Fás park

*Az előbbi viszonylag halk hangja eltűnik, hirtelen felkiált*
Az ég szerelmére, nem tudsz vele beszélni, eszméletlenre verted! Nem fogod fel?! Ha valakit ütni akarsz, akkor engem, tessék! Bírom a fájdalmat!
*Az érkező Noethire pillant*
Dehogy eresztem, ha elengedem tovább fogja püfölni azt a srácot!

*Megpillant egy nagyobb farönköt, majd idegesen elmosolyodik.*
Tessék, itt a fájdalom, ha annyira féltesz!
*Azzal fogja, és telekinézissel nekivágja a férfinek, aki egyenesen 1-2 métert zuhan, majdnem Noah mellé. Ijedten pattan fel, itt-ott egy két fűszál lóg ki hajából. Halálra rémül amikor megpillantja Noethit*
Noethi! Mi..Mit..
*Közben szeme sarkából észrevesz egy síró lányt is*
Lilien...?
*Odarohan, amint megpillantja ölében Noaht*
Noah! Istenem!
*Hálásan pillant a lányra, majd átveszi a fiút*
Noethi!
*Kiált oda neki*
Noethi, segíts! Noethi!

*nem néz a szemébe mikor átveszi Noah-t*Igen, csak időközben elfelejtettem feltenni a kötést a szememre, mert megrémültem, hogy mi volt azaz ordítás és amint tudtam rohantam is ide..*szipog és törölgeti a szemét*
Te tetted ezt vele?!*lehatja a fejét kicsit, nem akar ránézni a lányra mert tudja, hogyha belenéz a szemébe rossz fog történni, közbe még törölgeti az arcát a könnyektől*

*Döbbenten néz Vincent után aztán előre pillant.*
Srácot ?
*Ijedten nézett majd ahogyan előre haladt észrevette a fekvő Noah-t és a síró Lilien-t,. Lassan indult ,majd már futott és csak annyit lehetett látni ,hogy lerogy a földre s feszülten néz rájuk.*
Noah...Noah!
*Motyogja s fölé teszi a kezeit, kicsit határozottabban pillant rá,de feszült is még.*
Te bántottad ?
*Tette fel a kérdést ,bár tudta a választ.*
Lilien... ne sírj...
*Mosolyodott el bátorítóan mialatt észlelte a fiú molekuláit ,.sejtjeit és elkezdte gyógyítani, a szemei felcsillantak, és a keze és a test között parányi sáv jelent meg. A sebek lassan de kezdtek eltűnni.*
Kérlek...

*Ahogy oldalra néz meglátja a felé száguldó farönköt. Próbált volna félregördülni, vagy lelapulni, de mire odakapta a fejét már túl közel volt a rönk. Mindössze annyit tehetett hogy fejét elfordítja és becsukja a szemeit, nehogy azok sérüljenek; ekkor a farönk nekicsapódott. Habár oldalról érte, a tüdejéből kipréselte az összes levegőt, szerencsére a fejét nem érte a csapás, viszont szinte az egész erőhatást a válla nyelte el, ami egy hangos kattanással ugrott ki a helyéről. Mikor földet ér, gurul párat a földön, ami nem tesz jót a sérült vállának. Üvöltene a fájdalomtól, de visszatartja. Volt már rosszabb is. Az ép kezével odahúzza magát a lehullott kalapjához - kedveli azt a kalapot, és jól is áll rajta -, leporolja és a fejére rakja. Aztán tovább vonszolja magát az egyik fához, aminek nekidönti a hátát és próbál lenyugodni*

*Ijedten nézi végig, ahogyan Noethi gyógyítja társát, és miközben csillapodik állapota, egyre jobban elfogja a bűntudat*
Kérlek, segíts neki!
*Néz a lányra könyörgőn, majd felpattan, és a sérült Vincenthez rohan*
A francba!
*Sziszegi magának, majd a férfi elé guggol, és meredt szemekkel, bal kezét arcára helyezi*
Vincent! Istenem! Ne haragudj, jól vagy? Megsérültél?

