Előtér

Gondolom bepánikoltak...ez érthető, de igazad van; így nem oldunk meg semmit. Csak akkor szedek gyógyszert ha nagyon rossz, a többit valahogy el tudom viselni. Egyfajta nyugtató csak, nyugi.
*Ránéz a lány kezére, majd elismerően bólint.*
Amilyen törékeny vagy, olyan erős jellemed van, azt meg kell hagyni. Kitartó vagy.

*Bólint mosollyal. Néha félre pillant ,túl nagy a csend,de észreveszi csak az idő futott el s így az emberek nagy része is már fent van a szobájában és pihen. Noethi lassan vissza pillant ,majd enyhe mosoly fakad fehér arcára.*
Néha muszály. Különben nem tudok segíteni ,vagy megteni valamit amit kellene.
Szeretnék biztonságot nyújtani itt mint "gyógyitó" ha más nem, meg, téged és Noah is szeretnélek végre helyretenni. Sajnos azonban hozzád még sokat kell gyakorolnom, Noahval meg nemt találkoztam, hiába mondta.
*Ivott ismételten a sárga rostos italból.*

Nem hiszem, hogy olyan sokat kéne gyakorolnod. Inkább azt mondanám, más téren. Bár fizikailag gyógyítasz, ez mentális probléma, ami távolian bár, de a fizikai testben gyökerezik. Szerintem meg kéne kérned valamelyik dolgozót hogy majd szerezzen neked könyveket a pszihológiáról, állom a pénzt. Általában az agy fizikai dolgairól is szó van, pl. egyes betegségeket melyik rész helytelen működése okozza, stb. És ott vannak a jegyzetek is, azokat is olvashatod. Nem lesz lehetőséged gyakorolni, nem hiszem hogy akárkinek az agyát megpróbálnád összekavarni ha nem muszáj, nem?
*A komoly arc után hirtelen elmosolyodik.*
De én bízok benned. Elég jó vagy ahhoz hogy ha megérted mit fogsz csinálni, meg is csináld. Nem kell parázni, ennél jobban nem tudsz elrontani.
*Felnevet, majd kiissza a vizet a pohárból.*

Rendben, de ne aggódj, majd fizetem én. Tudom ,és amúgyis én fogom használni, tanulgatni. Még érdekel is.
*Nevette el magát aztán a plafont kezdte figyelni, hallgatagon.*
De igazad van. Nem tudnék másokon kisérletezni vagy játszani. Ez távol áll tőlem. Ha megtenném...akkor nagyon nyomos oknak kell lennie.
*Pillant rá lepetten majd elmosolyodik kedvesen.*
Köszönöm. Megteszek mindent amit tudok.

Rendben, remélem találsz ezzel foglalkozó könyveket. Viszont, ha gyakorolni akarnál, akkor nyugodtan szólj. Nincs ellenemre ha előbb..."körülnéznél" mielőtt berontasz, sőt, talán jobb is lenne.
*Mintha magát is meglepte volna ezzel az ötlettel, vidáman bólogat párat. Aztán ásít, majd felveszi a kalapot, és feláll.*
Jó olvasást, remélem nem hagy benned maradandó nyomot ez a pár dokumentum...Jó éjszakát.
*Megbillenti a kalapját és meghajol, aztán a már ismert dalocskáját énekelgetve elsétál a lépcsőhöz, majd fellépked Amy szobájába.*

*Noethi bólintott majd intett Vincent mikor az elment s a dokumentumot vizsgálta kivülről a szemeivel Végül sóhajtott s a hóna alá kapta. Elköszönt a pincértől és elindult a lift felé.*
Noethi!
Tessék ?!
Majd szólok, de lehet most pár napig nem kell jönnöd besegíteni.
Hát...jó. Majd szólj.
Meglesz. Jóéjt hercegnő! És máskor figyelj hogyan esel. nem szerencsés szoknyában.
Nate fejezd be....
Jóéjt.
*Intett a liftből zavartan elhúzva a száját, aztán már csak a negyedikre és a szobájába lépkedett be.*
Aludjon mindenki... igaz?

