23. szoba (Amelies, Kayla)

Igazából..most már nem tudunk ez ellen mit tenni.
*Nézte a narancsleves poharát egy kis ideig rezzenéstelen arccal ,majd parányi mosoly jelent meg azon a fehéres pofin.*
Vagyis sajnálnotok sem kell. Már megtörtént.
*Pillantott fel*
Viszont ,ki kell a legjobbat hoznunk ebből. Amíg össze leszünk zárva mást nem tudunk tenni.
De, szerintem okkal vagyunk itt, és ha ez megoldódik kijuthatunk.
Viszont...nem értem ,hogy Kiel úr miért nem jön sosem ki a szobájából. Hiszen, ő is itt ragadt, vagyis a hotelben van...de még sosem láttam....

Kiel már négy éve van ide bezárva *teszi le a poharat az asztalra*
Még csak az udvarra se mehet ki. Jobban szeret benn ülni abban a sötét szobában...

*Dobálni kezdi az ásványvizes üveget, már félig üres*
Ugyan, én végső soron hálás vagyok amiért berángattál ide. Legalább nem kell úgy élnem mintha vadászaton vennék részt mint a vad.
*Mosolyogva Ameliesre néz, közben elejti az üveget*
...Rohadt remegős kezek.
*Felveszi az üveget és lerakja az asztalra, majd visszaül az ágyra*

Biztos fél, hogy megölitek...
*Neveti el magát*
Bár kétlem, hogy sikerülne bárkinek is..
És Noah jól beszél, tényleg jobban szeret benn ücsörögni... Bár megértem.
*Sóhajt egy nagyot*
Miért remegnek ennyire a kezeid?

*Csak néz és hallgatja a többieket .*
Megérti ?
*Nézi Amelies-t ,majd Noah-ra pillant.*
De... mindig ücsörögni....nem őrjítő ? Mondjuk persze...ezt mi nem tudhatjuk..
*Pillant félre, majd vissza.*
De úgy gondolom...még mindig jobban megvagyunk.
Hiszen, eddig nem volt a tegnapin kívül semmi hasonló felállás.
*Gondolkodik el aztán Vincentre pillant a válasz miatt.*

*Noethire néz*
Igen, elég őrjítő... de már megszokta.

Nem tudom miért remeg, amióta felébredtem azóta csinálják...Viszont naphosszat ücsörögni nem olyan őrjítő, csak akkor hogyha le vagy kötözve és közben gyógyszereket adnak be...
*Int párat a kezével hogy hagyják figyelmen kívül amit mondott*
Gondolom sok dolga van a fickónak, talán tervez is valamit, ki tudja. Mindent meg lehet szokni, azt is hogy egy sötét szobában ücsörögsz...
*Gyorsan ásít egyet, majd a szemfogát kezdi piszkálni*

//Egyébként Noah, a tiéd volt az 1000. post, gratula. //

Meg amúgy sincs jobb dolga.
Miért sétálgatna köztünk? Tönkreteszi úgymond az életünket... Kétlem, hogy bárkinek bármennyi pozitív mondata is lenne hozzá...
*A fürdő felé néz*
Lassan fürödnöm kéne..
*Ásít egyet ő is, majd iszik egy pohár narancslevet*
De ne aggódjatok, valamit csak kezdhettek majd magatokkal itt benn. Kétlem, hogy dísznek használna mindenkit...

*Bólogatott a mondatokra ,majd körbenézett*
Szóval tervez velünk valamit ?
Érdekes... hát nem tudom. Noir talán tudna róla mondani, mégiscsak régebbről ismeri mint bármelyikünk.
De, ne is tudom.
*Felpillantott*
Azért azt én sem hiszem ,hogy csak dísznek vagyunk itt....
Majd kiderül..
*Állt fel egy sóhajjal ,majd mosollyal rakta le az üres narancsos poharat*
Későre jár... jobb ha itt hagylak titeket, mielőtt elalszotok.

