Előtér

Orulok. De tènyleg.
és....itt laksz a hotelban ?
Vagy csak àtjàràsban?
*Pillant rà mosollyal.*
Mièrt ilyen nehèz a hulyèt tettetni.?
Meddig maradsz ?
*Nèz rà nagy szemeivel.*

Nem tudom.
Hogy lakhatnék egy hotelben? Persze, átutazóban vagyok. Nemsokára megyek tovább.
Gondolom, te is...

Hàt.... ugy volt, hogy csak àtutazoban.
De a bàtyàm ihletett kapott itt bent a hotelban. Szoval,
engedèllyel vagyunk itt, ès itt lakunk mèg egy kis ideig. A negyediken.
én nèha kisegitem az itt dolgozokat...ès vigyàzzok a labilisabb lelkekre.
*Elmosolyodik.*
Ebben a rohano vilàgban ,sokan nem tudnak megàllni. Ezèrt kell nekik is a figyelem.
Szeretek segiteni nekik, szoval èn is lefoglalom magam itt...
Kell a figyelem mindenkinek.
*Pillant rà hirtelen ,aztàn elmosolyodik.*
Orulok ,hogy talàlkoztam veled.
Nem emlèkszel semmire...igaz?
Mièrt utazol, utaztàl ilyen messzire ?

Értem. Szóval a bátyád miatt itt ragadtál *elmosolyodik* Nem lehet valami jó.
Én... csak szeretek utazgatni. ezért vagyok most itt *bólogat* Még azért nem indultam tovább, mert nem tudom, merre mehetnék...

Azèrt nem olyan vèszes. Kicsit luke, de nagyon szeretem a bàtyàm.
*Mosolyodott el aztàn lepetten pillantott rà.*
Mosolyog....Noah megint mosolyog...
Ez szèp hobbi. Biztos màr nagyon sok szèp helyen jàrtàl.
*Nagy boldog mosoly huzodik az arcàra ahogyan làtta a màsikat mosolyogni. Kezd megtorni a jèg amit eddig èrzett..mindkòt oldalrol....picit.*
Ha...el akarsz menni.....szolsz nekem?
*Egy pillanatra elvonta a fejèt zavart mosolllyal.*
De remèlem, mèg elotte meg tudlak àllitani...
*Aztàn mire felpillantott Noah màr sehol nem volt. A làny zavartan ès zaklatottan nèzet szèt de sehol semmi. Erre az egyik pincèr oda ment felè ès mosollyal àtadott egy cetlit, majd kacsintott ès tovàbb ment.*
Noah....
Az anyjàt de gyors vaggy....
De.....
*Pillantott a cetlire ,majd elmosolyodott aranyosan.*
Szoval.... mèg nincs minden veszve...orulok...
*Ezutàn felment ès aludni tèrt, de rèmàlmai voltak ,nem birt tovàbb lèpni azokon amik ma èrtèk...*

//Cetliben àllt : Igèrem, mèg talàlkozunk.//

*Ma egèsznap kisegitett itt lent. Bàr nem volt dolga beàllt dolgozni. Pincèrkedett, aranyosan mosolygott az emberekre, persze gondolatai mèg mindig a tegnapon jàrtak, de legalàbb màr valamivel lenyugodott. Fèlt Vincentol, de bizott is benne...ès megiglèrte ,hogy segit neki. Hiszen a fèrfi segitett nàla tegnap Noahnàl. Ahogyan kivitte az utolso rendelèst felsohajtott ès fàradtan ult le az egyik szèkre. Kèk ruhàban ult az itteni uniformisban, bàr a szoknyàt tobszor igazgatta, az ing meg nem teljesen volt az o mèrete.*
Mièrt nem nagyobb egy kicsit... mèg jo ,hogy gombolni ossze tudtam...
A szoknya meg rovid...

*Unottan lépdel le a lépcsőn, majd meglát egy csinos női alakot a bárnál ülve. Tekintete akaratlanul is rátapad, de ahogy közelebb ér elszégyenli magát a felismerés eredményeképp.*
Te jó ég, most tényleg megbámultam Noethit...?
*Viccesre veszi a dolgot, a lány mögé oson, közel hajol hozzá, kezeit a vállaira teszi és hörgő hangon súg a fülébe.*
HeeEEeeEEeellóóó kislány.

