Előtér

*sóhajt* Én hülyének néztem azt aki elmagyarázt ami folyik itt... *rántja meg a vállát* nem igazán hiszek az ilyesmiben... *nyújtózkodik, majd karórájára néz* milyen késő van... Tudtad, hog ynem érzékelem teljesen a mélységet? *kezdi terelni a gondolatot a heylről*

*Teljesen lesokkolt aggyal totyog le a lépcsőn, álmatagon mered maga elé.
Jobb kezében a kulcs, bal keze a zsebében pihen, miközben a recepciós pulthoz lép.
Mivel senki nincs ott, leteszi a kulcsot, majd kihúzza kezét a zsebből, és erősen a
pultnak támaszkodik. Így ragaszt fel egy igen apró lehallgatókészüléket. Amint végez,
hátat fordít a recepciónak, és mint aki csak megvakarja a fülét, behelyezi fülhallgatót.*
Így legalább ide is tudok figyelni...
*Felsóhajt, majd a kijárathoz megy. Még egyszer megfordul, hogy körbenézzen, aztán
kisétál az épületből (vissza fog jönni, hiszen a holmijait itthagyta).*

*Maga elé mered*
Beszélnem kell Kiellel... muszáj...
*Megint látja azt a szobát, amit már kétszer is látott - a férfi most a számítógép előtt ül, arcát megvilágítja a monitor. Felismeri, ez a férfi tényleg Kiel*
Mit mondtál? Kicsit elbambultam... *beszél a fiúnak, de még mindig mered maga elé*
De melyik szoba ez...?
*A kép remegni kezd, és hirtelen elindul hátrafelé, ki a szobából, át a csukott ajtón, és megáll az ajtó előtt. Noir hirtelen felpattan*
A 21-es szoba!

Úgy hallom találtál valamit! *Eric tágra nylt szemmel ül a földön, hiszen Noir hirteln reakciójától megijedve leesett arról. Feltápászkodik, leporolja magát,aztán kedvesen mosoylog rá* Csak nynit, hog ykésőre jár, én elmennék aludni. Jóéjt! *int aztán elindul a lépcső felé*

Ne haragudj! Megütötted magad? *néz ijedten a földön ülő fiúra, majd miután feláll, és elköszön, ő is ránéz az órára*
Tényleg késő van... az a szemét fickó, nem is hozta a ruháimat! *jegyzi meg halkan az orra alatt* Kapja be! *morog összeráncolt homlokkal, aztán a fiúra néz, és elmosolyodik*
Jóéjt neked is! Nekem még van egy kis dolgom *indul el ő is felfelé*

(1. em 21.)

Hmmm...*áll a hotel előtt pár méterre és dobálgatja a kezében a kis zsebkését* csinos ki hotel, érdekesnek tűnik, ugyanakkor szokatlannak.. na mind1 egy időre megszállok itt elég nyugisnak tűnik itt talán pihenhetek egy ideig.. de azért nem árt az óvatosság.*unott, de mégis komoly arc, elteszi a kiskést és elindul befele*

Szép napot~! *odasétál a recepcióhoz lazán, de mégis figyelem teljes tekintettel és rátámaszkodik a pultra* Hmm sehol senki, talán túl korán jöttem, mindegy várok..*támaszkodik a pultnak előveszi a kiskését és dobálgatja a kezében*
Milyen kis nyugodt hotelnek tűnik..

*Lesétál a recepcióra - megint elaludt, de már meg se lepődik rajta. Beáll a pult mögé, és felvonja a szemöldökét a háttal álló, kést dobálgató alakot látva. Mögé lép, és amikor a lány feldobja a kést, elkapja a levegőben.*
Elnézést, de hotelünkben tilos életveszélyes tárgyakkal dobálózni. Ez egy családias hely.

Elnézést kérek*el is teszi a fegyvert* Egyébként igen elég takaros kis hotel ez ahogy így idelent korül néztem, szép tiszta és rendezett.*mosolyog, bár inkább nem szeretne*

*Szinte leszáguld a földszintre, és kettesével veszi a lépcsőket. Amikor megpillantja Noah-t, látja, hogy egy új lány áll mellette. Nem igazán érdekli a dolog, halkan megkopogtatja a fiú vállát*
Noah..
*Sziszegi*

Segíthetek valamiben?
*kérdi kedvesen a lánytól, majd amikor Amelies megszólítja, picit hátrébb fordítja a fejét*
Mi van? *sziszegi vissza*

Azt szeretném megérdeklődni, hogy van e még üres szoba, mivel gondolom elég sok lakó van egy ilyen szép hotelben.* hatalmas szemekkel, érdeklődően néz a recepciós pult mögötti egyedekre*

Egy pillanat, hölgyem.
*Mosolyodik el kedvesen, majd azzal a lendülettel rántja arrébb pár méterrel Noaht*
Kérlek.. Könyörögve..Kérlek...
*Mondja elcsukló hanggal, miközben a fiú csuklójára mutogat*
Ezer éve nem... Szükségem van rá, ott tartok, hogy nekiesek Vincentnek...

Most?! Amelies, dolgozom... *húzza össze a szemöldökét, majd sóhajt* Várj egy kicsit.
*Odasétál az egyik kollégájához, és szól neki, hogy adjon az új vendégnek szobát a negyedik emeleten. A másik recepciós bólogatva jelzi, hogy értette, és oda is sétál Emilyhez. Noah Amelieshez fordul, és a fejével a hátsó kijárat felé bök, majd elindul kifelé*

[fás park]

*hatalmas szemekkel nézi ahogy elsuhan előtte a 2 recepciós* Hát jó.. végülis.

