23. szoba (Amelies, Kayla)

Plüssállat? Akiknek leharaphatod az ujjait? Talán sikerülne.
*Vigyorodik el, majd elfogadja a poharat, és mosolyogva koccint vele*
Remélem nem készülsz leitatni most. Nem nagyon bírom az alkoholt.
*Ránéz a férfira*
Libabőrös vagy. Fázol.
*Mire válaszolhatna, a takaró már rátekeredik a férfire*
Mesélj a múltadról.. A feleségedről... Ha nem probléma. Kiváncsi vagyok rá.

Hé, nem fogom mindennek leharapni az ujját ami a kezem ügyébe kerül.
*A takaró váratlanul éri, majdnem kiborítja a vörösbort, de sikerül megmentenie*
Óvatosan, a bort csak az olló hozza ki a szövetből kislányom!
*A kérésre a válasza először egy plafonra bámulás, aztán kortyol egyet a vörösborból, majd egy sóhajjal rákezd*
Szégyellem, de túl sok mindenre nem emlékszem a múltamból. Még a koromat is csak onnan tudom, hogy milyen évet írunk és hogy mi szerepel az irataimon...alig emlékszek valamire a szanatóriumból, azelőttről pedig szintén nem túl sok dologra. A feleségem...Julia volt. Nem hinnéd el, mennyire hasonlított rád...Várj, megmutatom.
*Elkezd turkálni a levetett ruhái között, az egyik zsebéből előhúz egy medált. Kinyitja majd odaadja a lánynak. A képen egy valamivel fiatalabb Vincent van egy szinte teljesen ugyanolyan lánnyal mint Amelies*
Ő lenne az...meg én, 23 évesen. Nem sokkal azelőtt, hogy bedugtak a szanatóriumba.
*Széles mosollyal nézi a vörösbort, majd ismét belekortyol*
Kis házban éltünk. Épp azon gondolkoztunk, hogy vállaljunk-e egy gyereket...
*Elhallgat, majd kiissza a maradék vörösbort és a poharat lerakja az ágy mellé*

*Amikor Vincent a kezébe adja a medált, elcsodálkozik, mintha saját magát látná viszont*
Jó ég, tényleg.. nagyon hasonlítunk.
*Közben figyelmesen hallgatja a férfit, és együttérzően bólogat néhány résznél, hogy érti. Valójában el sem tudja képzelni, hogy mit élhetett át egy ilyen 'őrült', de egyet megállapított: túlságosan szereti a feleségét, és képtelen elengedni. Szomorú mosoly ül ki arcára, majd sóhajt egy nagyot*
Tényleg nagyon sajnálom, Vincent...
*Kortyol egyet a borból*

Szánalmas, mi?
Ne mondd hogy sajnálod, ha nem te vagy a hibás. De azért értem, és köszönöm. Viszont, ha nem zavar, akkor most te jössz az esti mesével...Ilyen jól fűt a bor hogy nem fázol?
*Gyorsan ásít egyet, nem akar álmosnak tűnni, még szeretne fent maradni*

*Figyelemmel várja Amelies történetét, de úgy látszik ez holnapra marad; a lány túl fáradt ahhoz, hogy annyit meséljen, úgyhogy inkább lefekszik és elalszik. Vincent figyeli még egy darabig, aztán lefekszik mellé, átkarolja a derekát és szintén elalszik.*

*Kipihente magát.
A saját teste árulja el őt, ébredésre kárhoztatva Vincentet. Vállának minden sejtje sikít a fájdalomtól, de most nem érdekli mert tudja hogy Amelies mellett ébredt. Ha nem emlékezne az előző estére akkor is tudná, érzi a lány finom illatát. Nagyot sóhajt, majd belefúrja arcát Amelies hajzuhatagába, részben hogy védje szemét a fénytől, részben mert...mert jól esik. Egyszerűen kellemes érzés. A tegnapi este jót tett neki, hosszú idő után először beszélt őszintén a múltjáról, akármennyire is emlékszik belőle. Ahogy visszagondol a tegnap estére boldogság tölti el és szorosan magához öleli a lányt. Szereti az ilyen ébredéseket, inkább egy hotelban hal meg ezért cserébe minthogy űzött vadként éljen a kinti világban, mindenféle cél nélkül...
Pár perc múlva ráébred hogy mégis fel kéne kelni, azt se tudja hány óra van. Lassan felül az ágyból, átmászik a lány felett, óvatosan nehogy felébressze, majd ránéz az órájára amit az asztalra rakott le*
Hat óra?!
*Megdöbbenve és hitetlenkedve nézi az órát, majd kinéz az ablakon hogy remélhetőleg megcáfolja az óráját; az ablakból is csak az igazság röhög az arcába. Fogja a rendes ruháit, besétál a fürdőbe és átöltözik. Kilép a fürdőből kócos hajjal, még mindig fájó vállal, majd leül az ágy szélére és Ameliest figyeli*