*Mivel teljesen elmerul a gondolataiban èszre sem vesszi ,hogy Vincent lejott. Ismòt megigazgatta a szoknzàjàt ès vègre sikerult normàlisan beàllitani, igazàbìl ez a ruha csak kiadta azt amit eddig bàtyusnak koszonhetoen el volt takarva. Mikor Vincent a f'lòbe horgott ijedten ugrott fel ès lekevert neki egyet ,majd ahogyan felismerte a gonosztevot a szàja elè kapta a kezèt ès ijedten ment oda.*
Sajnàlom...csak megijedtem.
Nagyon fàj ??
*Nèzte aggodalmasan majd elmosolyodfott gyermeki aranyosàggal.*
Koszonom ,hogy tegnap segitettèl...
Bàr... mèg nem tudtam Noahn segiteni, de màr nem nèz bolodnak...ès ugy èrzem jobban megismerem ezt az oldalàt is.
és jobban vagy ? Nem tortènt semmi baj ugye?

*Vigyorogva várja a reakciót, ám meglepetten fogadja a pofont. Elkerekedett szemmel tapogatja az arcát.*
Szép köszöntés, mondhatom...nem, már megszoktam a fájdalmat.
*Elveszi a kezét az arcától és legyint egyet.*
Semmiség, majd megtörik a jég és rendbe jönnek a dolgok. Nem?
*Kicsit komorabb arcra vált, a lány szemeibe néz.*
Nem mondanám hogy jobban vagyok, ebből nem lehet kigyógyulni, lehetetlen.
*Hirtelen felderül az arca és barátságosan mosolyog.*
De találtam egy ideiglenes megoldást: A tőröm itt van a kabátom alatt, és ha véletlenül megint próbálkozna valamivel, nem hezitálok nyakon szúrni magamat mielőtt teljesen eluralkodna rajtam. Tudja hogy nem viccelek...tudja mit gondolok.

*Lepetten nèz rà ,majd zavart vigyorral.*
Mit vàrsz ha mogòm settenkedsz ès ijesztegetsz ?
Igen...èn is ezt szeretnèm. De jelenleg nzertenm idot arra ,hogy ne menjen el mielott talàlkozik velem.
én rontottam el ezt...ès szeretnèm kijavitani...de tudod....
a teher miatt ami nyomja a vàllàt ritkàn mosolyog. Csak pàrszor sikerult mosolyt csalnom az arcàra...ahogyan tegnap is.
*Aztàn ijedten nèzet rà. *
De ez veszèlyes....
és ha megprobàlja ? Ha nem vagyok ott nagyobb baj is lehet....

Nem tudom, mit vársz, hány perverz fog így rádmászni?
*A lány szoknyájára mutat, majd elneveti magát.*
Nézd. Ha minden kötél szakad, akkor...akkor tudok segíteni. Lefogom amíg befejezed a dolgot. Tudom hogy nem vonzó ötlet de ha nincs más választás, akkor ez az utolsó. De remélem erre nem lesz szükség.
*Még mindig mosolyogva beszél.*
Nem fogja megpróbálni, tudja hogy nem viccelek és hogy komolyan gondolom. Nem olyan hülye, hogy megölesse magunkat. Veszélyes, igen...igen az. De én is veszélyes vagyok, és nem akarom kockáztatni Amy, vagy a te, vagy akárki életét. Többé már nem. Ezért akarom magamat elzárni...ha valahogy...le tudom győzni, akkor talán sikerülne valami haladást elérnem. Fogalmam sincs, az egész csak elmélet. Bár elméletileg erre nincsen gyógymód...

Eddig senki nem màszott ràm..na.
*Zavartan pillantott le ,majd vissza, komoly fejett vàgva.*
Màr megigazgattam na. nem tehetek rola... nem volt nagyobb uniform.
Vagy csak szorakoznak velem.-....
*Jutott esszèbe zavart vigyorral ,majd elnèzett.*
De ha ez igy van......akkor....
*Kezdte majd felpillantott mosollyal hàlàsan*
Koszonom...de most mòg szeretnèm igy megprobàlni. és..majd ha csak minden kotèl szakad....
Nem szeretnèm ràeroszakolni mèg.
*Majd bolint ,bàr nem biztos benne s ez làtszik rajta is.*
Rendben..
Bàr nem tudom. Ha kell akkor kockàztatni kell. De azèrt vigyàzz . ...jo?
Mellesleg...Faustot nem kèrted mèg meg?

*Megrázza a fejét.*
Nem, még nem találkoztam vele. De előbb megpróbálom egyedül megoldani a dolgot. Elzárva csak nekem eshet bajom, másnak nem.
*Mélyet sóhajt és a plafont kezdi bámulni.*
Én csak egy normális életet akartam. Feleség, gyerek, talán kettő is, meg egy kutya. Egy kis kertes ház, épp elég ahhoz hogy a srácok tudjanak kint játszani, és reggelente azzal ébresszenek hogy rám ugranak...
*Ahogy gondolataiban elmélyülve beszél, elmosolyodik. Ahogy befejezi, halkan nevet egyet.*
Bocsánat, csak sokat szoktam álmodni mikor alszok. Vagy ez, vagy szörnyűségek. Nem akartalak untatni.

