23. szoba (Amelies, Kayla)

Amelies és Kayla szobája.

*Amikor beér, felmászik az ágyára, átveszi a kis hálóingjét, hozzábújik a plüssállataihoz és elkezd szuszukálni*

*Már jó ideje fent van a nap, Kayla meg éppen most fordul az egyik oldaláról a másikra, mikor Nyúl úr hangját hallja meg*
- Khm. KHM!!! *Kayla először csak az egyik szemét nyitja ki. Majd lassan a másikat is és ekkor ráeszmél, hogy ma dolgoznia kell.*
- Jézusom! Nyúl úr! Elkéstem a munkából! Ajjajajjajj *fogja a kis buksiját.* Kiel bácsi haragudni fog. *gyorsan kikel az ágyból, ad egy puszit Nyúl úrnak.*
- Köszi, hogy felébresztettél. *Nyúl úr elpirul.*
- Khm.. nincs mit.
*Kayla gyorsan felhúzza a harsinyácskáját, meg az egybeszoknyáját, meg a kis cipőjét és leplattyog a lépcsőn a földcintre, persze Nyúl úrral a kezében*

*feljött.Lepancsizott. Lefeküdt. Elaludt.*

*Fáradtan pattan ki az ágyból hajnalban, gyorsan a fürdőben rendberakja magát: copf, enyhe smink, és a szokásos farmer, póló párosítás. Magára köti a kötényét, és már száguld is lefelé*
[földszint]

*Miután bezárult Vincent mögött az ajtó, megáll vele szemben, és anélkül, hogy egyetlen egy mozdulatot is tett volna, hozzá vágja az első tárgyat, ami eszébe jut - egy gyertyát, ami persze nem ég, de kellőképpen tud fájni, ha nem számít rá az ember*
Adhatok még három ilyet, ha nem szólalsz meg végre. Mit mondott a lány, amiért zokogtál? Az istenért, férfi vagy, de tudnom kell, hogy mit művelt veled!

*A gyertyától kicsit megtántorodik, majd lép egyet, megfogja Amelies pólóját a gallérjánál és magához rántja. Düh és bánat színtiszta keveréke tükröződik a szemében. Halk, fagyos hangon szólal meg*
Tudom jól, hogy mi vagyok, ismerem a test anatómiáját, erről nem kell kioktatnod, sem arról hogy mikor beszéljek.
*Elengedi a lány pólóját, egyúttal gyengén meglöki. Elindul az ágy felé és leül a szélére*
A lány nem vak, ez biztos. Egyenesen a szemembe nézett mikor elköszönt. A szemében...láttam magamat...a múltamat, tíz éve, aznap este, mikor betörtek hozzánk és megölték...
*Nincs ereje kimondani a szót: "a feleségemet". Nem akarja még jobban feltépni a régi sebeit*
Újra láttam, ahogy szétszaggatom a betörőt...még élt...a konyha teli volt vérrel és húscafatokkal, szervekkel...
*Miután befejezte, némán figyeli a szoba ajtaját*

*Megrémül attól, hogy Vincent hirtelen kapja el pólóját. Érzi még rajta a tegnap esti italozás szagát, szinte beleivódott pólójába, mégsem kellemetlen. Mikor a férfi elmeséli, amit látott, belül rettentően megrémül, és anélkül, hogy Vincent észrevenné, még a hideg is kirázza. De arca ugyanolyan kemény és fagyos marad, mint volt.*
Tehát a lány különleges.
*Nem mutat semmiféle együttérzést arcán, sem mást, pedig valójában sajnálja a férfit, amiért egyedül hagyta az ártatlannak tűnő lánnyal*
Beszélni fogok Liliennel is. Meg mindenkivel. Kénytelen leszek...
*Fordítja el tekintetét, majd a nagy rumli közepén asztaláról lesöpör pár könyvet, és felül rá*
Ne haragudj a rendetlenségért. Nem visz rá a lélek, hogy berendezkedjek normálisan.

