Fás park

Virág helyett fa.

milyen nyugodt idekint..*elindul és sétál előre, később pedig leül egy fának a tövébe*

*mivel egyedül van odakint fogja és leveszi a kötést, hogy csodálhasson mindent ami körülötte van még akkor is ha mindenhol fa van, van egy kis rés a fák lombjai között ahol kilát az égre és csodálja a csillagokat*
milyen gyönyörű. *mosolyodik el*
Bárcsak mindig láthatnám az eget és ne kéne ezt a kötést hordanom*sóhajt*

[ gomene~gomene egybe akartam írni tulajdonképpen ^^''csak véletlenül így sikerült.. ]
*vissza felköti a kötést mivel egész este fent volt és bemegy*/fsz./

*Amint kiérnek, mélyet szippant a már lassan lehűlő levegőből. A szellő belekap hajába, és rohanni kezd, hogy adrenalinszintje megemelkedjen. Tudja, hogy Noah követni fogja, így jó pár méterrel arrébb megáll, hogy kicsit kifújja magát. Azon a területen jórészt fák vannak, a füves terület elenyésző*
Gyere már, Noah! Ne légy mindig olyan lassú!
*Kiált a srácnak, aki még csak most ért ki az épületből. Halványan elmosolyodik, és mikor a fiú épp elindulni készülne, egy kisebb ág zuhan arcának, viszont ereje annál nagyobb. Igyekszik úgy irányítani azt, hogy ne essen nagyobb baja*

*Hátratántorodik, és az arca elé kapja a kezét*
Az arcomra vigyázz! Recepciós vagyok, vagy mi a szösz...
*Beéri Ameliest, és széttárja a karját*
Na, gyere!

*Azzal a lendülettel rohan neki a srácnak, és mivel túl nagy lendülettel csapódott be, hanyatt esnek. Elvigyorodik, mellkasa gyors ütemben emelkedik fel-le, egyfolytában liheg. A földről felkap egy élesebb kődarabot, majd Noah jobb kezét lefogva sebet ejt a vénája fölött. Megvárja, amíg vére kicsordul, és szinte extázisban figyeli, amint a piros folyadék végigfolyik a fiú karján. Amint megcsapja mámoros illata, felé hajol, és óvatosan belenyal, pupillái összeszűkülnek. Pár pillanat után feljebb emelkedik, és társa hajába markol, majd gyomorszájon üti*

*Felszisszen, amikor Amelies a kővel felsérti a karját, és bevág egy kisebb fintort. Mikor a lány a hajánál fogva húzza fel, megint szólni akar, hogy a fejét hagyja, de az ütéstől egy egy nagyobb nyögésre telik neki, és visszazuhan a földre. Reflexből görnyedne össze, de Amy rajta ül, így nem tud*

*Vidáman kortyolgatja séta közben az üvegből a sört, jól esik végre a friss levegő, odabent elég dohos tud lenni a légkör...*

*Feltápászkodik, kisebbet rúg Noah gyomrába ismét, majd lehajol, és mégegy csíkot nyal le karjáról*
Istenem, hogy hiányzott ez...
*Arcából szinte teljesen kiment a vér, szinte csak Noahra koncentrál. Késztetést érez, hogy tovább üsse a fiút, de pár pillanatig bírja csak visszafogni magát. Utána teljesen kiborul, megint megüti, most arcát. Tudja, hogy holnapra nagyobb sebek fognak arcán díszelegni, de már többször előfordult, hogy a srác több folttal tért vissza a hotelbe. Arca fölé hajol, lehelete Noah arcát súrolja*
Megvághatom a nyakad?
*Nem vár választ. Megint megfogja a követ, és lassan végighúzza a követ a fiú nyakán, épphogynem az ütőerét találja el*

*A pofon elég váratlanul éri, hiszen általában, ha szól a lánynak, hogy ne, akkor nem bántja az arcát. Feje oldalra csuklik, így teljesen megfeszül a nyakán a bőr, az újabb vágásra pedig kirázza a hideg, és libabőrös lesz*
Amy, ne... *leheli maga elé, kicsit hátrébb tolja a lányt* Látszani fog...

*A sört megitta, de nem tudja mit csináljon az üres üveggel, nem akarja magával cipelni. Körülnéz, aztán lerakja az egyik fa tövébe, és tovasiet onnan*
Ugyan már, ki jár erre...

*Kissé hangosabban válaszol*
És?! Kit érdekel, ha sebeid lesznek? Kit érdekel?
*Újra belekóstol a fiú vérébe, immáron nyakából, majd feláll, és ismét gyomorszájon rúgja*
Akkor tessék, ha a gyomrodat bántom nem lesz semmi bajod...
*Nevet fel keserűen*
Elegem... van...
*A fiú vére egyre jobban csordogál nyakából és vénája felől. Megmarkolja haját, hogy fejét maga felé tudja fordítani*
Mit akarsz, ez semmi.. Inkább.. Mégegyet akarok!
Még egy kis vért!
*Azzal fogja, és egyenesen beletérdel társa gyomorszájába*

Ne szállj e- *kezd lágyan beszélni a lányhoz, ahogy ilyenkor szokta, hogy ne boruljon el jobban, de nem tudja befejezni. Amikor a lány a gyomrába térdel, hatalmasat ordít, még könnyek is kicsordulnak a szeméből*