Elnzést kérek, csak nem vagyok hozzászokva ehhez a látványhoz..*kicsit remeg, ökölbe szorítja a kezeit és lehajtja mégjobban a fejét*
De tényleg valójában mi történt?!*kicsit megnyugszik, már nem is remeg és kicsit felnéz, de nem teljesen mert nem akar senkinek sem a szemébe nézni*
Annyira segítenék.. de én nem rendelkezek ilyesféle képeségekkel, illetve elsősegélyben sem jeleskedem..*kicsit bűntudata van emiatt, mivel világéletében segített amit csak tudott de most tehetetlen* Mivel ahogy elnézem itt valójában nem sokan normális emberek..*meredten a földet nézi közbe*

*Lihegve rápillant a lányra majd megrázza a fejét*
Nem túlságosan...Azt hiszem kiugrott a vállam...
*Ránéz a jobb vállára, még a kabáton át is látszik a deformálódás a vállánál*
Csak csináld...csináld azt amit mondok, és minden oké lesz.
*Teljesen vízszintesen lefekszik a földre, jobb kezét annyira távol helyezi a testétől, amennyire csak bírja...ami nem nagy távolság*
Ülj le szembe velem, nyújtott lábakkal...Az egyik lábad a karom külső oldalánál legyen, a másikat a rakd nyújtva a vállam alá, a hónaljamhoz...Fogd meg a csuklómat, és lassan kezdj el hátra dőlni...miközben húzod a karomat, de ne állj meg közben...
*Felkap egy faágat a földről, a szájába rakja és ráharap, majd bólint a lánynak, jelezve hogy kezdheti*

*Nem figyel a többiekre ,csak arra ,hogy most segítsen Noah-nak. Hiszen, barátként tekintett rá és rossz érzése volt ,hogy így látja. Voltak vicces beszélgetéseik és amikor Noethi ájult el ,Noah segített Ray-nek. Természetesnek vélte ,hogy most ő segítsen rajta. Lassan gyógyult ,mert több súlyos sérülést kapott, de úgy tűnt már nem sok kell és rendbe jön. Egyre jobban használta erejét a lány. Lassan felpillantott Lilien-re és elmosolyodott kedvesen.*
Ne érezz bűntudatot hiszen nincsen mire. Igazad van, itt sokan nem vagyunk hétköznapiak. Normálisak vagyunk, csak különlegesek.
*Mondta kedves hangsúllyal, nyugtatta*
Mindenki más képességet kapott, hogy másként segítsünk egymásnak és a háznak. Nem te választottad a tiedet, de nem azt jelenti ,hogy nem vagy fontos ,vagy rossz a te képességed.
Amúgy.. Noethi vagyok..örvendek
Gyerünk Noah.... nem lesz gond...
*Mosolyog aztán hátra pillant kicsit*
Ha végeztem itt oda is megyek...

*Ijedten bámul a férfire, és habozni kezd*
De.. Én... Vincent!
*Néz rá kétségbeesetten, mire a férfi már készenlétben fekszik lenn*
Ugye tudod, hogy így most simán megerőszakolhatnálak?
*Próbálja oldani a hangulatot, valójában nagyon fél.*
De itt van Noethi is, aki akár...
*Vincent megrázza makacsul a fejét, jelezvén, hogy nincs idő erre*
Az isten áldjon meg, csak jussunk még ma be abba a rohadt hotelba!
*Leül abban a pózban, amit Vincent elmagyarázott neki. Megfogja csuklóját, és nagyon lassú mozdulattal elkezdi húzni, de szemeit csukva tartja, nem bírja nézni. Aztán körülbelül fél perc múlva hall egy kattanást, és szemei kipattannak*
Mo..Most mivan?

Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem Noethi és tulajdonképpen én be se mutatkoztam neked, de te mégis tudod a nevem. Egyébként nagyon örvendek. Az egyém csak szimplán haszontalan.. semmi haszna nincsen, mindenki kiutált miatta mindig is, féltek tőlem, megvoltak rémólve én is megijedtem magamtól mikor megtudtam, hogy miért félnek tőlem, de mai napig nem értem, hogy miért és hogyan.. de mindegy.. inkább ne hozzanak bárminek bármit is?! Hátha legalább ezzel is tehetek valamit és nem csak tétlenkedek*igyekszik mosolyogva felnézni de becsukja közbe a szemét, hogy elkerülje mindenkinek a tekintetét*

