23. szoba (Amelies, Kayla)

Szar ötlet volt.
*Húzza el száját, és gyorsan megtörli arcát két kezével. Szemfestéke lemosódott, így mégjobban elkeni szinte, nem néz Vincent szemeibe, elfordítja fejét.*
Felesleges... Az erődet fitogtatni. Tudom, hogy ez az idióta ház csak azokat fogadja be, akiknek hatalmas erejük van. Nincs szükségem arra, hogy újoncok teszteljék rajtam a képességeiket.

*Előkotor a zsebéből egy zsepit, amit odaad Ameliesnek. Vonakodva bár, de lassan kicsit átöleli*
Tényleg nem így akartam...sajnálom hogy át kellett élned.

*Vincent érintésére megdermed, és szinte meg sem mozdul. Próbálja leplezni zavarát azzal, hogy fejét vállára hajtja*
Tényleg őrült vagy. És alkoholista. Ráadásul különleges is, és egy barom is.
Hogy lehet ennyi idióta dolgot... összesűríteni benned?
*Mondja, még néhol elcsukló hanggal. Hirtelen, amint fejét a vállára helyezné, észreveszi a férfi kidudorodó ütőerét nyakán, és nagyot nyel. Próbál nem pulzusára, és a lüktető vérre koncentrálni*

Te bókolsz nekem...
*Halkan felnevet hogy oldja a feszültséget*
Ez nagyjából az ötszázadik alkalom mikor ezt kérdezik tőlem...
*Lassan végigsimítja a lány hátát hogy megpróbálja megnyugtatni*
Mocsoknak érzem magam amiért kicsesztem vele, ráadásul még úgy tűnik mintha kihasználnám a helyzetet...

*Ismét megdermed, de kezdi szokni a helyzetet*
Ne haragudj Vincent, de véletlenül sem bókolok...
*Halkan felnevet*
Vagy lehet... Nem tudom...
*Hirtelen a férfi csuklójára vándorol tekintete, karjára, és ereinek vonulatát figyeli*
Rohadt életbe..
Nem gondoltam volna, hogy ilyen oldalad is van.

Skizofrén vagyok, sok oldalam van...ez most a bűnbánó.
*Kicsit szorosabban öleli meg*
Jobban vagy már?

*Lassan biccent*
Azt hiszem...
*Érzi, hogy a pulzusa megint növekedni kezd, és egyre csábítóbb érzése támad arra, hogy megsebezze Vincentet. Hetek óta nem látott vért, és Noah sem ajánlkozott fel neki az utóbbi időkben. Feszülten próbálja fegyelmezni magát*
És te..?
*Pupillái megint összeszűkülnek*
Jól vagy?

*Bólint párat*
Igen, csak a fejem zsong kicsit.
...Te, biztos jól vagy? Kicsit gyorsan ver a szíved...

Előfordul...
*Mondja kicsit feszülten*
Lassan aludnom kéne...
*A kicsi Kaylára néz, aki olyan mélyen alszik, hogy szinte semmire nem kel fel. [Ne haragudjatok, eléggé irreális, de kicsit későn esett le, hogy nem külön szobánk van XDDD] Elmnosolyodik, majd így, ruhástul dől el a nagy ágyon*
Azthiszem én... alszom is...
*Nem tudja miért, talán a hallucináció miatt fáradt el ilyen hamar, de mire folytatná mondatát, bealszik*

[Jóéjt!]

