Előtér

*Teljesen megdöbben, amikor a férfi elzokogja magát*
Úristen Vincent...
*Lassan magához húzza*
Mi.. Mi történt?
*Teljesen megrökönyödik*

*Szorosan átöleli a lányt, a vállára dönti a fejét és keservesen zokog tovább, bár próbálja halkan tenni.*
Megölte Oliviát...nem én voltam, én nem tehettem semmit...én nem akartam ezt még egyszer...ugye hiszel nekem? Nem én voltam...

Mi... Micsoda?
*Elengedi a férfit, és rámered*
Te... Te megölted.. Oliviát?
*Tátott szájjal bámul rá, és nem bír megmoccanni sem*
És..És..Hol van a.. a holttest?

*Szinte fortyogni kezd a dühtől, mikor őt gyanúsítja, kissé hangosabban szólal meg.*
Nem én tettem...megmondtam...
*Aztán lenyugszik, elnézést kér, majd a földet kezdi bámulni, még mindig a sírás folytogatja.*
Nincs...nincs holttest. Az már...nem test.

Mit műveltél vele?
De, Vincent, te voltál! Nem érdekel, hogy hány személyiséged van, vagy ki lakozik benned, az istenért!
*Próbálja visszafogni magát, de hangerejére többen felkapják fejüket*
Hova.. Hova tetted?
*Egyik keze ökölbe szorul a kitörő düh következményeképp*

Nem fogom elmondani mit csináltam...nem akarom még egyszer átélni...
*Megrázza a fejét, és lassan megtörli az arcát.*
Nem én voltam...
*A lift felé mutat.*
A szobámban van.

Istenem.. A rohadt életbe...
*Elindul a lift irányába, és amikor Vincent elindul utána, idegesen sziszegi*
Meg - ne - próbálj - közelíteni...
*Szaggatottan beszél, és szinte berobban a kinyíló liftbe*
Eltakarítom...

[mennem kell, folytathatjuk legközelebb :3]

*Próbálja megállítani a lányt. "Majd én eltakarítom, te amúgy sem mehetsz fel.", mondta volna. De ráhagyta. Teljesen megérti, már érti, az a sorsa hogy egyedül legyen, magányosan. Elzárva. Amint kijut innen, első dolga lesz visszamenni a szanatóriumba. Ő nem ide tartozik, átkozza Faustot, amiért hamis reményeket adott neki. Úgy dönt, ma kint alszik. Végül is, az idő kellemes, nincs hideg...Lassú léptek kíséretében eltűnik az ajtó mögött.*

*szokásosan lesétál a lépcsőn majd leül a bárban és a szokásosat rendeli, s amint kihozzák elkezdi kortyolgatni*
Hmm.. így utólag belegondolva óvatosnak kéne lennem, ebben a házban, na mindegy két ember tudja mi vagyok vagyis nem mert 3, csak nem kürtölik szét az egész házban, bár lényegtelen, ezek szerint nem csak én vagyok itt képes pszichopata dolgokra.*szokásosan elgondolkodik magában, majd ül és iszogat pár órán át hátha jön valaki, - bár ilyenkor nem szokott senki sem jönni túl sűrűn - majd pár óra múlva fel megy*

*Megszokott útvonalon sétál le a lépcsőn a szeretett kalapjában, amit egy apró bíborvörös folt díszít a karimája elülső részén. Egy közepes méretű fekete zsák van a kezében, amit szorosan markol, nehogy véletlenül elejtse. A bárhoz sétál, és leül az egyik székre. Rendel egy pohár almalevet, közben jobbra-balra nézelődik egy ismerős arcot keresve.*

*Noethi ahogyan lesétált még mindig mosoly volt az arcán ,azonba ahogyan leért és az ismerős pincérnek intve köszönt az ismételten elfordította a fejét. Már napok óta ezt csinálja és emiatta a lány értetlenül állt ehhez a dologhoz. Eindult felé ,hátha tudja tisztázni a dolgokat ,de ekkor a pultoknál egy ismerős alakot pillantott meg. Rögtön letett róla ,hogy kiderítse szándékát és a férfi mellé battyogott ,mad mosollyal ült mellé.*
Reggelt Vincent.
Hogy vagy ? Nem láttalak egy ideje...
Talán..történt valami?
*Pillantott rá parányi aggodalommal.*

*Fáradtan léked le az emeletről, a lépcsőt használja, nem a liftet. Nem az egyenruhája van rajta, hanem egy egyszerű farmer, és bő fekete hosszúujjú, haja mintha kicsit fel lenne tupírozva, pedig csak egyszerűen nem fésülte meg. Alig lehet felismerni így. Leül a bárhoz, körbe se néz, kér egy jó erős kávét, és míg kihozzák neki, addig maga elé mered és gondolkodik*