*Sóhajt, majd megrázza a fejét*
Amennyi időt töltesz idefent...gondolom csak aludni jársz fel.
*Egy nem túl meggyőző vigyort erőltet az arcára*
De azt akár a recepciós pult mögött is megteheted egy matracon, nem is kéne feljárnod ide...
Miért kéne beszélned velük?
*Ismét babrálni kezdi a bal szemfogát, mivel nincs jobb dolga*

Inkább egyáltalán nem rendezkednék be.
*Húzza el a száját*
Emberek életét teszem tönkre minden nap, tényleg nem visz rá a lélek, hogy ebből a szobából otthont csináljak.
*Sóhajt*
Megkínálnálak valamivel, de csak lenn van a bár.
*Vincent szemeibe néz. Vele szemben ül, felhúzott térdekkel az íróasztal közepén, miközben a férfi különleges mintázatú fogát piszkálja. Elmosolyodik halványan*
Ugyan, kérlek. Itt mindenki, még ha nem is mutatja, kétségbe van esve. Valahogy tudtukra kell adnom, hogy ezentúl nincs kiút. Se más. De ezek szerint te megtetted, ráadásul pont annak az embernek!
*Csattan fel, miközben hangereje is nő mérgében*
Van fogalmad róla, hogy az a férfi miket ki nem deríthet? És arról, hogy ő kiléphet innen, és mindenkivel közölheti? Van fogalmad..?
*Néz rá élesen, próbál nem ordítani*
Ezért levehetik a fejemet, érted? Kiel meg is ölhet, amiért már az elején közöltem veled, hogy mi a helyzet. Bíztam benned!

*Csöndesen hallgatja az egész mesét és a szemrehányó prédikálást, mintha csak az anyja mondaná*
Akkor még én is bíztam benned, mikor meghallgattad az életemet, és nem hittem hogy ideszögezel erre a dögtelepre...kvittek vagyunk. Te elvetted az életemet, én is a tiédet...
*Pár hosszú pillanatig tovább piszkálja a fogát, majd egykedvűen megszólal, mintha a következő mondat a világ legtermészetesebbike lenne*
Akarod hogy megöljem?

Hogyne, már csak az hiányozna...
*Engedi le lábait*
Csak egyet felejtesz el: amíg én itt dolgozom, és amíg én hoztalak be ide, addig te biztonságban vagy. Ha kiraktalak volna az utcára, vagy nem viszlek fel szimplán a negyedikre, csak a másodikra, akkor ez a férfi - ez a Shin, vagy ki - már réges rég sittre vághatott volna. Köszönettel kéne tartoznod, nem vádaskodással. Elhiheted.
Amíg én élek, addig a te életed is biztonságban van. Túl sok mindent tudsz már ahhoz, hogy megölj bárkit is. És elhiheted, hogy nem hobbiból teszem tönkre emberek életeit. Én is zsákutcában vagyok, pont úgy, mint te.
És ne lökdöss ki a negyedikre a liftből. Nem jó vicc.

*Hallgatja ahogy Amelies beszél, nagy nehezen elfogadja a tudatot hogy a lány igazat beszélt: neki köszönheti hogy még mindig szabadlábon van*
...Igazad van, sajnálom.
*Felkel az ágyról és elkezd körülnézni a szobában*
Viszont...nyugodtan megölhetem. Nekem már mindegy, nekem nem lesz jobb életem ennél, másrészről úgysem tudnak kivinni, és én meg tudom védeni magamat. Neked még van rá esélyed.