*Barna kalapjában és kabátjában lépdel le a lépcsőkön, látszik hogy sétálni készül. Amint körülnézett, a bár felé veszi az irányt ahol vesz egy üveg sört majd vidáman kisétál a parkba*
//fás park//

*átveszi a kulcsot a recepcióstól, mosolyogva megköszöni, majd még mielőtt felmenne szétnézni a szobájában elmegy leül az étterembe, hogy végre egyen valamit, mivel napok óta nem evett* Hmmm.. szép, szép elég csinos hely..*fogja magát leül és rendel valamit, majd amint kihozzák neki is lát*
~~Hmm milyen mennyei ~~ *kivételesen őszinte mosolyt látni az arcán*

*hatalmas lendülettel berohan a bárban kér egy nagy tál langyos vizet meg törlő kendőt - hátha ott kap, és szerencséjére kapott is - bár pultos kicsit meg volt rémülve, hogy mi történhetett, de tudja, hogy majd úgyis kiderül szóval felesleges aggódnia. Megköszöni majd azzal a lendülettel rohan is vissza kifele, csak kicsit lassabban, hogy nagyon ne lötykölődjön ki a víz és el ne essen vele*
/vissza f.p. >.</

*Nyúzottan botorkál be az épületbe a fájdalomtól torz arccal. Odakint nem akarta mutatni, nehogy a végén körülötte forogjon minden; utálja a figyelmet. A lépcsők felé veszi az irányt...*
//1. emelet, Amelies szobája. //

*Besiet, és magában nyugtázza, hogy szerencsére egy idegen vendég sincs, így a 'nyitva' feliratot megfordítja a 'zárva' feliratra. Nyúzottan indul meg a lifttel szobájába*
[első emelet]

Hát.... szerintem baracklevet..igen az nagyon finom, hideg s megnyugtat.
Kakaót nem ihattok az felpörget.
*Nevetett kicsit ,mialatt leértek aztán leültette Lilian-t és beállt a pult mögé. Nagy szemekkel ,mintha egy gyereket engedtek volna oda nézett szét.*
Jééé... még sosem voltam itt. Szóval...akkor mit adjak ?
A bármit nem fogadom el.
*Kacsintott felé ,majd megcsinálta a hűtőből kivéve a barack levet s öntött olyat is amit a lány kért. Leült vele szembe s elé tolta. Belekortyolt a sajátjába aztán lehunyta a szemeit.*
Most én csukom be a szemem. Rajtunk kívül nincs itt senki..szóval nyisd ki nyugodtan a szemeid.
*Nagy mosoly*
És kérdezz...aztán én .

Hát én azért a baracklevet annyira nem szeretem, akkor én egy kis narancslevet kérnék. köszönöm *mosolyog de nem néz rá sosem, főleg a szemébe nem* Nem kell, nyugodtan tartsd nyitva, én már hozzászoktam, nekem ez már megszokott*kuncog leül Noethivel szemben és kortyolgatja a narancslevét*

Biztos ?
*Pillantott rá fél szemmel ,majd kinyitotta és nagy mosollyal itta a baracklevet.*
Jó megjegyzem, akkor narancs.
Szóval... hogy érted azt ,hogy mindenki került ?
És... a szemed...mit teszel amiért nem nézhetsz mások szemébe?
Persze...ha nem tolakodó a kérdésem.

Biztos *mosolyog és becsukja a szemeit*
Kis koromban kezdődött.. egy nap mikor árvaház béli barátaim a szemembe néztek, mindannyian megrémültek tőlem, nem mertek belenézni és sose értettem miért.. aztán mikor tükörbe néztem történt valami.. valami szokatlan, megmagyarázhatatlan jelenség, lejátszódott bennem az egész életem.. és minden tükröt összetörtem és onnantól bekötött szemmel mászkáltam és mindig azzal a plüssel ami az akkori gondozóm adott aki később elhunyt...*kicsit szomorkás lesz a hangulata*

*Szomorúan tekintett rá ,majd halványan elmosolyodott és megveregette Lilien vállát*
Biztosan azért adta neked ,mert tudta ,hogy hozzád való. Hogy neked a segítségedre lesz.
S biztos ő szeretett nagyon.
*Kortyolt az üdítőből*
Szóval ezért hordod mindig a plüsst..mert ő irányít.
Tudod, nem vagy rossz ember és semmi baj nincs veled. A gond ott volt, hogy nem olyanok közt voltál akik te. És az emberek félnek az olyanoktól akik nem olyanok mint ők. Ha egy kicsit kilógsz a sorból már védekezésből ferde szemmel néznek rád, s ilyenkor még nincs is különleges erőd.
Szóval, igazából azt akarom mondani...hogy sose szomorkodj emiatt. Valami ok volt ,hogy te ezt kaptad. És mellékesen ,szerintem a gondozód ezt tudta és ebben akart tovább vezetni. Szerintem, ő érezte ,hogy különleges vagy, bár sokszor a felnőttek nem úgy érzik ,mint már mi. Hanem...nekik itt.
*Ért pár ujjával Lilien szíve felé*
érted?
*nagy mosoly*