*Összerezzen a kiáltásra, és az irányába fordul*
Ez nem az a recepciós...? Nem az én dolgom...viszont hátha kapcsolatban van a dolog ezzel a rohadt házzal. Inkább megnézem.
*A hang irányába kezd el futni. Amint meglátja Ameliest ahogy az összevert és vérző Noah fölé tornyosul, gyorsabban kezd futni. Ahogy egyre közelebb ér, lassít, de csak annyira hogy ne legyen túl nagy az erő amivel nekimegy a lánynak. Együtt gurulnak a földön, bár Vincent próbálja védeni Ameliest; mikor megállnak, a földön fekvő lány fölé hajolva ordít a képébe*
Mi van itt, mégis mit képzelsz, meg akarod ölni azt a srácot?!

*Pupillája még mindig össze van szűkülve, hirtelen akarták kizökkenteni az extázisból. Ordítani kezd, kapálózik, karmolászik*
Nem tudhatja meg... Nem tudhatja meg, hogy...
*Felordít*
Eressz el, eressz el, vagy te... téged is.. eressz el!

*Először fel sem fogja, eltűnik felőle Amy, aztán hirtelen felül, és a férfire mered*
Vincent, szállj le róla!

*hatalmas lendülettel rohan és látja, hogy mitörténik ott, megáll majd könnybe lábad a szeme a látványtól* Itt meg mi folyik?!

*Miután a lány belekarmolt az arcába, erősen a földhöz szorítja a csuklóit. Arcáról lehull pár vércsepp, de nem törődik vele, lefoglalja a döbbenet, és hogy féken tartsa Ameliest. Mikor felüvölt, megelégeli a dolgot*
Vagy engem is?! Engem is mi?! Engem is meg akarsz ölni? Tessék!
*Elengedi csuklóit majd megfogja a követ amivel a lány az előbb még Noaht vagdosta és odanyújtja neki*
Gyerünk, mire vársz?
*Közel hajol a lány arcához, és halkan a fülébe suttog*
Tudom hogy viselkedik egy szadista, mikor kiélheti magát...de ez nem jó így. Ha tényleg annyira akarod, akkor üss engem...a szöszi már túl súlyosan sérült ahhoz hogy tovább mókázzon.

*Noah időközben elájult. Még mindig teljesen összezavart elmeállapotban fekszik Vincent alatt, mindenképpen ki akar jutni alóla, viszont a férfi túl erős hozzá képest*
Vin.. Vincent, eressz el! Noah! Noah-hoz akarok menni!
*Ordítja torka szakadtából. Mivel a férfi útját állja, és konkrétan arra uszítja, támadja őt, le akarja győzni a kísértést. Ő csak Noaht akarja bántani, mást soha nem lenne képes. Társával egyezséget kötöttek, mivel ő mazochista, eltűri a fájdalmat, és még kedveli is, így Ameliesnek pont kedvére való volt. Viszont hogy Vincentet bántsa... Az esze azt diktálta, tegye. Kiélhetné magát rajta. De nem akarta. Küzdött saját maga ellen*
Hagyj.. békén!

*Mégközelebb hajol a lányhoz*
Gyerünk...nyugodtan csináld, nem bánom. Azt a srácot meg fogod ölni, ha tovább ütöd...Engem viszont nem olyan könnyen.
*Arcán komolyság látszódik. Talán önszántából sétál bitófa alá, talán csak jól összeveri, talán semmi sem történik...*

HAGYJ BÉKÉN!
*Ordítja, s közben egy könnycsepp folyik végig fehéres arcán. Feszülten szipog, vergődve Vincent kezei között*
Eressz már! Noahhal akarok beszélni, érted? Eressz! E...Eressz el, kérlek...
*Ismét Vincent kidudorodó ütőerére pillant, és harapdálni kezdi szája szélét, szinte már annyira, hogy vér csordul ki belőle*
Kérlek, Vincent! Ne.. ne.. ne kényszeríts olyanra..

*Egész este azon gondolkodott amit Amelies mondott neki tegnap. A bátyja elől ma kellemesen elszökött és már órák óta itt bolyong ebben a kis (nagy) fás parkban.*
Nem is gondoltam ,hogy ilyen nagy lehet....
*Sétált ,majd hangzavarra lett figyelmes s ekkor gyorsabb tempóba váltott. Feszülten kapkodta a lábait ,majd mikor megpillantott a földön fekvő szőke lányt és a fölötte tornyosuló férfit megtorpant. Ijedten ,majd határozottan lépkedett tovább.*
Vincent úr! Szálljon le róla...kérem.
Megsebesültek....
*A nagy csatározás miatt nem látta, hogy van e még ott valaki.*
Eresze el!

*odarohan Noah-hoz, letép egy darabot a polójáról, hogy legalább minimálisan elállítsa a vérzést - nem valami ügyes elsősegély adásban - majd leül és az ölébe teszi a fejét és megvárja maíg felébred és hatalmas könnyes szemekkel nézi, hogy mit csinál Vincent meg Amelies - nem bírja az ilyesféle látványt - *