* Hallgatja majd elpillant ,aztàn vissza pillant szomoruan. Megèrti a fèrfit mègis nem tud mit mondani. Nèha... nem, igazàbol mindenkinek ez az àlma...ès sokan sosem kaphatjàk meg.*
Tudod... nem untatsz. Ezzel nincs gond.
HA ez az àlmod ne add fel. Ez is erot ad ahhoz ,hogy kigyogyulj belole. Semmi nem lehetetlen...ezt te is tudod Vincent.
Ha egyszer kijutunk innen... èn is szeretnèk hasonlot. De.. talàn, elobb a szuleimet kutatom majd fel.
Szoval ne ad fel.

Ugyan. Nincs rá gyógymód. Az idők kezdete vannak őrült emberek, és azóta nem találtak rá gyógymódot. Ez veszett helyzet.
*Zavartan megvakarja a tarkóját.*
De...tényleg örülnék ha valahogy rendbejönnének a dolgok. Velem is, és ezzel kettőnk között is...tudod.
*Mélyet sóhajt, lassan préseli ki a levegőt.*
Viszont...nem akarom veszélynek kitenni Amyt, és én addig veszélyes vagyok amíg nem gyógyultam meg. A motiváció megvan a gyógyuláshoz...
Remélem megtalálod a szüleidet. Van már...'kiszemelted', Noethi, mondd csak?
*Szélesen vigyorogva várja a választ.*

*Hallgatja nagy mosollyal, aztàn gyermeki mosolyt csal az arcàra ès megprobàlja felviditani Vincentet.*
Ne ad fel!!!
Orulok ha megvan a motivàcio!
Lehet, sot igazad van, de ne aggodj. Szerintem..ha egy kicsit most kulon is vagytok ninbcs veszve a dolog... hiszen szeretitek egymàst...nem?
*Nèz rà oszinte kivàncsisàggal ,majd zavartà vàlnak a mimikài s fehòres arca kicsit rozsaszinesebb lesz.*
Nincs!
*Vàgta rà ,majd lepetten nèzett.*
Vagyis..nincs. nem tudok rola. Tudod, ha Ray melett èlsz...ez màs. Foleg itt...hogy mostmàr a Hotelban kell èlnem. Noaht nagyon szeretem...de csak mint baràt, hiszen amugyis meleg.
*Mosolyodik el zavartan.*
Tegnap lehet màs volt...de akkor is meleg.
Szoval nincs.

*Izgatottan felpattan a bárszékről.*
De még hogy szeretem!
*Féltérdre ereszkedik, és ökölbe szorított kezét a magasba emeli, mintha valami színdarabot játszana.
Amantes sunt amentes, szokták mondani, és milyen igaz! De fájdalmas, ha plátói a szerelem...Viszont, ki tudja, hogy mit érez a nő?

*Lepetten nèzi majd nevetni kezd aranyosan.*
Hàt az biztos.....
Jo szinòsz lettèl volna...
*Nevetett tovàbb ,mialatt szètnèzett.*
Senki nincs màr itt....
*Lassan lenèzett rà.*
Sosem szabad feladni... ki tujda mit hoz neked a holnap.
Plàtoi szerelem ? Azt hiszem èrtelek...
De azèrt ti màr àtlèptètek ezt a szintet.

*Felkel és leporolja a nadrágját.*
Köszönöm, gondolkoztam rajta...de inkább író szeretnék lenni. Bár, ez idebent mindegy.
*Arca szomorúvá válik, oldalra fordul.*
Plátói, a viszonzatlan szerelem...Nem éreztem úgy, hogy Amy még mindig szeret...
*A kezeit Noethi felé nyújtja.*
Te szeretnéd ha olyan kezek ölelnének amik megkínoztak és megöltek egy ártatlan embert...? Tudván, hogy lehet, te leszel a következő?

*Noethi elnevette magàt s visszault a bàrhoz a szèkre.*
Tobbet kellene beszèlned Rayel. O mindketto, hàtha segithet.
Ez az!
*Csapja ossze a kezeit nagy mosollyal.*
én is tudok itt bent dolgozni, hiàba vagyok bezàrva.
Foglald el magad konyvek iràsàval ,hàtha kiadod magadbol a dolgokat ès segithet a gyogyulàson is hiszen lefoglal ès nem enged teret a màsik ènednek.
*Majd vàratlanul szomoruan pillant rà.*
Csak megijedt..fèl. Ezt te is megèrtheted, nincs tisztàban az èrzèseivel....de ez mèg nem jelenti, hogy nem szeret vagy hasonlok.
Oszintèn ?
Nem... vagyis. eleinte igy gondolnàm, de ha annyira szeretnèm, akkor talàlnèk megoldàst, hogy ezt kikuszoboljem...habàr tudom...lehet sokat fèlnèk....