Hidd el, ki tudnék menni. Szabad kijárásom van. Csak tudom, ha megpróbálom, egyszerűen végem van. Kielnek rengeteg ismerőse van, olyan, akiről azt sem tudom, hogy létezik, vagy létezett-e.
Egy napon belül halottan feküdnék az első sikátorban, vagy az egész életemet rettegéssel tölthetném.
Így inkább én is ezt választottam. Többet tudok, mint te, de mégis tudom, hogy ha ennek vége, mindenképpen kiviszlek.
Ez éltessen. Az életednek amúgy sincs még vége!
*Boxol kedvesen a férfi vállába*
Soha nem szabad feladni. Nézd, én itt vagyok, egy komplett őrült, ráadásul dolgozok is azért, hogy ti itt ragadjatok. Annyira nem buli nekem sem.

Hm...Ez a Kiel fickó lenne a főnök, méghozzá elég veszélyes alak...jobb lesz felkészülten beszélni vele.
*Végighallgatja a lányt, majd halkan felnevet*
Az egész életedet rettegéssel tölthetnéd? Te, egy komplett őrült? Ugyan, ez a kettő csakis rám igaz. Ha elfelejtetted volna, kettőnk közül egy szökött őrültet köröznek már jó ideje...

...Aki most benn fog maradni. És ha túléled ezt a játszmát - márpedig reméljük túl fogod -, akkor elintézem neked, hogy egy rossz szava ne legyen a rendőrségnek. És Kiel ahogy meg tud öletni bárkit, úgy tudja töröltetni a körözéseket is, ne feledd.
*Mosolyodik el őszintén, majd lehuppan az ágy szélére ő is*
Nem olyan bonyolult ez.

...De mivel részegen kikotyogtam mindent annak az ügynöknek, korántsem biztos hogy túléljük vagy hogy te túléled. De valahogy el kell hallgattatni.
*Elkezd gondolkozni. Eszébe jut a képessége, amit ugyan sikerült már használnia, csak nem tudja hogy hogyan. Lassan rájön, hogy mindkét alkalommal dühös volt, és a rúna ereje is gyenge volt. Amiből logikusan következik, hogy a képessége az elfojtott őrületből nyeri az erejét*
Bakker, ahhoz gyengíteni kell a rúnát...

Te ne tervezgessél semmilyen rúna gyengítést, sem elhallgattatást, se mást.
Nem szeretem, amikor az én dolgomat látja el más.
Vincent, nézd, nekem is van képességem, amit lehetne még fejleszteni, de nekem volt már időm itt, Kiel által fejleszteni.
*Mondatát nyomatékosítva felmel a levegőbe egy könyvet, ami szépen lebeg egészen addig, amíg hatalmasat nem csattan a földön*
Valamint van egyfajta 'véréhségem', amit néha csak Noah, nagylelkűségből elégít ki. Nem a legjobb dolog úgy dolgozni, hogy legszívesebben elvágnád valakinek valamijét, hogy nézhesd, vagy belekóstolhass más vérébe. És nem vagyok vámpír.
Csak valami mutálódott őrült.
*Neveti el magát, majd előkap a minibárból egy Ballentine's-t*
Nem gondoltam, hogy az én minibáromat ilyennel töltöm fel.

De ez egy jó ötlet! És semmi sérülés nincs benne!
*Lelkesen kezd el magyarázni, de aztán elhallgat*
Tudom, hogy telekinézissel bírsz, éreztem.
*Ránéz a bekötözött kézfejére, majd mosolyogva vissza Ameliesre, és körvonalazódni kezd a fejében egy terv, amivel bemutathatja hogy hogyan is akarja elhallgattatni Shint...*
Ugyan, az ilyen dolgokról tudnék mesélni...Nekem...tudod...Anatidaephobiám van.
*Kínosan érzi magát, a tarkóját vakargatja*
Ez azt jelenti, hogy félek attól hogy valahol...figyel egy...kacsa.

*A fogadóban töltött ideje alatt most nevet fel hirtelen nagyon hangosan - és persze udvariatlanul. Egyszerűen 5 percig képtelen abbahagyni. Elképzelni, hogy egy ilyen 'őrült', körözött férfi fél a kacsáktól! Nevetéssel tölti el. Miután kezd csillapodni, bocsánatkérően néz rá, de szája szélén még mindig mosoly található*
Ne haragudj, de egyszerűen...
*Kuncog*
Egy kacsától?

