Előtér

*Beleegyezően bólint.*
Rendben. Lehozzam most, vagy holnap nézed meg? Viszont, ne hívj fel senkit. Elfelejted, hogy engem köröznek? Azokról a gyógyszeres kezelésekről valószínűleg egy egyszerű orvos még nem is hallott, és több mint valószínű hogy ha igen, akkor tiltott. Nem akarok botrányt csapni, még nem.

Ráér holnap is. Csak legyen meg.
*Aranyosan mosolyodott el, majd felhúzta az orrát parányi gyermeki durcával.*
Ennyire butának nézel ?
Persze ,hogy nem buktatnálak le...mellesleg lehet igazad van.
De egy próbát megért volna.
*Pillant rá mosollyal majd a üres pohára néz*
Kérsz még egy kávét ?
*Kérdezi de ekkor felszisszen a keze miatt.*

Megvan, Amy szobájában van, a bőröndömben.
*Védekezően maga elé teszi a kezeit.*
Dehogy nézlek butának!
Kávét? Nem, köszönöm...viszont a kezeddel kezdhetnél valamit, nem?

Jó...jó. Elhiszem.
*Mondja sóhajtva majd elmosolyodik.*
De jó. Akkor megnt béke van igaz ? Ez jó. Én nagyon örülök.
*Nagy boldog mosoly jelent meg az arcán mialatt elvette a csészét Vincent elől és elmosta törölgette.*
Kezdtem vele...már meggyógyítottam.
De a fájdalom egy részét nem tudom eltünteni.
*Pillantott rá*
Azt ki kell bírnom.
*Mosolyodik el aranyosan.*
És...hogyan kezded a gyakorlást magadon? Hogy mostanság ne jöjjön elő ?

Igen, béke. Hát még én hogy örülök! Viszont, ha gondolod, gyakorolhatsz rajtam is, én bírom a fájdalmat, és nem dolgozok semmit, úgyhogy nem lesz útban ha egy darabig fáj. És Ray sem fog aggódni. Két, nem, három légy egy csapásra.
*Aztán halkan felnevet és megrázza a fejét.*
Nem, nem azt gyakorlom. Arra még mindig ott a kés. Mint mondtam, tudja hogy megtenném, ha próbálkozik valamivel. Így nem fog. Bár ez ideiglenes, és ezt is tudja. De majd megoldjuk, nemde?
Gyakorolni...az illúziókat kezdtem el gyakorolni magamon, az intézetben töltött időszakot élem át, amire emlékszek. Bár ez csak abban segít hogy ne kelljen annyira koncentrálnom, ki kell ismernem az adott személyt, és valamennyire beférkőzni az elméjébe is...hogy rájöjjek, mi az amivel padlóra tudom küldeni. Ez még nem megy olyan jól, de már egy-két embernek megvan ez a Achilles-sarka. Bár, a tiédre még nem jöttem rá...

Meglehet, de ezzel a fájdalommal én is erősődöm. Mégha sokaknak nem is tetszik.
Eddig csak hárman tudtok róla...és csak ti szóltatok rám. Te, Ray és Noah szólt rám.De, nem igérem ,hogy nem gyakorlok így sem. Csak kevesebbet...jó?
*Pillantott rá mosollyal majd bólintott*
De mindenképp kell gyakorolnunk...
Szeretném a te molekuláidat is megismerni, hogy tudjam ,hgyan nézem majd.
*Majd zavartan nézett elgondolkodva az előző mondaton és nevetni kezdet.*
Ez elég hülyén hangzot.
*Aztán végig hallgatta kíváncsian és elmosolyodott*
Az még jó....ráér tudnod.
Amúgy meg...szerintem igenis vannak látványos gyengéim.
De nem szeretném ,hogy azt a fontosat tud még. Ráér.

Elővigyázatosságként...van pár nagyobb, és több kisebb heg a felsőtestemen...azokhoz ne nyúlj, soha. Még az intézetben szereztem őket. Emlékeztetnek dolgokra...remélem nem baj. Viszont, az emberek gyengéit muszáj kipuhatolnom, és előbb-utóbb megtudom a tiédet is. Akár akarod, akár nem. Az enyémet nem nehéz kitalálni, Amy az. Muszáj lesz megtudnom a tiédet is, annak esetére ha -ahogy te is mondtad nemrég- a ház egymás ellen akarna fordítani minket. Ígérem, hogy amint rájövök, itt is marad.
*Rámutat a fejére egy barátságos mosollyal, aztán ránéz az órájára.*
Azta...azt hiszem, leszoktam a piáról.

