandítani hogy megnézze nincs-e még valahol vér amit Noethi nem mosott le, vagy hogy a falon nincsen-e nyom, de nem lát el odáig, így bízik abban hogy elég őszintének tűnt és Noah nem fogja tüzetesen átvizsgálni a bár környékét.*

Mivan? *mered Noethire* Biztos vagyok benne, hogy bezártam a szobám! Erre azért emlékszem! *morogja, majd sóhajt* Mindegy... mindegy. Köszönöm.
*Majd Vincenthez fordul, és figyelmesen végighallgatja a férfit, közben összpontosít arra, hogy minden szót értsen - már megint fájni kezdett a feje.*
Emily *ismétli meg a nevet, majd pötyög valamit a számítógépén, és behozza a lány adatlapját. Átnézi egyszer, aztán mégegyszer... teljesen normális. Mondjuk, ha a lány híres bérgyilkos, csak nem kürtöli szét... bár ezt most úgy látszik, megtette.*
Nem az én dolgom, mit törtök szét, és mit nem, azt intézzék csak a takarítók *motyogja*
Ha ez a lány nem csillapodik le, el lesz távolítva, de kurvahamar... bár Kiel csak a negyedik emeletet kamerázta be, biztos vannak infói lentről is...

Bezártad? Hát nagyon nyitva volt....naagyon nagyon... biztos valamelyik fé....
*Kezdte de abba is hagyta. Maga elé meredt ,s inkább megrázta a fejét.*
Fenébe... úgysem hisz nekem. Inkább nem mondok semmit. Amúgy sem kell magyarázkodnom...
És.. egáltalán miért kötözködöm? Nem szokásom....
*Sóhajt, majd végig hallgatja őket ,aztán elmosolyodik, mialatt az egyik tollal játszik ,s firkálgat a pulton egy kis üres cetlire.*
Azok is pihentek...de nem gond. Megoldottuk, igaz Vincent ?
*Aztán lassan felpillantott parányi aggodalommal.*
Fáj még a fejed ?

*Meglepődik Noah hűvösségén, azt hitte törődik az ilyesmivel, de ezek szerint nem túlzottan...*
De, megoldottuk...meg hát. De az biztos, hogy ha legközelebb meglátom, megbánja hogy szórakozott...
*Elfordul a lift felé és azt figyeli, hátha kilép rajta a lány. Halkan morog és vicsorog, mintha csak egy farkas várna a prédájára; lehet hogy direkt, lehet hogy észre sem veszi, ki tudja.*