*Összeszorított fogakkal tűri a fájdalmat, érzi hogy a válla nem akar visszacsusszanni...Halkan hörögve, egyre gyorsabban véve a levegőt várja hogy végre vége legyen...Az a rövid idő hosszú perceknek tűnik, a fájdalom hatványozódik ahogy egyre jobban feszül az izom, lassan már a fogai és állkapcsa is kezd fájni. Aztán hirtelen a válla egy hangos kattanással ugrik vissza a helyére. Szemei tágra nyílnak, a faág darabokra törik és összeszorított foggal üvölt pár hosszú másodpercig, aztán lihegve terül el a földön, ép kezével a másik vállát masszírozva. Kiköp pár szájában maradt fadarabot, aztán Amelies felé fordul hálás tekintettel*
Ügyes voltál...köszönöm...

Tudod....sokat beszélgettek...
De amúgy sajnálom, csak láttam a nevedet a recepción az egyik nap.
*zavart mosoly ,majd megrázza a fejét.*
Ne mond ezt, előbb utóbb kiderülhet ,hogy nagyon hasznos képességed van. Sőt biztos vagyok benne. A ház, nem véletlenül keresett meg téged.
*Kacsintott rá ,amint megnyugodott s végre a fiú sebei begyógyultak. Vett egy mély levegőt s úgy nézte egy pillanatig Noah-t.*
Hát...a hajadért már nem kel aggódnod...
*Próbálta oldani a helyzetet ,bár most csak ő értette ezt. Kivette az egyik szalagot a hajából és bekötötte Lilien szemeit.*
De csak azért ,mert jobban érzed így magad. Szerintem....
azok az emberek voltak buták. Különleges vagy... mosolyogj.
*Lassan átvette az ölébe Noah fejét*
Ha hozol gyorsan vizet, akkor megtörölheted a fejét és én addig átnézek majd a többiekre...hátha bajuk esett... jó?

*Ijedten cikázik Noah és Vincent között a tekintete, de végül próbál megnyugodni, mivel legalább társa jó kezekben van. Hálás tekintetet küld a lány felé, majd Vincent mellé kúszik, és őszinte megbánással szemében néz rá pár hosszú másodpercig*
Ne haragudj rám...
*Azzal le is süti azokat, majd próbál valahogy feltápászkodni, és kezet nyújt Vincentnek is, hogy keljen fel*
Istenem.. Már Lilien is kérdezgette, ki csinálta ezt Noahhal.. A rohadt életbe, ebből nagyon.. nagy balhé lesz... Ráadásul Noah teljesen ki lesz borulva ha magához tér.. És soha többé nem...

Hagyjuk szerintem ezt a képesség témát.. nem szeretek róla beszélni.. kiválasztott? én? a ház által?*néz maga elé hatalmas kikerekedett szemekkel még mielött Noethi bekötötte volna a szemét, aztán nem törődött ezzel a kijelentéssel*
Köszönöm*mosolyog, de ahogy felkötötte Noethi ő le is vette* Sajnos ha nincsen velem a babám nem igazán látok, úgy érzem az a baba vezet engem, annyira megmég nem ismerem a helyet, hogy tudjam a járást, de nagyon szépen köszönöm kedvességed*ezúttal őszintén mosolyog de úgynúgy ha ránéz valakire becsukja ettől függetlenül a szemét és azzal a lendülettel feláll és berohan egy kis vízért meg törlő kendőért*
/én addig föszö./

Egyedül is megy ez...!
*Felkel magától, jobb karját a mellkasához szorítva, hogy pihentesse*
Semmi baj nincs...nyugodj meg, nem haragszok. Szép dobás volt...
*Mosolyogva a lányra néz, majd Noah felé pillant*
Úgy látom jól van...menj, nézd meg.

*Bólintott Lilien felé ,majd hátra pillantott s mikor meglátta Amelies arcát és tekintetétt elmosolyodott. Aztán vissza Noah-ra s sóhajtott.*
Te is jó nagy kalamajkába keveredtél.. Mit csináltál ,hogy így elvertek ?
Csak nem zaklattad Ameliest ?
*Várt Lilien-re s ezalatt játszott unalmában Noah egyik tincsével*
Jobb ha most nem kérdezgetem Amelies-t...lehet másról van itt szó.
Majd ha kávézunk... úgyis megígérte...akkor őszinte lesz.