Jackpot.
*Azért nem mondja el senkinek ezt, mert úgyis kiröhögik, tudja. Mikor kiröhögik, dühös lesz, és általában ököllel válaszol, de most megtürtőzteti magát. A rúna ereje gyengül, és régi énje rövid időre a felszínre kerül; végtelenül boldog vigyor terül el az arcán, mégis, inkább végtelenül gonosznak tűnik*
Ugyan már, nem szép dolog kinevetni a másikat, nemdebár hölgyem?
*Amelies környezete hirtelen megváltozik; a villanykörte hangos csattanással szétdurran, a forró üvegszilánkok jópár helyen mélyen belevágnak a lány húsába. A falak túloldaláról hangok hallatszanak, néhol rohadó kezek nyúlnak ki a falból, Amelies után kapálózva, a padlón pedig egy nagy, torz szem figyeli a lány mozdulatait...Persze ez mind illúzió, hallucináció. Nagyjából 20 másodperc múlva vége, és Amelies azt a jelenetet nézi végig ahogy Kiel örömmel öli meg az apját. Eztán Vincent újra észhez tér, és abbahagyja, megszédülve ül az ágyon, a fejét fogva*

*Hirtelen történt minden. Megfordult a világ, Amelies pulzusa a kétszeresére hágott. Pupillái összeszűkültek, és egyszerűen minden annyira gyorsan megváltozott, hogy fel sem tudta fogni, mi történik. Ezernyi fájdalom nyert felismerést teste különböző pontjaiból, ahonnan a villanykörte darabkái mind belefúródtak húsába. Térdre rogy, a következő emléke az, hogy pár ujj érinti meg hátát, és amint megfordul, megint ordítania kell. Saját fejét félelmében a földbe akarná verni összerogyva, amikor megpillantja a szemet is, ami visszapillant rá. Úgy érzi, kiszakad a mellkasa, az összes végtagja zsibbadni kezd, a hangok, amiket hall, pedig nem szűnnek meg létezni.
Ordít.
Sikít.
Üvölt.
Nem marad abba.
A következő emléke saját vérének képe, ahogy csordogál mellette a padlón.
A következő pedig, hogy mindennek vége.
Se vér, sem szilánkok, semmi. Egy kicsit zúg még a füle, és Vincent hangját hallja.*

Bakker, túl messzire ment...
*Letérdel a lány mellé a földre és amilyen halkan és nyugodtan csak tud, a fülébe súg*
Nyugi, vége van...sajnálom...nem akartam ilyen durva lenni.

*Lihegve, kissé szédülve próbál felállni a padlóról*
Te nemnormális!
Hát komolyan, az ember egy kicsit próbál kedves lenni veled, én ígérgetem neked, hogy kiviszlek innen, ha túléled ezt a szart, és... és..
*Egy pillanatra megtántorodik, mert nyilalni kezd feje*
...és ez a hála? Halucinációval próbálsz megőrjíteni?
*Kettőt lendít kezével, és két, vastag könyv csapódik a férfi fejének. Észre sem veszi, de félelmében csorogni kezdtek könnyei, és teste is rázkódik*

*Lesüti a szemeit, Rettentően szégyelli magát, úgy érzi mélyebbre már nem süllyedhetne, holott nem is ő tette. Próbál szóhoz jutni de a lány belefojtja a szót. Eltűri a két könyvet, megérdemli. Aztán leülteti az ágy szélére a lányt, és két vállára teszi a kezeit*
Nézd, nem akartam...ez nem én voltam...nem tudtam irányítani, csak be akartam mutatni hogy hogy akarnám elhallgattatni a kedves biztosurat...tényleg sajnálom. Jól vagy?