*Elrúgja magát a faltól*
Én is megyek. Aludjatok jól *vet egy-egy pillantást Amyre és Vincentre, majd Noethire néz, biccent a lánynak, és kilép az ajtón*
Vajon mire nem emlékszem még...?
*Indul be a szobájába*

Lassan nekem is mennem kéne, de még beszélni akartam veled valamiről.
*Amelies felé mutat, majd Noahra és Noethire pillant*
Jó éjszakát! ...Vigyázzatok a mumussal.
*Halkan felnevet, majd iszik pár korty vizet az üvegből, amit ismét dobálni kezd*

Jó éjt!
*Mondja ő is, majd integet, és halványan elmosolyodik. Álmosan ledobja magát az ágyra*
Be kéne kerülnünk a rekordok könyvébe ezzel az alváseredménnyel...
*Nevet fel, majd felül*
Miért is akartál velem beszélni?

Álnéven nem fogok bekerülni a rekordok könyvébe!
*Nekidől a falnak*
Igazából csak arról, hogy most, hogy ismered a történetemet, mégis mit gondolsz rólam?

Mit gondolok rólad?
*Ásít egyet, majd szélesebben elmosolyodik*
Azt, hogy egy őrült vagy, de ettől függetlenül közvetlen. Alkoholistaságba akarod folytani a fájdalmaid - de én nem engedem -, és azt gondolom, hogy nagyon erős ember vagy; nem sok ember ment volna át ezeken a dolgokon. Borzasztóan kedves, és őszintének ismerlek.
*Elégedetten vigyorog frappáns válaszán*
Ja, és hazudtam!

*Bólint párat ahogy hallgatja a dicséreteket, majd mikor a lány hozzácsapja a végére azt az egy mondatot megsértődik, és hozzávág egy párnát*
A szó amit kerestél, alkoholizmus. Nem abba akarom fojtani a fájdalmat, szimplán csak szeretem a piát. A többi nagyjából igaz...

Hé!
*Sipítozik, majd nekivág a férfinak 3 párnát - éljen a telekinézis*
Nagyjából igaz? Minden igaz!
*Kapálózik kiakadva*

*Nevetni kezd, egyenként visszadobja a három párnát. Bár jobb karját most nem használja, mégis fájni kezd, úgyhogy nyugodtabb és kényelmesebb testhelyzetbe helyezi magát, aztán fölényes hangon megszólal*
Rendben, elfogadom a rámerőltetett dicséreteket...de csak hogy ne sértselek meg.
*Nem bírja tovább és megint felnevet*

Ne haragudj...
*Néz rá bocsánatkérőn a karja miatt.*
És amúgy is, neked nincs jogod kinevetni engem!
*Vág durcás képet, majd bedől mellé*
Egyébként is, te jössz. Te még egyáltalán nem beszéltél rólam. Igaz, nem tudsz annyira sok mindent, de próbálkozhatsz.

Nem haragszok, már mondtam...te lüke.
*Kedvesen mosolyog, nehogy véletlenül sértésnek vegye a lüke kifejezést. Aztán gondolkozni kezd, próbálja összeszedni a dolgokat*
Hát...igazad van, sok mindent nem tudok rólad, mivel még nem volt időd elmesélni a te életedet...viszont azt tudom, hogy egy szadista vagy, aki ezt fokozván, még a vért is imádja. Néha mikor felkíséred az embereket a negyedikre, látom rajtad hogy élvezed. Például Oliviánál...
*Ahogy kimondja a nő nevét, elmosolyodik, tudván hogy hogy utálja őt*
...De ez csak a szadizmusnak tudható be. Szerintem igazából egyáltalán nem élvezed hogy tönkreteszed a negyediken lakó emberek életét azzal hogy belekevered őket ebbe a morbid ügybe. Főleg azután, hogy közelebbről megismerted őket, mint például Noethi, vagy én. Az álarcod alatt egy törékeny lány van, aki csak egy normális életet akarna élni, aki megbízható, aranyos, szeretetreméltó...vonzó, és kedves.
*Bal kezével átkarolja a lányt és közelebb húzza magához. Jobb karját óvatosan kicsúsztatja a felkötésből, a fájdalomtól halkan felszisszenve, majd azzal a kezével végigsimítja Amelies arcát, közel hajol hozzá és gyengéden megcsókolja*