*Noethi felé fordul egy halvány mosollyal.*
Á, jó reggelt. Nos...nem vagyok jól.
*Pár pillanatra elgondolkozik, aztán vesz egy nagy levegőt, amit lassan présel ki.*
Úgyis megtudod, előbb vagy utóbb...nézd, ígérd meg, hogy végighallgatod a mondandómat, és nem ijedsz meg.
Hülye, ez elkerülhetetlen...miért kérek ilyeneket?
...Pontosabban, nem fogsz elfutni.
*Noaht észre sem veszi, nem nagyon figyeli a környezetét, és ilyen külsővel pláne nem ismeri fel.*

*Noethi mosollyal nézett rá, aztá ez parányi aggodalommá alakult,de még mindig megtalálható volt benne az a megértő mosoly amely őt jellemezte és felismerhetővé tette. Észrevett egy ismerős alakot s megdöbbent parányit ahogyan a tekintete őt követte. Más volt mint eddig, talán készül valahova ? Valakihez? Vagy...csak iylen kedve volt ?*
Noah....
*S ekkor meghallotta a maga előtt lévő másik hangját s rájött ,most vele kellene foglalkoznia. Látta ahogyan a férfi, ijedt, vagy...szinte nem önmaga. Nem olyan , mint lenni szokott. Magában félelem gyúlt, de nem mozdult.*
Kérlek...add ,hogy ne olyasmi legyen, mint Noahnál.
Igérem..nem futok el. De..mi történt ?
Tettél valamit...ami rossz ? Vagy téged bántottak Vincent ?
*Kérdezte halan ,de kicsit zaklatottan.*

*Megköszöni az elé rakott kávét, és nagyot kortyol belőle*

*Suttogóra veszi a hangerőt, és közel hajol Noethihez.*
Az azelőtti pár napban nem hallottam a másik énemet, nem próbált meg semmit. Aztán...az egyik hajnalban, rámtört, és nem tudtam mit tenni ellene.
*Hangján hallani, hogy megint a sírás folytogatja. Csupán a tudat, hogy megint megölt egy embert, ráadásul egy teljesen ártatlant, ilyen szerencsétlen helyen...Még közelebb hajol a lányhoz, és szinte alig hallhatóan beszél tovább.*
Kérlek, ne sikíts és ne fuss el...csak ne. Én...én nemrég...megöltem Oliviát...nem, nem én, nem én voltam, és nem megölte, hanem egyenesen megkínozta...Te elhiszed, hogy nem én voltam, ugye?

* A làny vissza pillantott a férfira s egyre rosszabb balsejtelmei kezdtek lenni mikor az fokozatosan kozelebb és kozelebb hajolt. Szinte bele remegett ,mialatt szive vadul verni kezdet mintha csak érezné a fàjdalmàt, aztàn egzenesen belenyillalt mikor kimondta a végso szavakat.*
Vincent....te
*Suttogta elhalkulva ,szinte remegett a hangja ès nem tudta mit higyjen. Persze tudott errèl, hogy a férfi beteg. De erre nem gondolt volna, nem szivessen. Szomorùan és félve tekintett rà, kezei remegtek ,mint a kocsonya mégis hirtelen àtolelte a fejét, mint egy gondos anyuka. Csak ennyit tehetett, mint mindig. Mindenhol. Erre...volt jò. Halkan csititotta.*
majd...megoldòdik... mint mindig. De keresd meg Faustott mert ez màr nem vicc...
Rendben ? Kérlek... keresd meg.
* Harapott az ajkaiba fèlve ès remegve. Ekkor ismètelten Noahra pillantott. Aztàn elvonta a tekintetét fèlve.*

*Leteszi a kávét maga elé, és összekulcsolja a kezét az asztallapon. Az elmúlt napokon gondolkodik, pontosabban... az elmúlt napok előtti napokon, mivel mostanában csak a szobájában ült. Keveset evett, de nem is hiányzott neki az evés, és úgy érezte, ha nem eszik, nem fáj semmije. Így viszont zombinak érezte magát. Gondolatban vállat vont, és megint az agyát tornáztatta - próbált olyan emlékeket felidézni, amikre nem emlékszik, de arra igen, hogy valaha emlékezett.
Szar egy állapot.*

