23. szoba (Amelies, Kayla)

Hé, azzal jobban megijesztettél volna, ha azt mondod, az ujjaimat harapod le!
*Vigyorog, majd végignéz saját ujjain*
Ó, és még egy dolog!
Soha nem fogsz leitatva látni! Soha, és te sem fogsz leitatni!
*Mondja nagy határozottsággal*
...Remélem.
*Vakarja meg tarkóját*
Lehet le sem kéne fürdenem, hanem visszaaludnom így...
*Néz magán végig, még mindig hálóingben van*
Betegesen sokat alszom mostanában...

Nem tudsz te még a meggyőző képességeimről!
*Büszkén kidülleszti a mellkasát és önelégülten vigyorog*
Hát, nem izzadtál le ma, az tény...de amennyit rohangálsz állandóan, ennyi alvás nem meglepő.

Persze, de holnap... dolgoznom is kéne...
*Mondja, miközben elnyúlik az ágyon*
Nem akarooom ~~

*Lefekszik mellé és mosolyogva nézi, majd megcsóválja a fejét*
Hogy te mennyit tudsz szenvedni...Szerintem aludjunk, holnap meg besegítek a munkában.
*Kezét a lány hasára rakja, lecsukja a szemeit de még ébren van*
Úgy sincs jobb dolgom, legalább lefoglalom magamat. Na?

Megköszönném..
*Mondja ásítva, miközben odabújik Vincenthez szorosan*
Majd sikíts, ha megfulladnál a hajamtól...
*Kuncog*
[Jóéééjt ^^]

Akkor ezt megbeszéltük...a hajad illatát pedig kifejezetten szeretem...
*Szinte azonnal elalszik, de előtte pár kósza gondolat fut át az agyán; Nagyon elégedett a mai nap történéseivel. Valahogy újra úgy érzi, hogy az élete kezd visszatérni a normális kerékvágásba...tudja, hogy ezt a lányt, aki mellette alszik, mostantól a saját élete árán is védelmezni fogja mindentől és mindenkitől...*

//Jóreggelt...itt már pitymallik (=hajnalodik) b*zeg. ಠ_ಠ//

*Reggel fáradtan kel fel, majd fordul egyet, a Vincenttel ellentétes irányba, hogy megnézze, mennyi az idő. Amikor a homályos kép kitisztul szemében, a digitális óra kijelzőj 8 órát mutatnak. Nagyot nyújtózik fekve, gondolván, hogy összesen talán 3 órát aludhatott, majd amikor az ablak felé bámul, látja, hogy sötét van*
Mi a franc?!
*Kászálódik ki lassan az ágyból, hogy az ablakhoz siet*
Jó isten...
*Vakarja meg fejét*

*Félig csukott szemekkel ül fel az ágyban, még szinte alszik. Azonnal felébred ahogy véletlenül a jobb vállára akart támaszkodni és agyát elönti a fájdalom érzése. Azzal a lendülettel ahogy felkelt, vissza is esik az ágyba*
Remélem nem súlyos és nem kell műteni, mert akkor baj lesz...Talán majd megkérem Noethit hogy segítsen.
Jó reggelt kislány.
*Arcára erőltet egy mosolyt, hátha nem vette észre*

*Amint a férfi is felkel, és jobb vállára akarna fordulni, felszisszenve gyorsan visszaesik. Kérdőn bámul rá*
Ezek szerint még mindig nagyon fáj neki...
Jó reggelt.. Azaz már estét.
*Elmosolyodik, majd tölt a férfinak egy pohár narancslevet, és odaadja*
Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha beszélnék Noethival a válladdal kapcsolatban? Tudom, hogy túl büszke vagy, hogy más - ráadásul nő - gyógyítgasson, de mégis...
*Aggódó tekintettel végigméri*