*Ahogy Vincent elemzi őt, a szadista résznél égnek emeli tekintetét. Azonban amikor Olivia nevét említi, összehúzza szemöldökét, és már pont egy párnát akart volna neki dobni, amikor folytatja a férfi a pozitív tulajdonságaival összeszorul szíve, hogy ilyen hamar megismerte, és beleképzelte magát pár másodperc alatt annak a nőnek a helyébe, aki a felesége volt. Mennyire boldogok lehettek! És valamilyen szinten magát is meglepte a dolog, de irigyelte, hogy Vincentet kaphatta meg. A maga módján a férfi nagyon különös volt - igen, pontosabban őrült -, de valójában egy igen nagylelkű és szerény embert ismert meg benne, ami nagyon magával ragadta. Vonzotta, hogy mellette biztonságban érezhette magát, és nap mint nap küzdött a gondolattal, hogy ő maga is megőrült talán, hisz 9 évvel idősebb férfival, aki ráadásul szanatóriumból jött és még csak pár napja ismeri, nem eshet szerelembe. És egyébként is! Lehet, hogy egyikőjük sem éli túl ezt a játszmát. Miközben ez a pár másodperc alatt végigfutott agyán, a férfi közelebb húzta magához. Érezte, hogy pulzusa az egekbe szökik, és borzasztóan zavarba jött. Azonban amikor végigsimította bőrén kezét, és ajkai sajátjához értek, megkönnyebbülést érzett. Nagy megkönnyebbülést. Nem volt egyáltalán rossz, sőt, egészen jól esett a dolog, úgy érezte, most törtek át egy olyan határt, amivel talán egészen más vizekre evezhetnek. Amikor a férfi elengedi, kissé zavartan néz rá*
Ezt.. Miért kaptam?

Nem kellett volna...?
*Tanácstalanul néz rá, kicsit szégyenli is magát. Ennek ellenére továbbra is öleli a lányt, nem akarja elengedni. Lehet hogy nem kellett volna, igen. De hogy mit kellett volna és mit nem, az mostmár nem rajta áll...*

*Elmosolyodik, majd finom puszit nyom a férfi szájára*
Nem azért mondtam...
Csak...
*Keresi a szavakat*
Nem szeretném, ha a volt feleséged jelenne minden egyes alkalommal meg előtted. Nem szeretném... Ha őt látnád bennem... És félre ne érts, egy csodálatos ember lehetett, ebben biztos vagyok. Csak... Nem szeretném...

*Elsimít pár hajtincset a lány arcából*
Értem, mire gondolsz...tény, hogy nagyon hasonlítasz rá, és elkerülhetetlen hogy néha eszembe jusson rólad...de őt már régen elengedtem.
*Mosolyogva megpuszilja a homlokát*
Nem azért csináltam, hogy őt pótoljam. Érted?

*Hevesen bólogat, még mindig halvány mosollyal arcán*
Értem én... Csak annyiszor megfordult a fejemben! És nem akarok tiszteletlenül róla beszélni.
*Azzal a férfi mellé bújik*
Hivatalosan is használhatod az ágyat. De még mindig ott a kád, ha keresztbe teszel!
*Nevet fel*
És még egyszer sajnálom a vállad...

Megértem hogy miért zavart a dolog, és feleslegesen kérsz bocsánatot, nem beszéltél róla tiszteletlenül, vagy valami hasonló.
*Komoly arckifejezéssel odafordul, hirtelen váltott hangulatot*
Ha még egy alkalommal bocsánatot kérsz a vállam miatt, én magam fogom lerágni a karomat.
*Még pár hosszú pillanatig ugyanúgy néz, mintha teljesen komolyan mondaná. Aztán nem bírja ki, és nevetésben tör ki*