Rendben. Azokhoz nem fogok nyúlni ígérem.
Szerintem mindenkinek vannak ilyenei. Nem lesz gond.
Persze, nem azt mondtam, hogy sosem jössz majd rá.
Biztosan előbb utóbb megtudod ,s jobb előbb, de konkrétan még én sem tudom.
Sok mindenre figyelek...sok mindenkire így még nem tudom pontosan ki vagy mi lehetne a gyengém.
De ha rájösz.....remélem ott marad.
*Nagy aranyos mosoly jelenik meg az arcán aztán nevetni kezdet.*
Amy hatással van rád....az már biztos.

*Elmosolyodik mikor Noethi a szöszkéről tesz említést.*
Egyébként is nagyon szeretem...de azt hiszem még jobban azért, mert nagyon hasonlítok a régi viking harcosokhoz, bizonyos tekintetben. "Őrjöngőknek", berserkir-eknek azaz medveruhásoknak hívták őket. A mai napig léteznek hasonló emberek; az érzelmeik sokkal erősebbek, örömmámorban képesek úszni egy egyszerű jó hírtől is, vagy teljes depresszióba esni...és ott a harag. Itt visszatértünk a harcosokhoz, ők ezt használták ki. Én is, mikor megszöktem. De most...most azt használom ki, hogy a szerelem is erősebb, mint egy átlagos embernél. Gondolom érted.
*Az utolsó mondat majdnem érthetetlen, mivel közben ásítani kezdett.*

Mosolyogva hallgatja végig ,majd az utolsó mondatnál jobban elgondolkodik ,hogy a férfi ásitása között kiszűrje azt amit ténylegesen mond.*
Akkor mindent bele.
Látom fáradt vagy..... feküdj le. Nem jó ha nem vagy pihent.
*Állt fel lassan ,majd az ajtóhoz ment és átfordította a Nyitva táblát a Zárva részre. Aztán mosollyal lépet vissza.*
Majd holnap találkozunk, és akkor kérem a dokumentumokat is.
*Nagy mosoly ,közben meg bólint.*

Igen...eléggé az vagyok. Nem aludtam sokat, csak néztem ahogy szuszog alvás közben.
*Vigyorogva kel fel a székről, és a fejére rakja a kalapját.*
Akkor holnap hozom az aktámat, a naplókat, és a képeket is, ha nagyon látni akarod őket. Köszönöm a segítséget, valahogy majd meghálálom.
*Megbiccenti a fejfedőt, aztán besétál a liftbe. Eszébe jut valami, mielőtt becsukódna a lift ajtaja, és utánakiált.*
Aztán ne dolgozd magad agyon te lány!

*Noethi mosollyal néz utána majd bólint intve*
Meglessz. Vigyázzok magamra.
*Mondja s még pakolgat egy kicsit.Majd felmegy a szobájába.*

*szép lassan lesétál, kissé lehangoltan mindkét karja kézfejétől könyökéig be van kötözve, szép lassan odasétál a bárhoz és leül majd rendeli a szokásosat, amint leül leteszi a karjait az asztalra és felszisszen a fájdalomtól*
Aucs.. lehet, nem a szobában kellett volna,,, - *mély sóhaj, majd amint kihozzák az italát elkezdi kortyolgatni eléggé remegnek a kezei a fájdalomtól, alig bírja felemelni a poharat - de nem érdekli akkor is így fogja inni az italt nem kell neki szívószál*
Mit fogok így kezdeni egy ideig...*hatalmas sóhaj, majd lassan kortyolgatja italát, még egy páróráig ott ücsörög és iszik majd vissza felmegy szobájába*

*Egy ujjnyi vastag dossziéval sétál ki a liftből, és a bárhoz sétál. Az útja során erősen remegő kezéből kétszer is kiejti a papírhalmazt, de szerencsére nem szóródik szét, úgyhogy egyszerűen fel tudja venni. Leül a bárhoz, és rendel két pohár almalevet, amiket egymás után azonnal meg is iszik, aztán várja a lányt, a dossziéban levő fotókat nézegetve.*
Lehet hogy ki kéne vennem a fotókat...