*Meglepetten figyeli ahogy Amelies pár másodperc alatt zuhan álomba. Körbenéz, rá az alvó Kaylára, aztán újra Ameliesre*
Jobb lenne ha itt maradnék, ha véletlenül felriadna valami rémálomból a hallucináció miatt...
*Óvatosan bemászik a lány mögé, ahol még bőven van hely. Ahogy félálomba zuhan, furcsa gondolatok és emlékek kavarognak a fejében; Amelies abban a pár, elalvás előtti pillanatban nagyon emlékezteti a feleségére, Kayla pedig mintha a saját gyereke lenne. Ebben a hamis életképben odafordul a lányhoz és szorosan magához öleli. Mióta eszét vesztette, életében ez az egyetlen igazán örömteli pillanat, de milyen rövid pillanat...ahogy a pillanat elmúlik, úgy múlik el az ébrenlét is, és őszintén mosolyogva álomba merül*

*Reggel arra ébred, hogy valami nagyon fényes világít arcába. Épp meg akarna fordulni, hogy megnézze, honnan származik, amikor észreveszi, hogy egy kéz van dereka köré kulcsolva. Ijedten pattan fel az ágyból, szinte kipattan onnan, amikor észreveszi, hogy Vincent feküdt mellette*
Te meg mi a jó édes francot csinálsz?
*Mondja sipítva, majd hirtelen szája elé kapja kezét, amikor észreveszi, hogy Kay még mindig alszik*
Mit műveltél már megint?
A francba is már!
*Az ablak felé néz*
Tehát innen jött... Mégis.. Hány óra van?
*Az éjjeli szekrényen lévő kis órára pillant*
Úr isten, már majdnem dél!
*Ruhában aludt el, és azzal a lendülettel ugyanúgy, tegnapi cuccában viharzik le a földszintre*
[föszö]

*Amelies kipattan az ágyból, leszidja, majd lerohan. Mindebből alig érzékelt valamit, nagyjából két perc múlva ébred fel és kászálódik ki az ágyból*
Á, már elment...gondolom mérges volt.
*Felkel, nyújtózik egyet majd kényelmesen, persze halkan is, kilép a szobából és leslattyog a földszintre*
//főccint//

*Felsétál szobájába, és belenéz a tükörbe. Nyugtázza magában, hogy tényleg borzasztóan néz ki, így gyorsan el is siet onnan. Berohan a fürdőbe, és amilyen gyorsan csak tudja, ledobja magáról ruháit, és beáll a zuhany alá. Jólesik neki a frissítő, már nagyon várta, hogy végre tiszta legyen. 10 perc után kisétál, megtörli magát, és egy törölközőben kisétál a szobából a ruháiért.*

*Az ajtó halkan tárul ki ahogy Vincent belökte, mivel résnyire nyitva volt. Unott arca pillanatok alatt meglepettbe csap át, kigúvadt szemekkel nézi Ameliest akin végülis csak egy törölköző van. Valamiért kiment a fejéből hogy mit is akart mondani és ajkai nem igazán akarnak szavakat formálni, inkább csak úgy vannak a levegőben*
Ki kéne mennem...tényleg ki kéne mennem...

*Hirtelen fordul meg, és reflexből vágódik neki még egy könyv, azt hitte, valaki más. Halkan nyikkan egyet, amikor meglátja, hogy valójában Vincent az. A törölközőjét kezdi szorongatni*
Vincent, ideköltöztél?

*A látvány gyakorlatilag megbénította, így a könyv pont a torkát találta el. Erre már észhez kap és a nyakát fogva köhögni kezd, enyhén begörnyedve*
Nem, csak*köhögés*jöttelek mege*köhögés*megerőszakolni...mit gondoltál?!

*Zavartan felnevet*
Adj pár percet, jó...? Én azt hiszem keresek pár ruhát, amit felvehetek. *Mondja zavartan kapkodva fel pár ruhadarabot, majd beviharzik a fürdőbe. Bezárja az ajtót*
Ja, amúgy érezd otthon magad! És ne parázz, csak láttál már nőt törölközőben!
*Nevet fel. Bekapcsolja a hajszárítót, majd egy 20 perc múlva megjelenik kiengedett, vállára omló hajjal, egy egyszerű világoskék felsőben, egy szűkített farmerben, meg egy pólójához passzoló szandállal*
Szóval.. Miért is jöttél?
*Néz rá mosolyogva*

*Lassan elmúlik a köhögés majd szétnéz a szobában. Amelies könyvei (meg persze ruhái, elvégre férfi) között, aztán megállapítja hogy az első emeleten levő szobák nagyon különböznek a negyediken levőktől. Mosolyogva áll Kayla plüssei felett, az egyiket kézbe veszi és nézegeti. Mikor a lány kilép, rátapadnak a szemei*
Azt már valamiért elfelejtettem...