*Küszködik a könnyeivel, próbálja megőrizni a megmaradt méltóságát. Nem hatéves már, hogy anyuci karjaiban sírjon, nem? Egy felnőtt ember, akinek meg kell oldania a saját gondjait. Esetleg Faust segítségével, szaporán bólogatni is kezd az ötletre.*
Persze, meg fogom keresni.
*Mélyet sóhajtva a lány vállaira teszi a kezeit, jól esik hogy valaki megértette.*
Amy nem volt ilyen megértő...muszáj volt elmondanom neki. Láttam a szemeiben, hogy fél, nem, retteg tőlem, azt mondta meg ne próbáljak a közelébe menni.
*Eltolja magát Noethitől, aztán belekortyol az almalevébe.*
De igaza van...nem maradhatok emberek között. Amilyen hamar csak lehet...el kell zárnom magamat az emberektől. Nem biztonságos az épületben lenni, ha én szabadon járkálok. Legfőképpen Amyt nem akarom veszélybe sodorni. Megkérhetlek valamire...?
*Ölébe rakja a fekete szemeteszsákot, és széthúzza a száját. Kivesz belőle egy kopott, bőrből készült maszkot szíjjakkal. Pont akkora, hogy eltakarja a száját, apró lyukak vannak a szájat fedő rész felett.
Elővesz még egy koszos, de hajdanán fehér felsőt, ami jobban megnézve egy kényszerzubbony.*
Szükségem van arra, hogy ezeket rám add. A többit én elintézem. Megtennéd nekem...?

Vincent. Megèrtem Amyt. Oszintèn èn is fèlek....de nem vagyunk egyformàk...viszont...
ez nem maradhat csak igy ès ezt te is tudod. Olivia...lehet nem volt jo szemèlzisègu...de mègiscsak ember volt.....
*Motyogta ,s probàlta eltakarni remego kezeit. Halvànyan elmosolyodott.*
èn is fèlek.....de tudom, hogy nem akarsz rosszat...
*majd mikor elokertultek a dolgok dobbenten nèzett ès a fejèt ràzta eleinte. Majd vègul ajkaiba harapott.*
Jo...de..kell mèg egz segitsèg...èn nem leszek egyedul elèg...sajnàlom Vincent.
*Mosolyodott el ,erot tartva magàban. Aztàn felàllt, gyenge làbbain s mèg mindig mosolygott a fèrfira bàtoritoan.*
Szolok neki....vàrj meg itt.
*Bolintott aztàn Noah asztalàhoz lèpett mosollyal.*
Stilusvàltàst hajtottàl vègbe ?
Noah... szuksègem lenne a segitsègedre... konyorgom...
*remegett meg a keze.*
Kèrlek...

*Összerezzen, amikor egy lány megszólítja. Kérdőn felnéz rá, majd összehúzza a szemeit*
Ismerjük egymást? *csúszik ki a száján*

*Nem érti miért kéne hozzá még segítség, egy ember is elég hozzá hogy felrakja a zubbonyt, de végülis, ki szeretne egyedül lenni egy őrülttel? Tekintetével követi a lányt, aztán meglátja a fiút. Egy kis gondolkodás után rájön, hogy az Noah, furcsálló tekintettel méri végig.*
Ennek meg mi baja, nemrég még olyan jó barátok voltak...megőrjíti a ház? Nem hiszem, itt dolgozik...

*Dobbenten pillant a sràcra s zavartan mosolyodik el. Zaklatottan tur sajàt hajàba. Tul sok ez neki.*
Most csak ugratsz...ugye ? Mond ,hogy igen....
*Nèzte zaklatott mosollyal s vàrta a vàlaszt ,de egyre jobban ugrott be neki valami.*
és mi van azzal amit adtam neked ? Ismerlek...kèrlek ne nèzz igy... hisz a neved is tudom...
én....
*Kezdte s abban a pillanatban vissza pillantott Vincentre. Most komolyan vàlasztania kell kòt baràtja kozott ,hogy kinek segitsen eloszor. Ez mikor volt fer ? Lassan okolbe szoritja a kezèt mialatt lehajtja a fejèt s konnyezni kezd de nem làtni az arcàt.*
Kèrem...segits... szeretnèk segiteni egy baràtomon...
Vincent...mindjàrt...

Mit adtál nekem? *húzza össze a szemeit, és amikor a lány lehajtja a fejét, teljesen felé fordul*
Hé, ne szomorkodj, lehet, hogy összekeversz valakivel, de talán tudok segíte... *elakad a szava, amikor meglátja a lány nyakán a damilt. Felpattan* Mi a fene...! Öngyilkos akarsz lenni?! Nem ez a megoldás, elhiheted!

*Visszatuszkolja a tárgyakat a zsákba amit ismét a kezébe markol, aztán a pároshoz lépdel, pontosabban Noethi mellé, és a vállára teszi a kezét, majd Noah felé fordul.*
Üdvözletem...Noethi, valami baj van?
*Noahra pillant, gondolja belemegy a játékba.*
Lehet, hogy összetéveszti önt valakivel mert zavarodott...de ez fordítva is lehet, nem de?