*Kigúvadnak a szemei, majd elneveti magát.*
Könyvek? Örülnék ha annyira jó lennék, hogy egyet össze tudnék hozni!
*Szintén leül a bárszékre.*
Sokat félnél, ez az. Nem akarom, hogy féljen mellettem. Azt akarom, hogy biztonságban érezze magát...de ez így nem megy.
*Mélyet sóhajt, majd rákönyököl a pultra. Előveszi a medált, és nézni kezdi.*
Tudod...mivel a feleségem annyira hasonlít Amyre, azt hiszi hogy vele akarom őt helyettesíteni...

De ha egyet sem kezdesz el nem lesz tobb sem.
*Mosolygott majd megèrtoen bolintott. S mikor a medàl szoba kerult àtnèzett a fèrfira s jol megfigyelte a kèpet.*
AZTAAA!!!
Szinte ikrek lehetnènek...
*Motyogta majd ahogyan làtta a fòrfi arcàt szomoruan elmosolyodott s megveregette a vàllait.*
Bizonyitsd be ,hogy nem. Nem azt mondom ,hogy zaklasd...de nem enged ,hogy magàba elnomassza ezt a kellemetlen èrzèst. Amugy...nem gondoltad ,hogy oka lehet ,hogy ennyire hasonlitanak.
Mi van ha rokonok voltak ? Hisze Amyrol nem tudsz sokat.... a felesògedre meg nem emlèkszel ilyen szinten.

*Elneveti magát ahogy a lány megnézi a medált. Összecsukja, és visszarakja az inge alá.*
Rokonok...?
*Elgondolkozik, látszik hogy ez szöget ütött a fejébe.*
Ó, Julia minden egyes apró részletére emlékszem. Az alakjára, hangjára, személyiségére, történetére...
*Megint mosolyogni kezd, aztán elhessegeti a gondolatokat, és kicsit komolyabb arcot vág.*
Viszont...nem emlékszem a vezetéknevére...Amy pedig alig mesélt a múltjáról...
Te jó ég, mi van ha igazad van? Muszáj volt ezt mondanod, te lány?
*Haragot színlelve megfenyegeti a Noethit a mutatóujjával.*

*Noethi aranyosan hallgatta a fèrfi minden szavàt ahogyan volt felesègèrol mesèlt majd mikor elviekben megfenyegettòk nevetni kezdett.*
Hàt nem tudom...de szerintem èrdemes lenne utàna nèzned. Lehet magadrol ès Amyrol is tobbet megtudnàl igy.
*Nagy mosoly.*
Csak eszembe jutott...ne harapd le a fejem.
De...ha kutakodni szeretnèl...vagy kòrdezd Amyt...vagy nèzz bele a recepcionàl a szàmitogòpbe... ott a dolgozok adatait is tàroljàk...tudom, ma èn is dolgoztam. Meg osszebaràtkoztam itt pàrral.

*Hallgatja a lány ötleteit és lassan bólogatni kezd.*
Igen, ez nem rossz ötlet...holnap utánanézek. Kösz az ötletet, majd belenézek a rendszerbe. Amyvel nem akarok beszélni rögtön ilyen témáról... Te pedig, ha lehet, körbe tudnád kérdezni az alkalmazottakat? Legalább egy párat, hátha tudnak valamit a dologról.
Viszont én elrakom magamat mára, lefárasztott a nagy semmittevés. Jó éjszakát, és köszönöm a segítséget.
*Megbillenti a kalapját, és felballag a lépcsőn az ismert dalocskáját dúdolva.*

Persze...megkérdezem.
Ugyis szerettem volna veluk beszélni egy-kèt dologròl.
*Bòlintott mialatt a fèrfi elment ,majd vissza pillantott s ismètelten megigazgatta a szoknyàjàt.*
Azèrt annyira nem is rovid.....
Nem ?
*Motyogta mialatt belenèzett a tukorbe ,majd mosollyal megràzta a fejèt ès elindult a lift felè miutàn lezàrta a pultot és a recepcionàl leadta a kulcsot. Bàr mozdulatai pontosak voltak, gondolkodott vègig. Azon...amit Vincent kèrdezett tole.*
"Remélem megtalálod a szüleidet. Van már...'kiszemelted', Noethi, mondd csak?"
Kiszemelt ? Hogyan....lenne...nem nincs. Azt hiszem nincs senki. ...
*Sohajtott fel a lift elott majd belèpet s mosollyal felment aludni a szobàjàba.*