*Biccent*
Gyere te is!
*Fogja meg reflexből a férfi kezét, de amint észreveszi, milyen gesztust kezdeményezett, zavartan elkapja azt*
Ne haragudj, gondolom megy egyedül is. Bocsánat..
*Ismét beletúr kócos hajába, majd letérdel Noethi mellé*
Istenem..
*Suttogja*
Jól van, ugye?
*Amint végignéz a már kissé jobban kinéző fiún, könny szökik szemébe. Ennyire soha nem fedte még fel érzelmeit, főleg nem ilyen gyakran... A bűntudat hatalmas úr tud lenni. Végigsimít Noah arcán*
Ne haragudj...
*Újabb, és újabb könnycseppek*
Majdnem.. megöltem... miatta...

*visszaér a langyos vizzel meg a kendővel letérdel majd odateszi Noah mellé a vizet és beleteszi a rongyot, hogy ázzon*
Megjöttem*kicsit liheg, de nem sokáig hamar összeszedi magát van annyira edzett*
Remélem így jó lesz*felnéz és mosolyog, csak ismét becsukja közbe a szemeit*

*Felkapja az ismét földre került kalapot, és a fejére rakja. Odaballag Noah felé, majd letérdel Amelies mögé és ép kezével átkarolja és a fülébe suttog*
Nyugi...most már semmi baja.

*Amint megjelennek elmosolyodik feléjük nyugodtan.*
Köszönöm Lilien, persze ,így jó lesz.
Aranyos vagy.
*Mondta ,mosollyal s hagyta még hagy ázzon picit a rongy. Ezalatt Amelies-re tekintett és Vincent-re.*
Szóval igaz lehet
Ne aggódj Amelies....semmi baja már, csak pihen.
Ő is elfáradhatott ,ilyenkor kell egy kis idő. Most már nincs semmi baj.
Máskor...vigyázzatok jobban..jó?
*Mosolyodott el zavartan.*
Vincent úr ? Maga jól van? Ne segítsek valamit?

*Letörli könnyeit, Vincent hangjától egy pillanatra megrezzen, és kicsit megnyugszik*
Nem akartam bántani... Én.. Nem akartam galibát, de tényleg...
*Mondja néhol elakadozó hanggal*
Én csak.. Szükségem volt rá.. És nem gondoltam, hogy ennyire elfajul..
*Miközben beszél, hevesen mutogat, mintha magával akarná elhitetni, hogy tényleg nem tett semmi rosszat*
Ha felébred...
Szólsz nekem, Noethi? Nem szeretném, ha azt hinné, itt hagytam magára...
Azt hiszem mára bezárom a fogadót.

Igazán nincsmit legalább ennyit tehettem*mosolyog, csak ezuttal már ki is nyitja a szemeit - mivel néha megfeledkezik arról amivel bír - és egyúttal többiekre is ránéz, hogy milyen állapotban vannak*
Hmmm.. erre fele eléggyakran történhet ilyen.. és mit értett azon Noethi, hogy a ház akarta így...
*gondolkodós fejet vág és a szája elé teszi a kezét*

*Elengedi Ameliest majd feláll és lassan elindul a fogadó felé*
Azt hiszem, bemegyek...sok volt ez nekem mára.
//főccint//

*Hallgat és bólogat*
Igen..persze..semmi gond.
*Mosollyal pillant rájuk ,majd Lilien-re néz ,de hallva a múltkori esetet elpillant.*
Lilien... bevisszük Noah-t, aztán beszélgetünk.. benne vagy ?
*Aranyos mosoly s közben feláll és felkapja a fiút a karja alatt ,egy pillanatra megtántorodik ,majd zavart mosollyal pillant előre.*
Vajon hány kiló vagy ?
Oké..ez csak lassan fog menni.
*Közben jó alaposan megnézi elhúzva a száját ,méregetve hitetlenül.*
Hol van az a sok nehéz kiló ? Hiszen nincs rajta egy deka sem..felesleg...
*Közben felpillant mosollyal még*
Jó éjt előre is Vincent úr...Amelies..ha nem találkoznánk.