Estét...? Ugyan már...
*Óvatosan felül és elveszi a narancslevet, majd kinéz az ablakon*
Ilyen nincs! Hány óra van?
*Ránéz az asztali órára*
Ez valami betegség, és elkaptam tőled...esküszöm.
*Belekortyol a narancslébe és a lányra néz*
Gondoltam rá hogy szólok neki. Normálisan nem fájna ennyire állandóan, nem csak ha a hülyeségemből rátámaszkodok. Ha tovább halogatjuk akkor valószínűleg műteni kell, és nem tudom Noethi eléggé fejlett-e ehhez. Egyébként tévedsz, ennyire nem vagyok büszke. Csak szeretem nem elfelejteni hogy mi az a fájdalom. Még a végén elszoknék tőle, ami úgy érzem, ebben a házban nem lenne túl jó. És most nem rád gondoltam...te vadóc!
*Játékosan megfenyegeti Ameliest az ujjával, majd kicsit megkomolyodik*
Viszont...hogy tálaljuk a többieknek hogy mi...egyáltalán hogy kéne viselkednünk? Ezt meg kell beszélnünk.

*Hevesen bólogat, miközben ecseteli vállának fájdalmait. A műteni szónál elfintorodik, majd sóhajt egyet, amikor szóba hozza, hogyen viselkedjenek*
Szerintem ugyanúgy kéne viselkednünk, mint eddig. Persze összebújhatunk, ugyanúgy adhatsz puszit, ahogy neked épp jól esik. Nem akarom megjátszani magam, de Kiel sem tudom, hogy mit szólna ehhez. Bár nem igazán érdekel... Nem szeretném, ha mások találgatnának, hogy mi van köztünk. Adjunk nekik elégtételt, viselkedjünk úgy, mintha tényleg együtt lennénk, de persze bizonyos határokon belül. Nem szeretem annyira a feltűnést, te is tudod... Viszont lassan dolgoznom kéne.
*Közben a fürdő felé tart*
Mindjárt jövök!
*Mondja, és már hallani is lehet, hogy megindul a zuhany*

*Egyetértően bólint*
Igen, én is valami hasonlóra gondoltam. Nem akarom hogy az emberek a hátunk mögött sugdolózzanak arról hogy mi van köztünk szerintük. Elvégre, egyikünk sem teljesen normális, ki tudja mi járhat a fejükben...
*Feláll és átöltözik a rendes ruháiba, amiket otthagyott. Fejére helyezi a kalapját is, majd nyugodtan konstatálja hogy még mindig bitangjól néz ki benne. Aztán visszaül az ágyra és vár*

*Kisétál egy bokánál szűkített nagyobb ülepű szellős bézs színű szövetgatyában, meg egy fehér pólóban, és egy bézs kardigánban, fehér szandállal. Haja most copfba van fogva*
Mehetünk?
*Mosolyodik el az ajtóban állva*

*Gyorsan megnézi magának a lányt, majd felkel és az ajtóhoz sétál. Eszébe jut, hogy elfelejtette a felkötést. Visszasiet az asztalhoz, felhelyezi a kötést és ismét az ajtóhoz lépdel. Aztán mosolyogva meghajol, bal karjával az ajtó felé mutat*
Csak ön után, milady.

*Nevetve a férfiba karol, majd leindul*
[föszö]

*Benyit a szobába, megszokta hogy ide jön aludni. Ruhástól bedől az ágyba és bekapcsolja a TV-t, amit körülbelül negyed óráig néz, aztán elalszik. Még a kalapját sem vette le...*

*Aznap reggel 10-től egész nap a szobájában tevékenykedett. Az egyik alkalmazott szólt, hogy aznap ő szívesen tartja a frontot, ha Amelies ismét lemegy esti műszakra. A sok szabadidőt végül arra használta, hogy ha már Vincent ennyiszer fog nála aludni, legyen rend is. Kayla szinte minden nap császkált valamerre - mindig szobáról szobára ment Nyúl Úrral, így nem aggódott miatta, ha estére hazajött. Vincentről annyit nem is kérdezősködött, hisz mire a férfi felért, ő már rég aludt. Végül, mikor már nagyjából rend uralkodott a szobán, elégedetten töltött magának egy pohár narancslevet, majd úgy döntött, leindul esti műszakjára*

*Mikor felér az emeletre, hatalmas csomagját szinte bevágja szobája közepébe. Idegesen indul meg a fürdő felé, bele sem néz a tükörbe, csak fürdés és hajmosás után. Egy kiadós zuhany és hajszárítás után még mindig feszülten siet le a földszintre*