Előtér

*Felnevet* Persze, tudom!
És tegezz nyugodtan, én is ezt teszem, bár nem tudom, miért, nekem kéne magáznom téged... *gondolkodik el*

*Megfogja Vincent kézfejét, miközben mennek befelé, és körülnéz a bárban, senki nem mozdult azóta*
Kösz!
*Formálja száját Noah felé, miközben leülteti a férfit a bárszékre, és előkotorja az elsősegély csomagot, amit még múltkor használtak. Fertőtleníteni kezdi sebét, miközben odahívja Noah-t*
Ki volt az az őrült, aki az elsőre vitte?

Ugyan, Noir! Csak nyugodtan. addig sem kelt feltűnést. Nekem tökéletesen megfelel, hogy tegezel. *mosolyog* Még egy italt? *közben finoman összecsukja a lapotpját*

Miért ne *mosolyog szélesen, és leül mellé*

*Ameliesékhez megy, és válaszra nyitja a száját, de nem mond semmit, hanem Vincentre pillant*

*A fertőtlenítés miatti fájdalmat alig érzi, még mindig annyira el van mélyedve a gondolataiban*
Nem értem, miért lennék én "különleges", azon túl, hogy őrült létemre normális vagyok? Ez nem logikus...végül is, itt mi logikus?

*Kérdőn néz társára, majd amint látja, hogy Vincentet bámulja, bólint, és suttog*
Már tud mindent.
Szóval ki írta be az elsőre?!
*Kérdi, miközben végez a kötéssel*

Oh *Felsóhajt*
Nem tudom... valamelyik helyettesünk... én szúrtam el. Nem voltam itt, amikor a lány bejelentkezett.

*Zavartan felpillant*
Mit tudok mindent? ...ja, igen. Mindent. Azt hiszem, legalábbis.
*Mélyen sóhajt és a kezét kezdi bámulni*

És mit szeretnél inni? Esetleg kimehetnénk parkba? szép idő van, sétálhatnánk, mesélhetnél valamit? *lecsúsztatja az asztalról a laptopot*

*Kérdőn pislog rá*
Ömm, oké, felőlem...

Francba...
*Sziszegi*
Figyelj, most felmegyek. Tartanád a frontot helyettem? Már csak fél óráig tart nyitva a fogadó.
Nagyon fáradt vagyok. Holnapra kieszelem, hogy viszem fel a lányt.
*Ásít, majd hálás tekintettel néz Noahra*
Jó éjt Vincent, Jó éjt Noah.
*Biccent, majd felsétál*

Jó éjszakát.
*A lány után néz amíg el nem tűnik a lépcsőknél, majd Noahra bámul üres tekintettel*

Akkor kérj valamit , majd én állom! Megvárlak! *széles vigyrral arréb megy a pulttól*

Ah, nemár, két napja csak én dolgozom szinte...
*Sóhajt*
Jóéjszakát... *húzza el a száját. Vincentre néz, és hirtelen nem tud mit mondani. Végül a kötésre bök*
Jól van...?

*Kér mégegy gyümölcskoktélt, majd lepattan vele a székről, és Trewis után megy*

*Lassan ránéz a kezére, majd pár pillanat után bólint párat*
Ja...jól van a kezem.

Gondolom, nem nagyon örül annak, hogy itt ragadt *dől neki a pultnak*

*Megrázza a fejét*
Nem...nem örülök. De jobban aggódom a többi ember miatt akik itt vannak...

Nahát... egy ember, aki nem saját magáért aggódik?
*Kicsit meglepődik*

*Kicsit elvigyorodik*
Tudom, mire gondol...nem, nem azért aggódom hogy vajon hogy fogják érezni magukat szegények, ha be lesznek zárva...nem érdekel.
*Felnéz a plafonra és pár másodpercig nem szólal meg*
Tőlem nincsenek biztonságban. Gondolom eddig sem ismert fel engem.

Hm? *Kérdőn néz a férfire.*
Miért? Ki maga?

*Még mindig mereven a plafont bámulja*
Idebent már tökmindegy, úgyhogy elmondhatom...
*Rágyújt egy cigire*
Egy közveszélyes őrült akit csak ez tart vissza attól hogy mindenkit megöljön, vagy legalábbis megpróbálja.
*Vicsorít és rámutat a bal szemfogára amibe egy bonyolult rúnát faragtak*
...Cigit?

*Egy másodpercre megdermed, és döbbenten néz Vincentre, majd kicsit oldalra dönti a fejét*
Köszönöm, nem dohányzom.
Megnyugodhatsz mellesleg, nem kell félteni az itt ragadt embereket. Egyik sem ártalmatlan... azért is vannak itt.

Azt már tudom hogy az itt ragadt emberek nem...normálisak, de ez nem csak egy különcszálló...vannak itt normális emberek is.
De legfőképp azért féltem őket, mert nem tudom hogy mégis miért lennék különleges annak ellenére hogy jelenleg nem vagyok őrült.