*Késésben volt és természetesen pechére a lift ismételten foglalt volt, vagy ha jött is őt kihagyták onnan. Ezért sietős léptekkel szedegette a lábbait lefele a lépcsőn. Már az utolsó háromnál tartott mikor az egyik alkalmazott kiáltott neki s felpillantott, mialatt elvesztette az egyensúlyát és zuhant egyet le a lépcső aljára a fenekére. Egyik szemét behunyta ahogyan felszisszent a fájdalomra, amely most plusz adalékként jött az eddigiekhez. Persze, ahogyan feltekintett látta ,hogy páran nevetnek ,vagy mosolyognak illedelmesen mire a lány arcára is egy zavart mosoly ült ki. A puffanás nagy volt, ezért nem lepödött meg ,hogy mindenki hallota vagy látta, s pont emiatt vett észre egy ismerős alakot is. Felpattant zavart mosollyal s kihúzva magát ment a pulthoz és leült Vincent mellé bár nem tekintett rá, hanem előre.*
Ne szólj semmit...

*Enyhe mosollyal figyeli a történéseket, bár rosszul érzi magát amiért nem ment oda hogy segítsen felkelni, ezért mikor a lány leült mellé, felállt. Levette a kalapját, és vigyorogva mélyen meghajolt.*
Elnézést, amiért nem segítettem. Rámtört az egyik legkevésbé kedvelt fóbiám, nem szívesen sétálgatok ilyen állapotban, örültem hogy nem szórtam szét a papírokat amiket kértél.
*Visszaül a székre, és rámutat a dossziéra, majd azonnal rá is teszi a kezét.*
Biztosan ne vegyem ki belőle a képeket?

Jaj ugyan már. Feltudok állni egymagam is.
Látod, nagy lány vagyok már.
*Nagy mosollyal bólogat ,majd értetlenül tekint rá végül bólint ahogyan a szemei keresztűzéve kerül a dosszié alakja. *
Nem hagyd csak. Megértem a dolgokat, ha megrázóak is, lehet csak úgy segíthetek ha tudok róluk. Nem gondolod?
*Mosolyodott el halványan.*
Mellesleg, mi ez a fóbia? Rosszul érzed magad?

A fóbia...anatidaefóbiának hívják. Jól vagyok, csak reszketek, száraz a szám, kicsit nehezen lélegzek, meg rossz előérzetem van...de ezzel jár.
*Inkább direkt kihagyja a fóbia okát, nem szeretné ha véletlenül kiröhögnék. Gyorsan témát is vált, és kinyitja a dossziét, majd kirak jó pár A4es lapot, teli jegyzetekkel.*
Ezek itt a lejegyzések az intézmény 'terápiáiról' és 'kezeléseiről' általában, az ott dolgozók vezették őket.
*Elővesz még két összetűzött A4es lapot és egy hozzátűzött fényképet a 23 éves önmagáról, alvás közben, különrakva a többitől.*
Ez pedig az én adatlapom, a képemmel...név, dátum, megjegyzések, tünetleírások...meg pár benti adat, 2-42 számú terem, 213-as azonosító, ön- és közveszélyes minősítés, meg az összes diagnosztizált betegségem.
*Ahogy sorolja a dolgokat, ujjával mutatja mi hol található a lapon. Ahogy a betegségekhez ér, enyhén elmosolyodik a háromsoros leíráson.*
Mániás elmezavar, katatóniás skizofrénia, többszörös disszociatív önállóság-zavar, poszttraumás stressz szindróma, bipoláris rendellenesség, meg még majdnem két sornyi nyavalya és fóbia...te jó ég, micsoda roncs vagyok.
*Kínosan felnevet, ám közben köhögni kezd; már megint kiszáradt a szája. Rendel egy pohár vizet, amit iszogatni kezd.*

*Aggodalmasan néz rá ,majd folytonosan bólogat mialatt hallgatja és figyeli a papirokat. Ahogyan elökerülnek a képek ,döbbenten, mint egy kisgyerek emelkedik fel helyéről s nézi nagy szemekkel.*
De fiatal voltál!!!
Vagyis..most sem vagy öreg, meg nem sokat változtál csak...khm...szóval.. bölcsebb lettél.
*Kezdte ,majd elvigyordott a fejét vakarva.*
Jólva na... ez mát nem magyarázom ki.
Szóval...ezek mind a betegségeid ? Van egy pár ...
És mind fellelhető vagy csak ide írkálták?
*Kérdezte majd rápillantott mialatt a vízet iszogatta a férfi.*
Biztos semmi más nincs?

