Előtér

Ezt most hagyd abba! *mutat fenyegetően a lányra*
Persze, hogy eltűnt, azóta szinte csak én dolgozom!

*Kigúvadt szemekkel hitetlenkedve néz Noahra*
Meleg...?
*Próbálja elfojtani a kitörni készülő röhögést*

*belép az ajtón és elmegy a bárba és leül*
huhh mennyi bajt tudok keverni..
*mély sóhaj*

*Még mindig kuncog*
Oké-oké, ezentúl ígérem többet fogok dolgozni, Vincent pedig úgy is segít...
*Sandít a férfira*
Ugye?
*Közben körülnéz a bárban, és megpillantja a lányt*
Hé, nem ő az?

*Vincentre néz, összehúzza a szemét*
Nem vicces! Nem vagyok meleg!
*Arra sandít, amerre Amelies néz*
Eh, nem tartja furának magát, amiért bekötött szemmel mászkál...?

*Egyre jobban meglepődik a lány viselkedésén*
De, de, segítek...
*A bár felé néz és meglátja Lilient. Végigfut a hátán a hideg és a fejét fogja*
Ő az, igen.

Beszélned kéne vele..
*Mondja unszolva*
Kérdezd meg tőle kultúráltan, hogy hogy érzi itt magát, és térj rá, mi volt a tegnapi... Nekem amúgy sem ártana egy nagyobb fürdő, és egy kis rendbehozás.
*Noahra néz*
Egy óra múlva jó, ha leváltalak, és maradok éjfélig? Kétlem, hogy így túl megnyerő pultos lennék. És ígérem a következő napokban itt leszek és reggeltől estig robotolni fogok!

*Határozottan bólogatni kezd, közben folyamatosan a bárban ülő lányt nézi*
Oké...odamegyek és beszélek vele.
*Magabiztos mozdulattal lép egyet, kettőt, aztán ugyanolyan magabiztosan fordul vissza*
Tartsatok akármilyen gyávának, de én nem megyek oda. Nem tudjátok milyen érzés volt újra végignézni magamat ahogy...
*Megrázza a fejét, majd ahogy elmegy Amelies mellett odasúgja neki*
Sajnálom. Kösz hogy falazol. Majd meghálálom.
*Felsiet a lépcsőn a negyedikre, be a szobájába*

//7 körül érkezek vissza, addig kivonom magam a játékból. jó rpgt addigis!//

*Nagy nehezen eldöntötte, hogy lemegy enni valamit. Amióta megtudta, hogy mi folyik itt, nem evett semmit, sőt, fel se kelt az ágyból. A földszinten az órára néz; a menedzsere nemsokára megérkezik a ruháival.
Beül az étkezőbe, és végignézi a napi menüt*

*sok órányi bajlódós gondolkodás után rendel egy kis vodka narancsot, amit el kezd kortyolgatni*
jahj.. jobb lenne ha tovább állnék, itt is csak sok bajt okozok..
*mély sóhaj*

*lemegy a lépcsőn, és meglátja a bárban Noirt. összeszedi magát, és odmegy hozzá, közben észre vesz még valakit*
[i]Ő még tegnap nem volt itt...[/i]
*megáll Noir mellett, és próbál minél udvariasabban beszélni vele*
Szia... Hogy érzed magad?

*A tegnapi beszélgetés Vincenttel, és a nagy fájdalom mély nyomot hagyott benne. Persze
közömbös arccal kocoog le a lépcsőn, igyekszik elűzni fejéből a rossz emlékeket. Ahogy leér,
a recepcióra pillant, de mégis az étkezőbe indul. Forró kávéra, és finom falatokra vágyik. Az egyik
asztalhoz megy, és lassan kihúzza a széket. Közben le sem veszi a szemét az emberekről. Akkora
hévvel ül le, mintha egy kisebb maratont futott volna.*

*Túlságosan is belemerül az étlapban, így összerezzen, amikor Eric megszólítja. Ijedten a fiúra néz, és kicsit megnyugszik*
Szia... minden rendben... miért kérded?

*pár perc alatt megitta így rendel újra*
mondjuk azért segg részegre nem kéne inni magam.. de nem baj kivételesen jól esik...