*Arra ébred, hogy Vincent kinyitja a fürdő ajtaját. A zuhanyzás hangjára fel sem kelt, viszont ahogy a kilincs nyomódott, álmosan nyitotta ki szemeit. Amint a fény elérte szemeit, gyorsan összeszorította azokat, összegörnyedve ásított egyet. Nem nyitotta ki szemeit, úgy szólalt fel, rekedtes hanggal*
Mmmmm... *Újabb ásítás* Hány óra van?
*Megfordul, nyújtózik egyet és elmosolyodik, amint a vizes hajú férfira néz*
Tönkreteszed az első emelet vízszámláját is...
*Felül, majd mosolyogva végighúzza mutatóujját karján*

*Mosolyogva, mintha mi sem történt volna és minden rendben lenne, az ablak irányába mutat*
Jó nagyot aludtunk, délután hat van.
*Feláll és a lehető legkevésbé akar útban lenni úgyhogy beáll az ajtó mellé és várja ahogy a lány pánikban tör ki*

Délután hat óra?
*Kiáltja fel, majd kipattan az ágyból. haja ismét égnek áll, arca gyűrött, és konkrétan nagyon viccesen néz ki. Ő is először az ablakhoz rohan, hátha hecceli Vincent, de meggyőződik róla, hogy nem*
Jézusmáriám!
És.. Mióta va...
*A férfire néz, aki az ajtóban áll*
Máris mész?

*Megvonja a vállát*
Hova mennék? Be vagyok zárva. Azt hittem rohangálni kezdesz mint a mérgezett egér és próbálok a legkevésbé útban lenni. De ha nem akkor nem. "Mióta va..."?
*Kérdő tekintettel néz a lányra*
Tudod hogy hogy nézel ki...?
*Nevetve visszaballag az ágyhoz majd leül a szélére*

Hé...
*Túr hajába*
Velem semmi baj!
*Felnevet, majd lehuppan mellé*
Hé, ezentúl nem foglak megkergetni minden alkalommal, el is mondtam. Feltéve ha átvágsz, vagy szemétkedsz, mert akkor a földön alszol, vagy tudod a kádban, vagy a WC-ben... Vannak ám fokozatok!
*Vigyorodik el*

*A szoba ajtaján nagyobb koppanások hallatszottak ,majd egy félénk hang is társult hozzá.*
Amelies...én vagyok Noethi.
Bemehetnék ? Egész nap nem láttunk lent ,aztán kicsit aggódtunk...
S végül én jöttem fel...

Nem, nincs veled semmi baj, nem is mondtam...
*Mosolyogva dől neki a falnak, és a lányt nézi*
Tegnap nem mesélted el a te életedet. Ráérsz most, vagy sietsz készülődni?
*Meghallja a kopogást az ajtón amit Noethi hangja kísér*
Úgy tűnik, nem...
*Pánikot tettetve súgja Ameliesnek*
Hova bújjak?!

*Zavartan néz körül*
Csinálj úgy, mintha pont most jöttél volna meg!
*Sziszegi, majd ajtót nyit Noethinek*
Noethi? Á szia..
*Üdvözli mosolyogva, majd beengedi a lányt*
Kerülj beljebb, Vincent is pont most érkezett meg...
*Azzal a fiú levetett ruháira bámul, amit áthozott váltóruhának, mikor fürödni készült*
...A szennyesével!

*Lassan belép mosollyal ,majd Vincent-re pillant lepetten. S int neki mosollyal.*
Jó napot Vincent úr.
A szennyest ? Igen hallottam, panaszkodtak néhányan úgyis ,hogy a negyediken nincs víz . Bár mondjuk nálunk nem volt panasz.
*Ment beljebb lassan.*
Csak érdekkelt ,hogy hogy vagy. Nem láttalak egész nap. De ne aggódj ,még Noah sem kelt fel.
Úgyhogy beálltam ma.... de senki nem jött.
*Vont vállat mosollyal.*
És Vincent úr...ön jól van ? Nem fáj semmi ?
Tegnap már nem tudtam megkérdezni...