*szép lassan lesétál fájós karjaival, most már bokától térdig is be van kötözve, majd leül és a szokásosat kéri, hogy enyhítse fájdalmát, ücsörög pár órán át és iszogat, majd pár óra múlva visszamegy fel a szobájába hatalmas lelkesedéssel.. *

- Olyan...üres...
*Nézett Noethi körbe mialatt a liftből kilépett és csendesen járt a padlón. Nem is értette ,mi volt vele ennyi ideig, mindennap lejárt egy kicsit,
ám mostanában nem annyit ,hogy segítse Ray-t. Igen, szerette volna ha fejlődik,hátha az ő ereje szűkséges lehet majd a kijutásban. Aztán egy idő után
egyre kevesebb embert látott s egy jó ideje szinte senkit.*
- Noethi! Örülök ,hogy látlak.
- Jó estét Nate.
- Milyen formális vagy.
*Vigyorodott el ,mire elnevettem magam. Talán még ez volt az ami tartotta bennem úgy a lelket ,hogy ne legyek magányos, s elvonult mint a többiek. Leültem a pulthoz Nate elé s rákönyököltem. Ő erre ,hosszan elmosolyodott szemtelenül.*
- Csak nem flörtölgetünk ?
- Én ? Nem...
*Lepödtem meg zavartan ,majd elmosolyodtam s kértem a szokásosat, vagyis nem kellet ,mert adta is. Kevergettem egy ideig ,ő csak nézett ,de nem szólt hozzám. Késöbb miután mindenkit kiszolgált, akik mondjuk nem is voltak túl sokan vissza fordult a lányhoz. Már szólalt volna fel jókedvűen ,mikor a lány megelőzte.*
- Nem láttad Noaht ?
- Nem...egy jó ideje nem jött ki a szobájából, vagy ha igen ,akkor nem jött dolgozni.
*Mondta s észrevettem ,hogy eltűnt az a mosoly.*
- Nate...
*Kezdtem el.*

*A lift ajtó kinyilt s a szürke hajú pasas mint valami idióta futott ki rajta, tekintetétt fejével együtt lobbálta jobbra és balra ,feszültne keresgélve testvérét ,így figyelmetlenségéből is adódoan elesett. Ekkor Nate előre mutatott.*
- Megjött a bátyád...
*Noeth arra pillantott s ekkor Ray felpattant ésa lányhoz futott hatalmas mosollyal.*
- Noéthi!!! Rájéttem, rájéttem a titákrá. Ném is olyán néhéz.
*Mutatta meg a füzetben a lapokat ,majd a többit.*

*Noethi döbbenten fogta a fejét ,majd lepetten nézett testvérére.*
- Ray...
- Nakkor most itt hagylak titeket..
*Ment el törölgetni Nate, ezalatt meg Noethi meghallgatta a testvérét ,majd nagy mosollyal nézett rá.*
- Igen ? Hogyan ?

*Ray kihúzta magát büszkén majd nagy mosollyal mutatta a lapokat amint Nate elment.*
- Itt és itt....
*Húzta a sorokon egyenként végig az ujját.*
- Olvásd él..ázért höztám möst ,mért föntés....

*Gyorsan átolvasta ,majd döbbenten meredt a lány a bátyjára*
- De ez megsem történt még .... - hadarta ,aztán ez dadogásba váltott át.
- Úgy érted...ez ma történik majd?
*Kérdezte elhűlve aztán a következő pillanatban már rohant is fel a lépcsőkőn. Nem várta meg a lftet ,nem volt ideje rá.*

*Ray a fejét csóválta*
- Mért siétsz... mért siétsz ?
- Májd most méglátod minden más lész. Pécét álszöl...és máris mindén jöbb lész. Pihénnéd kéll.....
*Aztán a következő pillanatban kezeit a füzet fölé emelte s ahogyan koncentrált a betük átalakultak, mint egy radir halvány fénnyel eltűnt az előző írás és valami más jelent meg.*
- Készülj a játékrá...Noéthi...

// 1. emelet//

*hosszú álmából felébredve le mászik, majd körbe néz*
-De üres.. Pedig máskor mindig olyan sokan vannak itt.. és, hogy én mennyit aludtam már December végét írunk te jó ég..
*leül a pulthoz rendel magának kaját meg kávét, bambul közbe..*
-Szent ég.. ennyi idő el telt.. mit csinálhat mindenki..., na mindegy...*kihozzák neki amit rendelt, megeszi, majd ül tovább és néz ki a fejéből és gondolkodik*
-De ez, hogy lehet... eddig aludni.. ez képtelenség.. én aki éjt nappallá téve ébren van és harcol, most pedig hónapokig alszok.. hát ez... szokatlan, úgy érzem magam mint egy félre tett barbi baba amit meguntak.*nyújtózik egy hatalmasat, majd rendel egy kis whiskyt amit megiszik, majd fizet és vissza felmegy a szobájába*
Még ilyet...*sóhajt egy mélyet*
http://4.em.//