Mert mikor utoljára láttalak olyan voltál, mint egy élőhalott, gondolom sokkoltak a hallottak. Szerettem volna bemenni akkor hozzád, és megmagyarázni Vincent nyers foglamzását, de már aludtál, így nem zavartalak, gondoltam épp idős vagy, hogy el tudd dolgozni egyedül is. Zavarna ha ide ülnék melléd? *mutat a mellette lévő székre, aztán kér egy pohár narancslevet*

*Rendel magának egy forró kávét, és egy sonkás szendvicset. Miközben
várja, hogy kihozzák, előhalássza a telefonját, és pötyögni kezd egy smst.*

Ülj le nyugodtan *erőltet mosolyt az arcára. A többire inkább nem reagál, nem is tudna rá mit*

ahj.. miért mindig én.. miért..?! de ácsi.. én magamban beszélek.. *csík pont csík fej és sok csepp* na ez is elfogyott. KÖVETKEZŐT ><*kicsit hisztis és feszült*

köszönöm *bólint, majd felkőzdi magát a bárszékre, és belekortyol a narancslébe* "haluztál" azóta?
*kérdezi kicsit halkabban mint az előbb, nem igazán szeretné, ha kihallgatnák, főleg, hogy Shin köznen megérkezett*

*Vincenttel sétálnak lefelé a lépcsőről*
Kayla szüleivel érkezett először. *Magyarázza reflexből kissé halkabban* Akkor még nem tudtuk a hotel szabályait, és a negyedikre küldtük őket. Furcsa módon Kay nem jutott ki, csak a szülei. Megígértem nekik, hogy ezentúl gondját viselem a kislánynak, amíg ki nem jut innen valahogy. Nehezen, de elfogadták. Azóta én nevelem, és olyan, mintha már a sajátom lenne. Igaz, be vagyunk ide ragadva, de rettentően hozzám nőtt. Imádom, mert nagyon nagylelkű. És rettentően tehetséges.
*Ahogy mesél róla, önkénytelenül is elmosolyodik, s közben leérnek a földszintre. Beáll a recepciós pult mögé, Vincent pedig követi*

* Nagy boldog mosollyal kuszik le az emeletről. Lépcsőztek, igen mind a ketten ,hiszen annyira aggodott a húgáért ,hogy most felfogta kisebb tornákra, szegény lányt. Persze nem akarta megerőltetni rögtön ,ezért csak a negyedikről sétáltatta le. (szerencsére csak ennyi emelet van XD)
Elől ment, fehér haját összekötötte és kék szemeivel boldogan meredt a távolba. Meglepődőtt ,hiszen igen sokan voltak most itt lent a földszinten, mindenki evett, vagy ivott. Megigazgatta dráűmaian a gúnmyáját, ami igen kihatott a többi közül ,majd leült az egyik asztalhoz és elkezdte szemeivel vizslatni az étlapot, a húgára várva.*
Milyen finöm fáláttál kézdjünk?

*Hamarosan elrakja a telefont, és felsóhajt. Amíg vár, úgy dönt, hogy figyelmét fönn tartja,
és az ismerős arcokra koncentrál. Noir és Eric mindössze egy asztallal van távolabb, így mikor
a fiú lehalkítja a hangját, felkapja a fejét, és feszülten fülel. Közben lehunyja
a szemeit, hogy ne legyen annyira feltűnő...*

*Hallgatja amit Amelies mond, és közben végig követi, majd a pult másik oldalánál áll meg és rákönyököl*
Szóval nem is a tiéd...biológiailag...de akkor miért mondtad ezt? Nem értem.

*Megrázza a fejét*
Nem tudom, mitől jött... ha az lenne a... képességem, vagy mit mondtál, akkor elő kellett idéznem valahogy, nem? *néz a fiúra fáradt tekintettel*

*Fáradtan ,a korlátba kapaszkodva ér le a lépcsőn, előre engedi azokat akik előbb leértek és nekitámaszkodott az ajtóra. Zavart mosollyal nézte a bátyját ,de legszívesebben ,mást tett volna vele. Viszont.... tudta csak nagyon aggódik. Hiszen, véletlenül csak úgy elájult és napokig nem tért magához, persze ,hogy aggódik. Belegondolva maga sem értette a helyzetet, de ez a helyzet most elmúlt, és helyette más jött. Lassan kihúzza ,magát és félszeg mosollyal indult tovább. Kihúzta magát ,megigazgatta kékes fürtjeit ,majd köszönt mosollyal minden ismerősnek és leült bátyjával szemben. Körültekintett hátha lát ismerőst...és látott is. Lepetten tekintett szét ,majd mosollyal elfordította a fejét. Most nem zavar inkább senkit.*
Úgy tűnik...azóta jöttek még ide... hány napot nem voltam magamnál vajon ?
Ray... kérlek...ne etess..ne ittas és ne járass.. nincs bajom, ígérem.
Kik lehetnek az újak?
*Nézet szemlélően szét*