Hé, na, most komolyan, miért jöttél?
*Nevet fel*
Valamiért csak átjöttél. Ne csinálj már úgy, mint aki nem látott törölközős nőt!
*Huppan le a kupi közepébe, megint az íróasztalra*
Nemsokára le kell mennem dolgozni. Jössz majd le te is?

*Ő is felnevet, kínjában*
Komolyan elfelejtettem...öh...ja igen, a faggatózás...kikkel kell beszélnem? Nem tudom kiről mit tudtok...
*Visszafordítja tekintetét a plüssjátékra a kezében, amit óvatosan visszarak oda ahonnan elvette*
Másrészről, ez csak most jutott eszembe...Hogyhogy sosem láttam Kayla apját? Lassan le is mehetnénk, és majd lent megbeszéljük.
*Int a lánynak és kimegy a szobából, majd le a lépcsőn*
//főccint//

*Mivel a múltkori alkalommal nem végződött túl vidáman az ittalvós eset, úgy döntött hogy ezúttal inkább a földön alszik. A szőnyeg bár nem túl kényelmes, de elviselhető. Reggel nyúzottan, fájó háttal ébred fel, bár inkább a földön marad. Nem szeret ébredés után azonnal felkelni*

*Reggel fáradtan ébred, nagyot nyújtózik, és ásít. Észreveszi, hogy Vincent a földön aludt*
Jé, azt hittem, hogy Oliviánál fogsz ébredni.
*Mondja, miközben próbál kikászálódni égnek álló hajjal, és álmos arccal. Valójában így egy ártatlan kislánynak néz ki, de belül rengeteg érzelem forog benne. Nem érti, valójában miért is érez haragot a nagyképű nő iránt. Talán túlságosan egoista, és beképzelt volt? Vagy túlságosan.. szép? Amelies végignéz magán, és megvető képpel áll fel az ágyról. Szótlanul sétál a fürdőbe*

Neked is jó reggelt...
*Ahogy a lány elsétál a fürdőbe, utánaszól*
Vigyázz, rám ne lépj! Miért ébrednék annál a nőnél?
*Hátát fájlalva felkel, majd ránéz az ágyra. Nagyon csábítónak tűnik, még ha csak pár perc pihenésre is...Nem bírja legyőzni a kísértést, egyszerűen arccal előre bedől a takaró és párnák közé*
Mégis mit akart jelenteni ez a beszólás...? Nők...
*Kényelmesen elhelyezkedett az ágyban, és amellett hogy a párna és a takaró puha, az egészet körbelengi Amelies illata. Tovább fekszik az ágyon, teljes csendben*

*Felnevet a fürdőből, miközben haját fésüli*
Eléggé feltűnően bámultad hátulról. Meg előről... Gondolom.
*Visszasétál a szobába*
Legalább ha alkalmazottat játszol, ne kezdj ki velük!
*Vigyorog, mintha csak heccelni akarná. Telekinézise segítségével kihúzza Vincent alól takaróját, majd azzal a lendülettel be is takarja*
Tényleg! Lassan már félsz is mellém feküdni?

Mutass EGY embert, aki nem nézte meg!
*Fejére húzza a takarót mint valami kisfiú aki nem akar iskolába menni*
Ez az illat...!
Nem, csak gondoltam most kihagyom...ha jól emlékszem a múltkori alkalommal elég mérges voltál, vagy csak képzeltem?