*Felnevet a lány reakcióján.*
Mi az, csak nem bejön neked a fiatal énem?
*Abbahagyja a nevetést, és ránéz a képére, bólogatva.*
Az idő ellen nem nyerhet az ember...megöregedtem, ez van, de még mindig egy szívtipró vagyok.
*Egy önelégült mosoly villan az arcán, aztán folytatja.*
Mindegyik létezik, igen. És mindegyikben szenvedek, de hála Faustnak és a rúnájának, valahogy 'elzárta' őket.
Más...? Nem, csak pár képet hoztam el, hogy miket műveltek ott...
*Kivesz a dossziéból két képet, majd Noethi elé tolja őket. Az egyik fotó inkább helyszínelésbe illene bele; az egyik kényszerzubbonyos és maszkos beteg a földön térdel, darabokra tört koponyával. Fejének maradványa annak a megfigyelőtükörnek támaszkodik, amelyen szétzúzta a fejét.*
Nem bírta a gyógyszereket...majdnem egy óráig csinálta, mielőtt végre sikerült neki.
*A másik kép szintén egy holttestet ábrázol szinte kibelezve, a háttérben Vincentet ahogy két ápoló fogja le, és adnak be neki valami szert injekcióval. Erről nem mond semmit, inkább várja a lány válaszát.*
Én figyelmeztettelek...

Hát nem is tudom.
*Nézi meg mégyeyszer jól a képet s elgondolkodik ,kicsit oldalra dönti a fejét.*
Tény ami tény ,nem voltál ,vagy csúnya....
*Mondja majd elvigyorodik zavartan hozzá téve még nevetve.*
És egoista ....
*Aztán elkezdte nézni a képeket melyeket a férfi elé tolt. Az arcán teljesen látható volt a megrökönyödés ,majd a szörnyülködés s sajnálat képe, mégis próbált ellene tenni. Mikor a másik kép következett, behunyta a szemét egy pillanatra. Keze megremeget ahogyan kitámasztotta a fejét kicsit ,míg lenyugodott, bár hiába menekült szemeinek sötétje mögé, a kép beleivódott a tudatába.*
Csak..nem akarok ..könnyezni...
*Magyarázta, végül kinyitotta a szemeit s megnézte a képet elgondolkodva, hosszan.*

*Mélyet sóhajt, majd elővesz egy zsebkendőt és a kép mellé rakja.*
Nem szégyen ha az ember sír. Ha gondolod, nyugodtan...
*Szintén ránéz a képre, majd a bejáratot kezdi nézni.*
Nem öltem meg...már halott volt. Beadtak valamit, arra voltak kíváncsiak, olyan hatással van-e rám mint amilyet gondoltak. Bejött nekik, nagyon megéheztem...
*A bejárat után a pultot kezdi nézni, lesütött szemekkel.*

*Nézi a zsebkendőt egy ideig ,majd elveszi lassan s elbújik mögé. Halk hüppögést hallani néha ki mögüle, próbálja azért tartani magát ,majd pá perc múlva a férfira pillant.*
De..nem ölted meg. Ez a lényeg....azok ott bent szörnyetegek voltak.
Miért kellett ez nekik? Talán..nem is a gyógymódot keresték...ők...
*Kezdte majd elvonta a tekintetétt feszülten.*
Nem szeretem az ilyen embereket....játszanak másokkal....
*Pillantott vissza aztán elrakta a képeket a dossiéba s becsukta maga elé húzva.*
Átfogom nézni.
Mellesleg....nem tudod mi lehet a különlegesek nagy részével ? Bezárkoztak...de miért ?
*Törli le maradék könnyét félre pillantva.*
Mintha éreznének valamit...

Azok ott bent még mindig szörnyetegek. Gyógymódokat is kerestek, de több mint valószínű hogy ez egy jó öreg kormánymegbízásos dolog...tudod, olyan amit a filmekben látni. Plusz pénz egy-két plusz kísérletért.
*A lift felé néz ahogy elgondolkozik a különleges embereken. Aztán visszafordul, és belekortyol a vizébe.*
Kezd hatni a gyógyszer amit bevettem...már nem reszketek.
Viszont, nem tudom mi lehet velük. Ha ők éreznek is valamit, én nem.

Az jó.
Nem tudom, jelenleg én sem érzek. De olyan régóta láttam a legtöbbjüket. Másra nem tudok gondolni, hogy elbújtak a világ elől. Azonban, így nem tudunk megoldani semmit.
*Néz előre majd elmosolyodik a pincér felé aki kitesz neki egy baracklevet és tovább megy. Noethi nagy mosollyal iszik bele mialatt a fájos kezét picit félre tolja.*
Gyógyszert szedsz rá?
*Pillantott rá.*