*Beront a szobába (neki van kulcsa hozzá, dehát azt sem használja, ha zárva lenne, felkenődne az ajtóra, de szerencséjére nincs)*
Amy, mégis mi történt?! *kel ki magából, aztán megpillantja a többieket* ... mi van itt, pizsama parti?

'napot...Köszönöm jól vagyok, viszont ha kiugrik a válla az embernek, az utána fáj és nem szabad erőltetni jópár hétig, esetleg pár hónapig. De túlélem.
Ha addig nem fosom össze magam a fájdalomtól mikor hozzáér valami...
Viszont, ha nem zavar akkor inkább hagyjuk az urazást, akár tegeződhetnénk is ha már együtt fogunk me...lakni a hotelban egy jó darabig...És még öregnek is érzem magam miatta, ami annyira azért nem vagyok...
*Ahogy Noah beront, kicsit megszeppen*
...Lassan kezdem én is ezt gondolni...

Jaj, Noethi, igazán nem kellett volna!
*Közben ujjával legyintget párat, hogy a könyvek ne a földre legyenek szóródva, és el lehessen férni. Megfogja a férfi tegnapi ruháit, majd az asztalra pakolja.*
Jól vagyok, köszönöm, csak elaludtam...
*Vakarja meg tarkóját, mire hirtelen beront Noah*
Noah!
*Szemei kikerekednek, és pánik lesz úrrá rajta*
Istenem, mit fogok ma kapni...
Nem, csak Vincent és Noethi is beugrott pár perce...
*Kérdőn bámul rá, várja, hátha nekikezd a tegnapi nap ecsetelésének*

*A lány bólintott Vincent felé mosollyal*
Rendben... akkor Vincent.
És értem, de ha baj lenne vele ,szólj. Én is gyakorlok legalább...
Értem...akkor jó.
*Pillantott Amelies-re*
De nem volt gond. Ma nagyon csendes volt mindenki.
Főleg tegnaphoz...
*Kezdte el de ekkor berontott Noah s nagy szemekkel nézett rá ,majd hatalmas mosollyal*
Noah! Fel keltél?
Te is sokat aludtál!

AH!
Noethi *néz a lányra döbbenten* Mit kerestél a szobámban? Te meg *néz most Ameliesre* Mit csináltál??

*Felkel az ágyról és ép bal kezével int párat*
Oké, mindenki nyugodjon le...nem kell üvöltözni. Noethi csak leápolt miután Amelies összevert. Ami nem volt teljesen szándékos.

Én..Én..Én...
*Fejéhez kap*
Istenem Noah, ne haragudj, csak egyszerűen elszálltam!
*Nem mesél semmit, hangja elcsuklik, és aggodalmas tekintettel bámul a fiúra*
Nem tudtam, hogy így végződik, de szerencsére ott volt Lilien és Noethi, meg persze Vincent...

*Ijedten összehúzta magát amikor a srác kiabált felé ,majd mikor Vincent elsimított mindent Amelies mellé állt.*
Igaza van Vincent-nek és Amelies-nek is.
Véletlen volt...bár magam nem tudom ,hogyan kezdődőt...
*Pillantott a szőke lányra aztán elmosolyodott zavartan.*
Ne aggódj, minden sérülésed meggyógyult, inkább ennek örülj.
Mellesleg, ilyen rendes agglegény szobát még nem láttam...
*terelte a témát zavart mosollyal*

*Zavartan pislog a szobában lévőkre.*
Mi... összevertél? *néz Amyre* Dehát nem fáj semmim... *Beletúr a hajába* Nem emlékszem...

*Odahajol Noethihez és úgy hogy Noah ne hallja belesúg a fülébe*
Azért mert meleg...
Mint mondtam, a hölgyemény itt mellettem leápolt, méghozzá profi módon meggyógyított. Ha nem emlékszel rá, akkor jobb is. Nem volt egy szép látvány. Csak hogy tudd mennyire, nyilván azért nem emlékszel rá mert úgy megagyalt. Mázlid van hogy arra jártam és leszedtem rólad.
*Óvatosan megfogja sérült jobb vállát*
Jut eszembe, erre kéne egy felkötés, hogy ne kelljen mindig így tartanom...